Amikor kicsi teknősök igyekeznek a tenger felé

Olyan csoda várt még ránk mindezeken kívül is Camayan-ban, amire tényleg nem számítottunk. 

Talán említettem korábban, hogy az öbölnek ez a partszakasza a tengeri teknősök tojásrakó helye, akik a mai napig ide járnak vissza fészket ásni és gondoskodni az utánpótlásról. Az Ocean Adventure Park és a helyi vadvédelmi szakemberek közös szervezete védi ezeket a fészkeket, ezért pl. a strand és a közeli homokpart területén folyamatosan ellenőrzik a teknősök ténykedését, a lerakott tojásokat pedig védelmi hálóval látják el. A fészket megjelölik, megszámozzák, és feltüntetik a kikelés várható idejét is, ezt követően pedig naponta többször ellenőrzik, nem háborgatja-e valaki ezeket a helyeket. Ez tehát az oka annak, hogy ha valaki az évnek ebben a szakában ellátogat Camayan-ba, akkor a parton akár 15-20 ketrec-szerű építményt is láthat a homokban, rajtuk teknősös képekkel és adatokkal.

Na de a lényeg, hogy január-februárra több fészek tojásainak kikelését is várták, amiből egyet nekünk is volt szerencsénk végigkísérni!!:-)
Hát meg kell hogy mondjam, hogy eddig ilyet csak David Attenborough -filmeken láttunk, soha nem gondoltam, hogy valaha átéljük, ahogy kisteknősök nyomakodnak elő a homokból, pedig pontosan ez történt! 

Egyik reggel még éppen álmosan ücsörögtünk az étteremben, amikor elrohant előttünk az óceán park teknősgondozója, és integetett, hogy az egyik fészek éppen mozgolódik, és ha nem láttunk még ilyet, akkor csak kövessük!:-)

Ez a látvány fogadott minket, a hálót már levették a gondozók

A fenti képen tehát a 8-as fészek kikelésének első pillanatait láthatjátok. A védőhálót már levették a gondozók, és elkezdtek utat nyitni a tenger felé, megtisztítva egy kis "ösvényt" a teknősbabáknak. Először egyetlen kis teki indult útnak, majd, mivel a többiek még nagyon erőtlenek voltak, visszatakarták a helyüket pár órára, és délután a többiek is nekiindultak.

Itt indul az első és legbátrabb!

Ati a helyieknek segít kijelölni és megtisztítani az útvonalat :-)

És itt van Ő!!

Egy ilyen teknős-kikelés tehát nem megy gyorsan - a kicsik óvatosan nézelődnek, próbálnak előrejutni, még egy kisebb homokbucka is kihívást jelent az ébredező kis jószágoknak. De olyan csodálatosak!!! Pontosan tudják, merre kell indulniuk, ösztönük csalhatatlanul viszi őket előre, és előbb vagy utóbb, de a vízben találják magukat, és elkezdenek úszkálni, még sokszor kiemelve a fejüket a vízből.

Úton a tenger felé...

Mi is vele araszoltunk, egészen a vízig

Odavoltunk ám rendesen!! Hihetetlen csodák történtek velünk!! :-))

Amíg a többiek éledeztek, mi persze újra meglátogattuk a delfineket a parkban, és megnéztük az akváriumot, na meg a fókákat is, de estefelé még így is elcsíptük az utolsó kis teknős víz felé vezető útját, és sok szerencsét kívántunk neki is. Pár évtized múlva, felnőttkorukban, pontosan ezekre a partokra fognak visszatérni ők is, hogy tojást rakjanak.

Csak remélni tudom, hogy akkor is legalább ilyen felkészült és lelkes csapat fog rájuk vigyázni, mint akiket most láttunk, és ugyanígy óvják majd az első lépéseiket. Sajnos a neheze még ezután vár rájuk!
:-)

Ő volt az utolsó kisteknős a fészekben, már esteledett mire nekiindult, de azért rendíthetetlenül haladt a víz felé. Ez az utolsó pillanat volt, mielőtt a hátára vette őt egy hullám.

Ezzel nem lehet betelni...

Sziasztok, jó régen írtam, ennek oka, hogy az elmúlt hetekben éltük át eddigi életünk egyik legeslegszebb nyaralását, és eszembe sem jutott, hogy bekapcsoljam a gépet... de így utólag szeretnék mindenről beszámolni Nektek, és képekben is megmutatni, hogy merre jártunk!

Először is, Csibu és Ati január 12-én érkeztek hozzánk, hosszú-hosszú várakozás után végre újra találkoztunk!! :-), tehát megszerveztük a közös nyaralást, ami minden tekintetben csodásan sikerült, és tele volt gyönyörű meglepetés-pillanatokkal!:-)

Manilában találkoztunk, majd a delfinek felé vettük az irányt a Subic-öbölbe, utána Boracay következett, majd hazajöttünk Gensanba. Kivétel nélkül mindennel szerencsénk volt, fel sem tudom sorolni azt a rengeteg, mindennapos kis pozitív "véletlent", amelyek végigkísérték az utunkat, és ha visszagondolok, minden nap minden percében annyi, de annyi csoda történt velünk, mintha hónapokra emlékeznék vissza.

Ebben a bejegyzésben a már ismerős delfines helyszínt fogjátok látni, erről szeretnék egy kicsit mesélni, illetve ezután be fogok mutatni néhány apróságot, akikkel a mostani látogatásunk alakalmával ismerkedtünk meg :-)

Január 12-én tehát még délután elindultunk a már ismerős Camayan Beach Resort-ba (www.camayanbeachresort.com), a Subic-öbölbe, és meg kell hogy mondjam, hogy eddig ez volt a legszerencsésebb "átkelésünk" Manilán, viszonylag hamar kijutottunk, és így cca. 3 óra múlva már a tengerparton vacsoráztunk. 
Tudom, többször mondtam már, mennyire szeretek itt lenni. Sok szép szálláshelyet láttunk már, de itt valahogy annyira kényelmesen és otthon érezzük magunkat, hogy nem is gondolkodtunk azon, hogy máshol is meg lehetne szállni, mert nem is mennénk máshová! Valahogy minden annyira jó itt, a szobák, az étterem, a tengerpart, és hogy a szobánktól pár száz méterre úszkálnak a delfinek... !! :-)

Szóval az öbölben legfőképp a delfinek társaságában töltöttük a napjainkat, mégpedig az Ocean Adventure Park-ban (http://www.oceanadventure.com.ph/), ahol már régi ismerősként üdvözöltek minket, és ennek megfelelően azért olyan dolgokban is részt tudtunk venni, amelyekben a turisták nagy részének nincs szerencséje. Először is, nagyon nagy dolog, hogy megismertek minket, tudták a nevünket, érdeklődtek a babánkról, meg hogy akkor most hogy is lesz és mikor jövünk legközelebb, és természetesen boldogok voltak, hogy elhoztuk a barátainkat is!:-) Nemcsak a delfin-trénerek és az akvaristák (a cápás-teknősös szakemberek), de a hostessek és szinte minden dolgozó lépten-nyomon ismerősként üdvözölte a csapatunkat, boldogok voltak hogy ott vagyunk, és szinte mindent megengedtek és megcsináltak nekünk, ami a biztonsági előírásokba belefért.

Sőt. Merthogy megintcsak bent voltunk a pocakommal a vízben, nem is keveset:-) Az első alkalom volt, hogy külön megszervezték nekünk, hogy Tonkával is találkozzunk - bent a vízben -, és eltölthessünk vele egy kis időt (tudjátok, az ál-kardszárnyúdelfin fiú, aki a legutóbbi találkozásunk óta még nőtt is egy kicsit - most több mint 4 méter és 620 kg). Hát csak annyit tudok mondani, hogy továbbra is imádjuk őt! Ati a legnagyobb szerelembe esett vele, le sem tudta róla venni a szemét, ahogy mi sem, és állandóan a közelében akartunk lenni!

Hát itt vagyunk Tonkával!! Az ő gyönyörű kis lelkével és persze a fogacskáival! :-)

Hát ezek kik??! :-)))

És itt van együtt a csapat!:-)

Miután nagy nehezen kijöttünk a vízből, a cápák és teknősök felé vettük az irányt, ahol már vártak ránk, hogy a reggeli halacska-adagjukat odaadjuk. Sokáig kellett csalogatni aznap a cápákat, mert elég szeles idő volt, nagyon hullámzott a tenger, és azt mondták, ilyenkor nem nagyon szeretnek a felszínre jönni. A teknősök és Porky, a hatalmas tüskés gömbhal viszont annál barátságosabbak és követelőzőbbek voltak! :-)

Cápaetetés, a bot végéről harapják le a halat

:-)

Annyira jól éreztük magunkat, pedig még csak akkor kezdődött a nap! Következett  a "hivatalos" találkozás a delfinekkel!! 

A felkészítésen

Persze csak Csibu, Ati és a Süni mentek delfinúszni, én a partról figyeltem az eseményeket, de ahogy reméltük, később a trénerek engedélyével csatlakozhattam hozzájuk, és én is együtt lehettem ezekkel a csodalényekkel, akik egyre nagyobb érdeklődést tanúsítottak irántunk. Először is, Nala, akivel már többször találkoztunk, úgy kezdte, hogy otthagyta az ő csoportját, és odaúszott a Sünihez üdvözölni. Olyan jó volt újra megérinteni!!:-) A másik - új - kedvencünk pedig, Kira, akivel most a program zajlott, a következő napokban akárhányszor visszamentünk, mindig odaúszott a közelünkbe, és kíváncsian nézegetett minket, forgolódott, illegette magát és vidáman kattogott-csattogott közben!:-) Teljesen el voltunk olvadva, hogy mennyire nyitottak és boldogok, és mennyire kitüntetnek minket a figyelmükkel! :-)

A kalandra várva...

Az új barátunk, Kira :-)

Itt már ment a játék :-)

Nala, Kira, és elöl még valaki... mindenhol delfinek!!:-)

Egyszerűen gyönyörű volt az egész, csak úgy repült az idő!! Már mindenki más rég kijött a vízből, de mi még többször visszafordultunk hozzájuk, ...na még egy simogatás, még egy ölelés, még egy jutalomhalacska, egy kis fröcskölés, stb. Ha tehetném, egész nap csak ezzel foglalkoznék!! A csodababánk majd' kiugrott a pocakomból örömében, éreztem, tudtam, hogy érzik egymást és kapcsolódnak a delfinekkel, és hogy nagyon-nagyon vigyáznak ránk. Olyan örömmámorban úsztunk mindannyian, mintha színes habban fürödnénk, és sosem lenne vége...!! :-)

Miután valahogy kikászálódtunk a tengerből, a delfinek nem mentek el, hanem továbbra is a közelben úszkáltak, hívogattak minket, majd' kicsordult a szívünk tőlük!

Kicsit később megnéztük őket és "kisgazdáikat" munka közben, a delfinshow keretében, ami ismét nem okozott csalódást! Megint új, látványos elemekkel bővült a program, de ugyanabban a könnyed, boldog hangulatban dolgoztak, amit már korábban is többször tapasztaltunk. Komolyan mondom, ez akkora élmény!! :-)

A lelátón, a delfinshow előtt

A műsor után persze megint integettek a trénerek, hogy menjünk le hozzájuk nyugodtan és csináljunk még pár képet ha szeretnénk, naná hogy lementünk!!:-)) Minden lehetőséget kihasználtunk, és tényleg azt mondhatom, hogy szinte egész nap együtt lehettünk a delfinekkel!!:-)

Ő Zac, aki fiú és a legnagyobb palackorrú a parkban!

Csibuékkal (ki kúszik ott hátul?:-) )

Nekünk sem volt rossz kedvünk :-)

És akkor megjött Tonka is!!:-) Úgy megörültünk neki, hogy látjuk!!

Ők nagyon jó barátok lettek :-)

A jutalomfalatok sem maradtak el... ott tartogatja őket a szájában!

Szóval ezek történtek első nap Camayan-ban, másnap pedig újra meglátogattuk őket, és akkor is sikerült közelről találkozni!! Akármikor átsétáltunk a parkba, olyan volt, mintha már várnának minket, mindig észrevettek és odaúsztak, és valahogy mindig sikerült is a közelükbe jutni és megérinteni őket! Csodálatos volt!!
Tudom, hogy már sokszor áradoztam erről, és a képek sem adnak vissza mindent, de higgyétek el, ezzel a hellyel és a lakóival találkozni maga a színtiszta boldogság!!!!!!! 
:-))))

...És zárásképpen még néhány fotó a delfinekkel:

Palawan 3. - Puerto Princesa

A harmadik napon délelőtt a szállodában maradtunk kicsit pihenni - ránk is fért -, délután pedig városnézést terveztünk Puerto Princesában. Erősen gondolkodtam, hogy menjünk-e, mert fáradtak voltunk, és felidéződött bennem az általános és nem túl izgalmas "templom-múzeum-hősös emlékmű" összeállítás, de végül nagyon szép élmény volt, és nem csak a szokásos látnivalókban volt részünk, hanem másban is...

Délelőtti program

Tehát a szokásos látnivalók körével kezdtük, és ekkor éreztünk rá igazán, hogy mennyire kellemes és nyugodt hangulatú a város, hogy nem zaj és káosz és kosz van mindenütt, hanem nagyon is élhető terek, szép parkok, középületek és lényegében minden ami kell. Olyan jó érzés volt sétálni, körülnézni, igazán "turistáskodni"!

Grandiózus kezdés: Betlehem és óriás karácsonyfa a tengerparti sétányon

A városi park bejáratánál - egy régi erőd állt itt

Most ilyen belülről

A szemben lévő "Kék templom" - nemcsak kívül kék...

...hanem a kék üvegablakokon át beáramló fénynek köszönhetően belül is.

Ellátogattunk a város egyik büszkeségének tartott krokodil-farmra, ahol persze krokodilokat láttunk, de olyan mennyiségben és fajtagazdagságban, hogy az bármelyik tematikus parknak a büszkeségére válna. Kicsik, nagyok, édes- és sósvízi fajták, fiatal apróságok és százéves matuzsálemek, itt mindenki képviseltette magát! A park egyébként egy kisebb őserdőben terül el, lehetőséget adva kisebb felfedezőutakra, sétákra. 

Az apróságok mindenhol...

...és néhány nagyobb, lustább példány :-)

Zsani elkapott egyet! :-)

Ezek már az erdei ösvények

És végül egy-két plusz program :-)

A délután befejezéséül a város dimbes-dombos részére autóztunk, ahol meglátogattunk néhány farmot, egy botanikus kertet és a város híres pékségét is. Még mutatok néhány képet innen is, a teljesség igénye nélkül:

A farm egyik lakója

Zsani és Tamás :-)

Ez már a botanikus kert

Kis pihenőkkel :-)

És ezek persze mi vagyunk, találtunk néhány gyönyörű kis kuckós részt :-)

Még néhány "apróságot" mutatok a végére! Betértünk a dombtetőn lévő pékségbe, ahol a sok különlegesség mellett nekem mégis az alábbiak voltak a legérdekesebbek: gyönyörű kis kézműves tortácskák, legalább 30-40 féle, miniatűr, 1-2 centiméteres változatban elkészítve!!

Apró torták, mindegyik csak egy-egy falat! :-)

Szóval a városnézés ennyi volt röviden, nagyon jól éreztük magunkat, de másnap már indultunk haza.
Mindent összefoglalva, Palawan csodás volt. Sokkal közelebb éreztem magam a természethez, mint itt eddig bárhol, igazán zöld és nyugodt hely, mindezt úgy, hogy közben tele van kalandos programlehetőségekkel és felfedeznivalókkal. A helyi turizmus még csak épülőben van, ezért sok az érintetlen, nagy lehetőségekkel bíró helyszín, és ha ügyesen csinálják, az egyik legjobb úticél válhat belőle. Jelenleg az infrastruktúra még (szerencsére?) fejlesztéseket kíván, főleg a közlekedés terén: például igazán gyönyörű lett volna megnézni a sziget északi részét is, a híres El Nido térséget a csodás szigetvilágával és lagúnáival, de választanunk kellett hogy El Nido vagy Puerto legyen, mert a kettő közötti távolságot jelenleg - hiába van egy szigeten - csak egynapos hegyi utakon való autózással lehet leküzdeni. De majd legközelebb! Igazán semmi hiányérzetem nem volt, sőt, nagyon is mozgalmas napjaink voltak!!

Minden élmény ellenére valahogy jó érzés volt hazaindulni, és főleg megérkezni. Most volt az első olyan alkalom, hogy úgy érkeztünk vissza Gensanba, hogy "otthon"-ként tekintettem rá, egészen különleges és furcsa érzés volt - tényleg ez lett az otthonunk?! :-)
Na de erről majd legközelebb...
:-)

Palawan 2. - a Honda-öböl szigetei

A palawani kirándulós napokat másnap egy egész napos hajózós-úszkálós-szigetlátogatós programmal folytattuk, mégpedig a főváros, Puerto Princesa mellett elterülő Honda-öbölben. Itt viszonylag sekély a víz, ezért rengeteg apró sziget, korallzátony és homokpad van a felszínen, számtalan lehetőséget kínálva a képeslapszerű, "lakatlan" szigetek felfedezésére, valamint a víz alatti világ megcsodálására is.

Nem is írok sokat, inkább nézzetek meg néhány képet!

A Honda-öböl térképe, így kell elképzelni :-)

Fentről ilyen, de sajnos ezt nem én fényképeztem :-)

Korán reggel indultunk a tegnapi kis csapattal együtt, és reggel 7-8 körül már a kishajónkban voltunk. A reggeli bemelegítés egy sznorizós-nézelődős program volt az ún. Teknős-szigeten, ami valójában egy korallzátony, és általában vagy teljesen víz alatt van (csak pár méterre a felszín alatt), vagy csak néhány sziklája látszik ki a vízből. Egy kis úszó kikötő lebeg ezért mellette, ahová mi is kiszálltunk, és a kiépített lebegő "járdákon" végigsétálva, majd a vízbe csobbanva végül a zátony felett találtuk magunkat.

A Teknős-sziget úszó kikötője, a zátony nem látszik, teljesen víz alatt van

Tényleg gyönyörű volt amit lent láttunk, és nagyon-nagyon tiszta volt a víz, teljesen megfigyelhetőek voltak a különböző hőmérsékletű áramlatok keveredései is. Halak, szivacsok, korallok, mint a mesében...

Újra a hajóban :-)

Korai ebédünket - ami várakozáson felüli volt, sok zöldség-gyümölccsel, salátával, rizzsel és grillezett halakkal (ki mit evett) - a Pambato-szigeten fogyasztottuk el, ahol néhány órát is eltöltöttünk, a sekély vízben halakat etetve, sznorizva és a parton bogarászva, igazi nyugalom szigete volt ez a hely, apró nádkunyhókkal és a vízbe hosszan benyúló homokpaddal.

A hajónk a Pambato-szigeten

Itt tökéletes nyugalom honolt, csak a tenger és az ég - és közben megérkezett az apály

Falánk csapat: rengeteg kenyeret és főtt rizst megetettünk velük

Hát ő nagyon jó barátunk lett, udvarias volt és szépen viselkedett, és nagyon szerette a grillezett húst (amit mi nem). Ő volt az egyetlen kutyus a szigeten, és nagyon jóban volt mindenkivel :-)

Ilyen az utazás a vízen...

A további szépségek ebéd után következtek, a következő sziget igazi "nagyágyú"-nak bizonyult, pont úgy nézett ki, ahol sokan csak úgy bármikor ott teremnénk és pihennénk - pálmaligetek, hófehér homok és kristálytiszta víz, tengerifű-erdő halakkal, friss kókuszdiók szívószállal és némi infrastruktúra (mosdók, zuhanyzók és egy tengerparti bár). 

Már messziről látszott, hogy ez azért nem rossz hely... :-)

Itt azért voltak néhányan, de nem volt tömeg

Ilyen volt a part, egyszóval tökéletes

Csodás volt itt barangolni, úszkálni, pihenni - az egyik legtökéletesebb és legnyugodtabb hely amit láttunk, még annak ellenére is, hogy azért nem mi voltunk az egyetlen hajózós csoport, akinek eszébe jutott ide jönni.

Itt töltöttük a délután maradékát, leginkább ki sem jöttünk a tengerből, halaztunk, játszottunk, üldögéltünk a vízben. És megint szerencsénk volt az időjárással, mert bizony ismét jött a vihar délután, pont indulás előtt, ezért az eső már csak a hajóban visszafelé kapott el bennünket.

Ez félelmetes! :-)

Ismét egy kis buko-kóstoló (friss kókusz)

Pihengetünk mi ?! :-) Hát ez erre az egyik legjobb hely!

Itt már kiúszkáltuk magunkat és csak nézelődtünk

Mi :-)

Itt már látszott hogy valami készülődik...

Mint egy függönyt, úgy húzták össze az eget, és megérkezett az eső...

Azt nem tudom megmondani, pontosan miben is fáradtunk el annyira amennyire, de alig tudtunk feltotyogni a szobánkba amikor visszaértünk a szállodába. A víz, a nap, és az a tágas "tér" érzés, ami ilyen helyeken a hatalmába kerít, olyan élménnyel ajándékoz meg, amit utána bármikor fel tudok idézni és töltekezni belőle. Gyönyörű nap volt.