Végre újra szárnyra kapunk... (agility)

A következőkben szeretnék beszámolni a február 16-án, azaz múlt szombaton tartott kutyás- és agility-bemutató sikeréről, melynek kiemelt meghívottjai és aktív résztvevői voltunk.

Két kutyás szervezetnek vagyunk itt tagjai, az egyik a PDAA (Philippine Dog Athletic Association), és a D.O.G.S. (Dog On Guard Society), akiknek közös székhelye a Gensan melletti Polomolok-ban van, ide szoktunk edzeni is járni, ha megunjuk az otthoni kis pályánkat :-) ...illetve szerencsére egyre rendszeresebben szerveznek találkozókat, programokat, ezek keretében történtek a következő események is...

Polomolok település arról híres, hogy itt van a Dole cég székhelye (lásd: ananászkonzerven pl.), és így az egész települést véget nem érő ananászültetvények veszik körül, nagyjából tehát ebből él. A településhez tartozik egy külön kis Dole-világ, ami teljesen különbözik a filippínó környezettől, inkább egy elszeparált, jól igazgatott amerikai lakónegyednek tűnik elsőre. Olyan, mint egy külön kis város, erdőkkel, parkokkal, iskolával, vendégházakkal, étteremmel, uszodával és golfpályával, mely kimondottan az itt dolgozó külföldi menedzsereknek és családjaiknak épült, a '60-as években.

Most szombaton kezdődött náluk a "Tudományos hét", melynek keretében családi napot tartottak - ezen alkalomból kérték fel a csapatunkat, hogy tartson kutyás-sportos-tréningezős bemutatót. Szóval erre voltunk mi hivatalosak! :-)

A környék Polomolok mellett

Széles, poros földutak hálózata és ananász, ameddig csak a szem ellát - így lehet eljutni Dole-városba

Soha nem jártam még ilyen helyen! Annyira más volt, mint a város pár kilométerrel arrébb, annyira ide nem illő és mégis egy kellemes meglepetés! Ahogy áthaladsz a kapun, mintha egy mesevilágba érkeznél, ahol zöld a fű (nyírt gyep!) és a banánpálmák helyett ősfás parkok fogadnak, egyik oldalon rendezett kertek és nagy, amerikai típusú házak, a másikon modern iskolaépületek játszótérrel, sportpályákkal és önfeledten rohangáló gyerekekkel. A golfpályán, az étteremben és a parkokban a lehető legpihentetőbb környezet fogad, semmi helyi tuc-tuc és karaoke gép, és akárhogy is kerestem, még egy eldobott zsebkendőt sem találtam sehol, nemhogy szemétkupacokat.

Tökéletes világ - a golfpálya...

... és a kilátás innen: a Mount Matutum ködös csúcsa

Be kell hogy valljam, hogy a poros, örökké zajos, feszülten és kissé nyomorúságosan lüktető helyi városhangulathoz képest ez maga volt a Paradicsom, egy szanatórium az európai szívemnek, ami - talán szokatlansága és "oda nem illősége" miatt - egy kicsit azért szürrealisztikusnak tűnt... mint egy élő "díszlet", hogy ne látszódjon, ami a színfalak mögött van. 

Viszont ez volt az első hely, ahol a Maki szabadon rohangálhatott, nézelődhetett a parkokban, velünk jöhetett mindenhová, és senki nem ütődött meg azon, hogy egy kutya van velünk. Nagyon élveztük!:-)

Persze hogy itt is lehet botot találni! :-)

Na de lássuk, miért is mentünk oda! A polomolok-i pályáról átszállították az agility-akadályokat, melyekkel berendeztünk egy szép kis zöldterületet az iskola területén, itt kapott helyet a bemutató, mely rövid tréningezős alapokból, agility- és frizbi-bemutatóból és néhány kutyás trükk műsorából állt. Volt egy-két kis beszéd is, ami persze senkit nem érdekelt, a trükkök és a mozgalmas események viszont igen, úgyhogy volt biztatás, tapsvihar és egy rakás izgatott gyerek.

Néhány kép az eseményekről:

Mekkora fák! Rég láttunk ilyeneket!

A Maki annyira izgatott volt amikor megérkeztünk, hogy le kellett mozgatni egy kicsit

A legszebbek :-)

Hát ez vajon milyen kutya lehet? :-)

Először tehát kicsit gyakoroltunk a pályán, beszélgettünk a csapattársakkal meg az érdeklődőkkel, majd elkezdődött a bemutatkozás, felvonultunk a kutyákkal, kicsit beszélt a csapat alapítója, meg az állatorvos csapattársunk (aki mellesleg a 10 éves törpeschnauzerével nagyon szépen agilityzik), utána - mivel kicsit elaludt a közönség - kimentünk a Makival néhány trükköt bemutatni, ami nagyon tetszett a gyerekeknek, ezért még néhányan követték a példánkat a csapatból. 

Itt már a Süniék gyakorolnak a pályán - később nagyon szép kört futottak

Na azért én sem akartam kimaradni

Az agility-bemutatón 4-5 kutya szerepelt, ebből a Maki kétszer, egyszer a Sünnel (annyira ügyesek!! látszik hogy edzenek), egyszer velem, persze nem rohanhatok már a pályán, de legalább bemutattuk a távolról irányítás sikerességét :-)

Sorakozó!

Azután rögtön a frizbi-bemutató következett, kitalálhatjátok ki volt a főszereplő, szegény Maki alig vett levegőt a programok között, szinte egymásnak adtuk a Sünivel. (De azért nagyon büszkék voltunk ám!!:-) )

Ez már a frizbi, még van bennük szusz!

Pár dobás a közönség felé is - imádták hogy olyan közel fut a Maki amikor elkapja a korongot (itt a kutyás sportok nagyon nagy dolgok, nincsenek úgy benne a köztudatban mint otthon)

Ők voltak az esemény sztárjai!! :-)

Az esemény végén - ahogy a csapat megkért - mondanom kellett egy kis záróbeszédet, úgyhogy megragadtam az alkalmat és szóltam pár szót a felelős kutyatartás jegyében, és arra biztattam a szülőket, gyerekeket, hogy töltsenek több időt a kutyáikkal és használják jobban a képességeiket, mert ettől ők és a kutyák is boldogabbak lesznek. Sajnos itt ez is újdonság az "átlagember" számára, az viszont nagyon jó dolog, hogy azért rendszeresen van alkalmunk erre felhívni a figyelmüket, vagy jó példát mutatni.

A záróbeszéd - hát ezek mi vagyunk

Én fellélegeztem hogy visszaadhatom a mikrofont, a Maki meg alig állt a lábán :-)

A végén összeálltunk egy csoportképre

Szóval jól elfáradtunk, még megsétáltattuk a kis állatkánkat a környező parkban és megnéztük a golfpályát, és megegyeztünk, hogy azért néha el fogunk ide jönni és ebédelünk egyet, meg frizbizünk a nagy szabad füves területeken, amik erre tökéletesek. Mégiscsak egy nagyon rendezett és biztonságos világ, és nagyon jó dolgok történtek itt velünk - ezután teljes örömmámorban autóztunk hazafelé, az eseményeket elemezgetve.

Együtt megnéztük a golfpályát...

... és a környező parkokat, háttérben a klubház és természetesen a Dole-tábla :-)

Készülődés: Egy babaszoba kezdetei

Ahogy korábban is írtam, az elmúlt hónapokban igyekeztünk kielégíteni nyaralós-felfedezős igényeinket, hogy így az utolsó hónapokban már teljes mértékben a Babánk érkezésére való felkészülés kerülhessen a középpontba. Boracay után még egy csodás hetet töltöttünk el itthon, Gensanban Csibuval és Atival, majd még erről is mutatok képeket :-), de az eredeti tervvel ellentétben ezután már nem mentünk velük Szingapúrba - nagyon szerettünk volna együtt körülnézni ott is, és sajnálom is hogy nem sikerült, de meggondoltuk magunkat, mert kezdtük sejteni, hogy a közeljövőben igen komoly anyagi erőbedobást fog igényelni a babás "készülgetés"! :-)

Örömmel jelentem tehát, hogy belevágtunk! Két szálon futnak az események: először is a már kinézett babaszobát kezdtük el rendbetenni, emellett pedig összeírtuk azoknak az eszközöknek, kellékeknek a listáit (bababútorok, babaápolás, ruhák, gépek, kismama cuccok, stb.), melyekre a Kis Sünnek szüksége lesz az első időszakban, vagy nekünk lesz szükségünk ezekre hogy ellássuk őt. Hát mit ne mondjak - biztosan sokatoknak egyáltalán nem mondok újat ezzel -, igencsak bűvészkedni kell, hogy mindezeket a dolgokat megteremtsük, mert kész anyagi csőd mindent beszerezni úgy, hogy újat kell venned... pedig mióta készülünk rá, hogy mi is beszállunk a barátok adok-kapok babaruháinak, eszközeinek igen praktikus körforgásába!! :-) ... de hát így 10 000 km távolságból azért ez nem nagyon kivitelezhető :-)

A távolság ellenére azért érkezik a gondoskodás otthonról, ezúton is szeretném megköszönni Nektek, hogy részt vállaltok ebben a szép és költséges feladatban, és megveszitek/beszerzitek/segítetek beszerezni/szállítjátok az általunk oly vágyott dolgokat!! Köszönjük!!! :-)

De most nézzük, hogy is áll itthon a babaszoba! A felső szinten, közvetlenül a hálószobánk mellett eddig üresen (és elhanyagoltan) állt a kinézett "helyszín", de most elkezdtük életre kelteni, és büszkén mondhatom, hogy már most, félkész állapotban is a ház legszebb szobájának ígérkezik!

Így indult a dolog:

Az "előtte"-állapot

A kép persze nem adja vissza a koszos és telefröcskölt falak, lyukas szúnyoghálók, használhatatlan klímaberendezés és a szétvert fürdőszoba kissé lehangoló együttesét, de nem is baj, mert ezek nagy része már a múlté! :-)

Több napba telt, hogy mindent előkészítsünk, lefóliázzunk, körberagasztgassunk, csiszolgassunk, festéket kevertessünk és minden eszközt beszerezzünk (nem nagyon voltak még készleteink, itt nem tudjuk azt megcsinálni, hogy "leugrom a pincébe a kalapácsért vagy a fúrógépért", mert hogy ezek nem jártak a házhoz), és utána elkezdődtek a munkálatok! 

Íme néhány kép, hogyan alakultak szép lassan a dolgok:

Nagy lendülettel indult a festés :-)

Közben elszegődtettük a Judith öccsét segíteni, aki itt éppen azon ügyködik, hogy megtalálja a falban lévő vízcsőben a cementdugót, ugyanis egyáltalán nem folyt le a víz, használhatatlan volt a fürdőszoba 

Itt már kezdett alakulni a fal, és a jókedv is! :-) Nagyon felemelő volt az egész, mert tudtuk, hogy ez egy Csoda-szoba lesz! :-)

Száradnak a falak, itt az ideje hogy legyen rendes világítás! A Süni közben divatot teremtett... :-)

Azt közben elmondom, hogy a "levendula vagy zöld" dilemmát - ahogy látjátok - a zöld nyerte, és sikerült nagyon szép árnyalatokat találni, amik nagy megdöbbenésünkre felkenés után inkább sárgára hasonlítottak, de a száradás megoldotta a problémát, és most ha belép valaki a szobába, egy nagyon kellemes, vidám zöld szín fogadja, illetve kettő, mert az egyik falat, ahová a kiságyat terveztük, pár árnyalattal sötétebbre festettük. A beépített szekrényt, ablakkereteket, fürdőszobaajtót a jól bevált tojáshéj színnel láttuk el, az összhatás isteni! :-)

Közben beszereztük a kiságyat, és megtaláltam álmaim kanapéját - nem szégyelltem könyörögni érte!!... :-)

És igeeen!!! :-) Kiságy, kanapé és függöny!! Mert függöny bizony kell! :-)

Itt már a beépített szekrény is szép...

...és már ki is lehet nyitni, nem is akármivel! :-)

Hamarosan újabb csoda-dolgokkal gyarapodik majd a babaszoba!

Szóval egyelőre így állunk, nemsokára csináltatunk még egy pelenkázóasztal-kisszekrény kombinációt a rácsos ágy mellé, illetve szeretnék még néhány polcot meg kislámpát - és a szoba nagyjából 90%-ban készen lesz. Biztos vagyok benne, hogy ha pár hónap múlva ugyanitt csinálok néhány fotót, már sokkal "élőbb" lesz minden (és minden tele lesz cuccokkal), de erre a hónapra egyelőre ennyi volt a szoba-projekt, az alapok megvannak, most már csak az "apróbb" dolgok beszerzései vannak hátra, ami talán még nagyobb feladatnak ígérkezik.

Néhány kincset már találtunk, és nem bírtunk ellenállni, ilyen például a sünös ágynemű- és fejvédő-készlet, hát alig hittünk a szemünknek, de ezeket mintha nekünk teremtették volna!

Az első kincsek... (Hogy lehet ilyen szépen és apukásan nézni??! )

Azután jöttek az első babaruhák... igen igen, bizony belecsöppentünk a kapucnis törülközők, kombidresszek és rugdalózók apró világába! Sohasem gondoltam volna, hogy ekkora élmény ilyen dolgok után vadászgatni (és mindig találni valamit)!!

Már most érzem, hogy ezek kedvencek lesznek (a rugdalózó valójában piros, csak a fotón rózsaszín valamiért)!

És a további készletek: elöl megkötős kis pólók, törlőkendők, zoknik, egyebek...

... és olyan apróságok, amik már most nagyon kedvesek a szívünknek! :-)

Ide gyűlnek tehát a készletek...

... itt pedig hamarosan egy pihe-puha ágy fog várni valakire :-)

Egyelőre tehát itt tartunk, ezeket nagyjából egy hónap alatt sikerült megvalósítani, a következő hónapban folytatjuk! Sok-sok dolog van még hátra, de szépen lassan sikerülni fog! :-)

Közben "belül" is jó pár dolog alakul és változik, ami egyrészt nagyon izgalmas, kicsit még félelmetes, mindenesetre csodálatos és megállíthatatlan! :-) 
De ez egy másik bejegyzés témája lesz...
:-)

Boracay - a helyi "ász"

Pár nap után, bár nehéz és visszavágyó szívvel, de magunk mögött hagytuk a Subic-öböl delfinjeit és teknőseit, és visszautaztuk Manilába, hogy kezdetét vegye a következő kalandunk, Boracay.

Azt még közben megemlítem, hogy akárhányszor Manilában járunk, ha van egy szabad óránk, azonnal rohanunk indiait enni - ami nagy kedvenc nálunk - erre a célra pedig az egyik legalkalmasabb és legszebb hely a Kashmir étterem, Makati városrészben, szerencsére viszonylag közel a repülőtérhez. A "közel" és "távol" kifejezés egy 10 milliós Teljes Káosz Városhoz mérten persze kicsit más, de szerencsére eddig még mindig sikerült rábeszélnem a Sünit, hogy "ugorjunk be" és együk degeszre magunkat vega samosával, sáfrányos rizzsel és Handi paneerral. Na csak azért mesélem mindezt, mert egy fotót is mutatok hozzá:



Lakoma a Kashmirban, Manilában



Na de rátérek a következő kalandunkra, ehhez egy kis bevezető Boracay-ról:

Boracay az ország szigetcsoportjának nagyjából a közepén helyezkedik el, a Visayas-nak nevezett középső sávban található. Apró, kb. 8 km hosszú és 1,5-2 km széles, "kutyacsont"-alakú sziget, mindkét hosszú oldala makulátlan, gyönyörű, hófehér homokos tengerpart. Közvetlenül Panay szigete mellett fekszik, ahol a repülőtér található (Caticlan városában), innen tehát kishajók közlekednek a két sziget között, melyek szinte 10 percenként hozzák-viszik a csillogó szemű turistákat.

Boracay az igazi turistaközpont a szigeteken, aki a Fülöp-szigetekre jön, általában ezt az úticélt választja. (Tőlünk is rögtön minden helyi azt kérdezte, hogy akkor ugye voltunk már Boracayon?!) A szigetek "nagyvadjának" is nevezik, aminek több oka is van: egyrészt a nemzetközi idegenforgalmi szavazások, értékelések során mindig a világ legszebb tengerpartjai közé választják, az utóbbi években a 2. helyen volt azt hiszem (ne kérdezzétek melyik az első, nem tudom), ezen kívül a világ 10 legnépszerűbb tengerparti nyaralóhelyének listáján is mindig szerepel, és nyilván tudhat valamit, hogy ilyen nevezetes lett.

Amit tud, az a tengerpart, hófehér homok, pálmafák, pihenési és szórakozási lehetőségek, és az infrastruktúra egyéb (pl. közlekedés, szolgáltatások) területei, melyekre bátran mondhatom, hogy itt nagyon-nagyon rutinosan működtetett dolgok. Turisztikai szempontból tehát itt ez a "top". Ennek megfelelően rengeteg turista érkezik a világ minden tájáról (nagyrészük a főszezonban, november és május, de főleg december és február között), ez például az első hely, ahol magyarokkal találkoztunk, ráadásul 2 alkalommal is. Ez nagy dolog, itt eddig nem volt még ilyen.
Nincs olyan vízhez kötődő sport vagy őrület, ami itt nem található meg!! A búvárkodás minden típusa, vízisí, banánozás, kite, szörf, helmet dive (üvegbúrával a fejeden sétálsz a víz alatt), jet ski, parasail, vitorlázás és hajózás mindenfélével amit csak akarsz, island hopping, stb. (http://www.myboracayguide.com/boracay-activities.html).
A sziget délnyugati fele a legeslegnépszerűbb, 7 km hosszú ún. White Beach, itt sekélyebb, nyugodtabb a tenger, az északkeleti rész (Bulabog Beach) egy kicsit szelesebb, ott inkább a vízi sportok virágoznak.
Mi a White Beach déli végén szálltunk meg, de felfedeztük az egész délnyugati partszakaszt, tehát ezekről a részekről tudok beszámolni.

White Beach, 1. Boat station környéke

White Beach tehát kb. 7 km hosszú, és a homokos tengerparti út mentén, vagy közvetlenül a vízben (a hűsítő hullámokat kihasználva) kényelmesen végigsétálható - na jó, azért el lehet fáradni rendesen, főleg, hogy homokban menni eleve nem könnyű, és nagyon-nagyon meleg van.
3 hajóállomás köré rendeződtek itt a létesítmények, de valójában már az egész parton hosszában minden összeépült, és mára egybefüggő szálloda- és étteremvilág várja itt az ide érkezőket, amit sétálóutca-szerűen lehet végigjárni. Az "1., 2., 3. hajókikötő" elnevezések tehát manapság inkább a tájékozódást szolgálják, a szállodáknál vagy éttermeknél pl. rögtön azt mondják, hogy melyik csomóponthoz esik közel. A part legközepe, a 2. körzet a legzsúfoltabb, ahová többször besétáltunk és élveztük a forgatagot, de azért nagyon örültünk, hogy nem ott van a szállásunk, hanem a kicsit nyugisabb déli, 3. ponton.
A 3-5-7 Boracay nevű apró boutique hotelben szálltunk meg (www.357boracay.com/), és nagyon nagy szerencsénk volt vele: egyrészt széttelefonáltam és email-eztem magam, hogy egyáltalán kapjunk valamilyen szállást (minden tele volt már hetekkel a tervezett időpont előtt), másrészt igazán színvonalas és barátságos volt a hely, nagyon bátran ajánlom bárkinek. Itt is "csak" a legnagyobb szobák (apartmanok) voltak már elérhetőek, na nem mintha megbántuk volna, szuper volt minden.

Itt egy kis kitérő az árakra: a szigetek más területeihez képest, itt kb. európai szintű árakra kell számítani, de pl. Gensanhoz képest legalább minden a duplája. Egy szép, középkategóriás tengerparti hotelben egy éjszaka kb. 7-8000 pesónál (PHP) kezdődik (jelenleg 1 PHP=5,4 HUF), de jó előre kell foglalni, hogy ezen az áron legyenek elérhető szálláshelyek. Két személy kényelmesen meg tud ebédelni kb. 1000 pesóból.

Nagyon élveztük a rengeteg féle éttermet (pl. szuper mexikóit találtunk az 1. körzetben), az üzleteket, a szolgáltatásokat (pl. masszázs), és hogy tényleg MINDEN van!!! Minden nap akkora főtt kukoricákat eszegettünk bambuszpálcikákon, hogy az bárkinek a becsületére válna!!:-)

A fenti képen természetesen kukoricával integetek a bal szélen. Állandóan volt a kezünkben egy:-)
Ezek a képek a White Beach felső részén, az 1. állomás közelében készültek.

 ...és persze egy pocakos kép, csak hogy megmutassam hogy állunk:

Ez a sziget tényleg a pihenésről, kikapcsolódásról és a tengerpartról szól!! Tehát ha valaki azt a klasszikus képet vetíti maga elé a nyaralásával kapcsolatban, hogy fekszik a pálmafák alatt a homokban, gyümölcsturmixot vagy koktélt iszogatva napozik, közben a kristálytiszta tenger nyaldossa a talpát, esténként pedig egy tengerparti bárban hallgatja a helyi zenészeket, és bárhová megy, minden irányból szolgáltatások hadát kínálják és terítik az ölébe, na akkor ez a tökéletes helyszín.

Mi is pihentünk, sokat sétáltunk, jókat ettünk, napoztunk, vizeztünk, és csodálatosan éreztük magunkat!!:-))) Egyszerűen élmény itt a vízben lenni, ilyen szépet még sohasem láttam életemben! Esténként naplementét néztünk, játszottunk, rengeteget nevettünk - olyan felszabadult és tökéletes nyaralás, kikapcsolódás volt ez a hely, így együtt megélni pedig az egyik legszebb élmény, amit eddig el tudtam képzelni!:-))

Néhány kép, amik a 3. hajóállomás és a szállásunk közelében készültek:

  

Ez a kilátás a szobánkból:

 Ilyen a reggel a tengerparton, néhány elszabadult boldog kutyával:





És az esték hangulatai:

Összefoglalva tehát, ez a hely egy Álom! Nagyon hálás vagyok, hogy megélhettük ezt a Csodát, együtt a barátainkkal, és hogy egyáltalán eljutottunk erre a helyre!:-) Tudom, hogy a képek soha nem tudják visszaadni teljesen, amit egy-egy táj vagy helyszín igazán nyújt, hiszen csak egyetlen érzékszervünkre hatnak, de remélem, azért szívesen nézegettétek ezt a fajta hangulatot, mert azt hiszem, sokan álmodozunk az ilyen fajta "álomnyaralásról". Köszönöm az életnek, hogy megadta ezt!:-)

Egyúttal úgy döntöttünk, hogy ez lesz/volt az utolsó nyaralásunk a babánk megszületése előtt, nagyobb utakra már nem fogok vállalkozni, inkább pihenünk, ráhangolódunk a következő időszakra, és próbálunk felkészülni. Mert a java csak ezután jön!

:-)