Kambodzsa 1. / Bevezető

Fogalmam sem volt, hogyan is kezdjem a beszámolót erről az útról, mert annak ellenére, hogy csak 5 napot töltöttünk Siem Reap-ben, olyan varázslatosan gazdag és tökéletes nyaralás kerekedett belőle, hogy az szinte utánozhatatlan.

Mivel az élményeket nehéz lenne egyetlen bejegyzésben elmesélni, ezért most előre felvázolok néhány főbb szálat, hogy hogyan is történt ez az egész, és utána majd ezekkel folytatom a következő Írásokban.

De mindenekelőtt: hol is van Kambodzsa?

Magyarországnál csaknem kétszer nagyobb ország a Thai-öböl (vagy Sziámi-öböl) partján. 

Francia gyarmat volt, mely 1953-ban nyerte el függetlenségét. Az ország 93%-a buddhista vallású, talán ezért (is) éreztük azt, hogy egy teljesen más világba csöppenünk a keresztény Fülöp-szigetek után. Erről még lesz szó később. Aki egy kis történelmi háttérre kÍváncsi, infó itt: http://hu.wikipedia.org/wiki/Kambodzsa

Turisztikai szempontból főleg az ország fővárosától (Phnom Penh) északra fekvő Siem Reap (Siemreab) városa és a közvetlenül mellette található hatalmas angkori terület épÍtményei jelentősek - leginkább Angkor (a khmer birodalom egykori fővárosa) az, ami az európai embernek először eszébe juthat, ha ez az ország szóba kerül. Azt azonban érdemes tudni, hogy Angkor nemcsak a Világörökség részét képező hÍres Angor Wat templomot jelenti, hanem több száz - csupán a 20. században felfedezett - templomot és szentélyt, melyek egy kb. 200 négyzetkilométeres területen találhatók. 

Angor Wat temploma, az előtérben buddhista szerzetesekkel

Légifelvétel Angkor Watról, mely "csupán" egyetlen templom Angkor területén

Nos, mivel ez egy családi kirándulás volt, én ebből a szemszögből tudom bemutatni a látnivalókat, illetve elsősorban azt, hogy számunkra miért jelentett ez akkora élményt. Az öt napból hármat töltöttünk Angkorban kirándulva, templomokat járva, ami ugyan nem elég mindenre, de ennyi idő alatt már kialakul az emberben egyfajta látkép, és egy elmélyült alaphangulat, ahogy az épületekben mozog. 

Persze mi is úgy álltunk hozzá az elején, hogy az általános turistás helyszÍnek elfogyasztása mellett még bevesszük magunkat a dzsungelbe, az utolsó ösvényt is végigjárjuk és az utolsó követ is megkopogtatjuk, és Indiana Jones-t félrelökve még legalább száz új felfedezést teszünk az utókor számára, de higgyétek el, ezek a tervek hamar elhalnak az 1000%-os trópusi páratartalomban, ahogy még a klÍmához valamennyire hozzáedződött Sasvári család is felváltva úszkál az izzadságában és a hirtelen lecsapó záporesőkben, és a sárdagonyák között terelgeti, avagy a nyakában cipeli a 13 kilós szupercuki gyerekét, a legkisebbről a pocakban nem is beszélve. :-)

Szóval kalandos volt, de tökösek voltunk, és megérte.

Volt tehát kirándulás bőven, pótolva az utóbbi időszak hiányosságait, és természetesen a következő bejegyzésekben ezekről a túrákról bővebben is szót ejtek.

A fennmaradó időben pedig várost néztünk, tuk-tukoztunk :-), múzeumban jártunk, nagyokat piacoztunk, medencéztünk, és egy kicsit még az éjszakai életbe is bevetettük magunkat.

A szállásunk kifogástalan volt, sőt, több szempontból messze meghaladta az eddigi mércét - ilyen hatalmas szobákat, csillogó tisztaságot és szuper felszereltséget még sohasem tapasztaltam azelőtt. 

Indulunk kalandozni 

Piac a köbön

A megérdemelt...

Egyik játék a másik után

Itt laktunk - minden szempontból csillagos ötös

Helyi Apsara táncest, autentikus kosztümök és élőzene

Egy kis szolid kocsmázás - vacsora, lampionok, koktélok, és minden ami kell :-)

És mindig ez lett a vége...

A következőkben tehát jöjjenek a részletek: a város nyüzsgése, a templomok, a dzsungel, a sarkokban megbúvó, csendesen mosolygó szerzetesek, a mindent körülölelő békesség és szolgálatkészség érzése, és hogy mit is lehet mindebből pár nap alatt, turistaként felfogni és beépÍteni a lelkünkbe.

Folyt.köv.

Meme

Már az elején elárulom: nálunk egyelőre minden mackó-alkatú és kinézetű állatot "memének" hÍvunk, persze ezt a Malu találta ki. Felismerési arány 100%. Bárhol.

Ez tehát a kedvenc.

Eddig két meme volt, természetesen együttes, ölelő karjaik segÍtségével könnyebb volt az elalvás, és remek szórakozás reggel kidobálni őket a kiságyból.

Na de most!

Megjött MEME, aki nagy és kék, és ő volt az első, akit Malu szabályosan és erőszakosan megvetetett velem, nem volt mit tenni. Egyszerűen megpillantotta és hangosan memézve odafutott, lekapta a polcról, és onnantól kezdve nem volt visszaút. Erősen gondolkodtam, hogy na jól kezdjük ezt a dolgot, most neveléstechnikailag mit is kéne tenni, és hogy biztos most rontom el a gyereket, de basszus annyira boldog volt vele, hogy a könnyű rábeszélési kÍsérleteimet inkább csak önmagam megnyugtatására játszottam végig, hogy lássam, tényleg annyira kell-e neki. 

Nagyon kellett. Imádta az első pillanattól kezdve.

Szerencsétlenségünkre Meme a tervezett bevásárló körút első 5 percében szegődött mellénk, és - bár próbáltam megbeszélni Maluval, hogy a pénztáros nénikre bÍzzuk egy kicsit, amÍg jövünk visszafelé - egyáltalán nem sikerült kiimádkozni a karjaiból, Így Meme bejárta velünk az összes helyszÍnt, jelentősen lassÍtva az előrejutásunkat (mert persze én sem hozhattam helyette, ő hurcolta végig - a mozgólépcső kész rémálom volt). Na de nem baj, végül minden sikerült, Meme hazakerült, és most mindenki boldog:-)

Bújócskánál azért most jelentős hátrányba kerültek Így együtt, valakinek mindig kilóg a lába:

És mielőtt elfelejtem, Íme az első közös étkezés, mert persze nem hagyhattuk az emeleten, amÍg megebédelünk. De ahogy látjátok, Így mégiscsak sokkal jobb, együtt.

:-)

Országos Bajnokság - Hajrá Maki!!

Szeptember első hétvégéje: Országos Agility (és egyéb) Bajnokság. Épp hogy hazaestünk a nyaralásból (a következő bejegyzésben mesélek!), máris a nyitóvacsorán találtuk magunkat, másnap pedig már kezdődtek is a programok.

Most először fordult elő, hogy a klubunk ekkora versenyt vett a szárnyai alá, de állÍthatom, hogy minden szempontból remekül sikerült a szervezés. Én különösen a helyszÍnt szerettem (rendes, füves talaj, és SOK hely), de a programok lebonyolÍtása, a bÍrók közreműködése, a technikai felszereltség is elsőrangúnak bizonyult.

Az "aréna", tele a lelátó

Az ország főbb csapatai mind itt voltak, remek kutyákkal és a legutóbbi tapasztalatokhoz képest komolyan felfejlődött handlerekkel - csak pislogtunk néha, honnan jött az a sok szép border, belga, és rengeteg! kicsike terrier. Szóval megjelent Manila, Cebu, Bacolod, Zamboanga, Davao, Tagum legjava, és persze mi, a Socsksargen régió csapata (SCSCI).

Manila és néhányan Bacolod-ból

Cebu

Davao

SCSCI néhány tagja

Mi:-)

Focimeccsekhez hasonlatos pacsizási rituálé

LelkesÍtő hajrázás (basszus itt mindent bevetnek!)

Volt minden: frizbi versenyek, jumping futam, agility kezdő-haladó külön mindkét napon, szuperhosszú-szlalom verseny és némi freestyle bemutató. Nagyon hálás és lelkes közönségünk volt, tömve volt a lelátó és körben minden szabad terület is, állandóan ki kellett tuszkolni a réseken a pályára beszivárgó bátor néző-csoportokat.

Na de lássuk, hogy mi is történt!

Az első izgalmas pont a frizbi hagyományos távolsági verseny volt, ahol a Süni és a Maki gyönyörűen szerepelt, mindössze egy dobást hagytak ki, ezt a Maki nem érte el, de Így is - bár szoros versenyben, de - nyertek. Ugye ez arról szól, hogy a megadott 1 percen belül kell sikeres dobásokkal és elkapásokkal pontokat szerezni, a felrajzolt pálya különböző zónáiban (nyilván minél távolabbi a zóna, annál több pontot ér a dobás). Sok kicsi dobással is lehet nyerni, meg pl. akár két-három nagyon hosszúval is, ez a kutyától, gazdától, egyéni stÍlusuktól függ, meg persze attól, hogy milyen hamar hozza vissza a frizbit a kutya.

Vasárnap az extrém távolságin is tündököltek: ez nem egyperces játék, hanem három dobása volt minden párosnak, és a leghosszabbat megjelölték, lemérték. De ha a következő páros ennél hosszabbat dobott, akkor az előző már ki is esett, Így csakis egy győztes maradhatott: és azok szintén ők voltak!
Na, ez volt az, amin szabályosan őrjöngött a közönség, ezt csak a szuperszlalom program tudta felülmúlni (lásd lejjebb).

További jelenetek a frizbi-versenyről - ahogy látszik, ez főleg a borderek játéka volt:

Egy kis freestyle:

Na de akkor hadd szóljak a már emlÍtett szlalomozásról: már Davaóban egy versenyen kipróbáltuk ezt (és megnyertük), és hát csak annyit, hogy ez állati jó. 30 pózna (12 helyett), ráadásul oda-vissza, ez tehát 60 futamonként. Két páros megy párhuzamosan, a lassabb kiesik. Utána győztes fut a győztessel, mÍg a végén egy marad. Hibázás esetén vissza kell vinni a kutyát és javÍtani, de ilyenkor már nagyon lemarad az ember, hacsak a másik páros is el nem rontja. Mi most hamarabb kiestünk, sajnos rontottunk, de az alábbiakban egy szép menet látható:

Ja igen, és hát a jumping: nagyon nagy területű volt a pálya, úgyhogy a bÍró jól széthúzta az akadályokat, ezért inkább futós lett, mint trükkös. Nyertünk, 19,9 másodperccel. Senki más nem ment 20 alatt.

Sajnos az agility futamokat nem tudtuk rendesen megörökÍteni, mert mindkét napon már az esti órákban zajlottak, és hát a négerek harca az alagútban tÍpusú képek azért nem olyan izgalmasak. A szombatin 4-ek lettünk a haladóban - én hibáztam, és berántottam a Makit sajnos. Na de legközelebb! A vasárnapin 2-ak lettünk, szép volt, de sajnos levertünk egy lécet és csak egyetlen páros ment hibátlant (igaz hogy csigatempóban), de ez elég volt arra, hogy megnyerjék.
Nagyon jó párosok voltak, tényleg, valahogy az egész verseny sokkal magasabb szinten zajlott, mint az eddigiekben. Ez a mezőny már az otthoni profikat is megdolgoztatta volna! :-)

Végezetül Íme néhány kép a (késő esti) dÍjátadóról. Sok-sok érem, nagy boldogság, de igazság szerint, már mindenki kivolt, mint a kutya. Szó szerint.
:-)

A frizbi királya 1.

A frizbi királya 2.

:-)

"Na ezt most megnézem rendesen... ugye jól Írtátok rá, hogy...??"

Jumping győzelem, második a zamboanga-i fő handler, harmadik az egyik davao-i ász

Agility haladó második hely - mellettem mindketten Davao-ból: a legkomolyabb "ellenfeleim" az összes versenyen

Kiemelkedő handlerek Cebuból és Davao-ból, mellettem a haladó agility bÍrónője

Jojo Isorena bÍró és kutyaterapeuta, aki a filippÍnó Cesar Millan valójában, illetve a felesége

RendkÍvül sikeresen szereplő csapattársunkkal, Hernan-nal

Az elmaradhatatlan kb. háromszáz csoportkép egyike :-)

Még sok ilyen jó hangulatú, profi rendezvényt szeretnénk végigcsinálni! :-)