2014. október 19., vasárnap

Kambodzsa 1. / Bevezető

Fogalmam sem volt, hogyan is kezdjem a beszámolót erről az útról, mert annak ellenére, hogy csak 5 napot töltöttünk Siem Reap-ben, olyan varázslatosan gazdag és tökéletes nyaralás kerekedett belőle, hogy az szinte utánozhatatlan.

Mivel az élményeket nehéz lenne egyetlen bejegyzésben elmesélni, ezért most előre felvázolok néhány főbb szálat, hogy hogyan is történt ez az egész, és utána majd ezekkel folytatom a következő Írásokban.

De mindenekelőtt: hol is van Kambodzsa?




Magyarországnál csaknem kétszer nagyobb ország a Thai-öböl (vagy Sziámi-öböl) partján. 
Francia gyarmat volt, mely 1953-ban nyerte el függetlenségét. Az ország 93%-a buddhista vallású, talán ezért (is) éreztük azt, hogy egy teljesen más világba csöppenünk a keresztény Fülöp-szigetek után. Erről még lesz szó később. Aki egy kis történelmi háttérre kÍváncsi, infó itt: http://hu.wikipedia.org/wiki/Kambodzsa

Turisztikai szempontból főleg az ország fővárosától (Phnom Penh) északra fekvő Siem Reap (Siemreab) városa és a közvetlenül mellette található hatalmas angkori terület épÍtményei jelentősek - leginkább Angkor (a khmer birodalom egykori fővárosa) az, ami az európai embernek először eszébe juthat, ha ez az ország szóba kerül. Azt azonban érdemes tudni, hogy Angkor nemcsak a Világörökség részét képező hÍres Angor Wat templomot jelenti, hanem több száz - csupán a 20. században felfedezett - templomot és szentélyt, melyek egy kb. 200 négyzetkilométeres területen találhatók. 

Angor Wat temploma, az előtérben buddhista szerzetesekkel
Légifelvétel Angkor Watról, mely "csupán" egyetlen templom Angkor területén

Nos, mivel ez egy családi kirándulás volt, én ebből a szemszögből tudom bemutatni a látnivalókat, illetve elsősorban azt, hogy számunkra miért jelentett ez akkora élményt. Az öt napból hármat töltöttünk Angkorban kirándulva, templomokat járva, ami ugyan nem elég mindenre, de ennyi idő alatt már kialakul az emberben egyfajta látkép, és egy elmélyült alaphangulat, ahogy az épületekben mozog. 




Persze mi is úgy álltunk hozzá az elején, hogy az általános turistás helyszÍnek elfogyasztása mellett még bevesszük magunkat a dzsungelbe, az utolsó ösvényt is végigjárjuk és az utolsó követ is megkopogtatjuk, és Indiana Jones-t félrelökve még legalább száz új felfedezést teszünk az utókor számára, de higgyétek el, ezek a tervek hamar elhalnak az 1000%-os trópusi páratartalomban, ahogy még a klÍmához valamennyire hozzáedződött Sasvári család is felváltva úszkál az izzadságában és a hirtelen lecsapó záporesőkben, és a sárdagonyák között terelgeti, avagy a nyakában cipeli a 13 kilós szupercuki gyerekét, a legkisebbről a pocakban nem is beszélve. :-)
Szóval kalandos volt, de tökösek voltunk, és megérte.








Volt tehát kirándulás bőven, pótolva az utóbbi időszak hiányosságait, és természetesen a következő bejegyzésekben ezekről a túrákról bővebben is szót ejtek.
A fennmaradó időben pedig várost néztünk, tuk-tukoztunk :-), múzeumban jártunk, nagyokat piacoztunk, medencéztünk, és egy kicsit még az éjszakai életbe is bevetettük magunkat.
A szállásunk kifogástalan volt, sőt, több szempontból messze meghaladta az eddigi mércét - ilyen hatalmas szobákat, csillogó tisztaságot és szuper felszereltséget még sohasem tapasztaltam azelőtt. 

Indulunk kalandozni 
Piac a köbön

A megérdemelt...

Egyik játék a másik után
Itt laktunk - minden szempontból csillagos ötös
Helyi Apsara táncest, autentikus kosztümök és élőzene

Egy kis szolid kocsmázás - vacsora, lampionok, koktélok, és minden ami kell :-)


És mindig ez lett a vége...
A következőkben tehát jöjjenek a részletek: a város nyüzsgése, a templomok, a dzsungel, a sarkokban megbúvó, csendesen mosolygó szerzetesek, a mindent körülölelő békesség és szolgálatkészség érzése, és hogy mit is lehet mindebből pár nap alatt, turistaként felfogni és beépÍteni a lelkünkbe.

Folyt.köv.