Sziasztok!:-)
Nagy-nagy örömmel és boldogsággal a szívünkben tudatjuk Veletek - itt a blogban is - a Hírt, miszerint május 12-én, helyi idő szerint hajnali 4:27-kor megszületett kisfiunk, Sasvári Malu!
:-))))
Születésekor 51 cm hosszú és 3350 grammos volt (most már pocakosodik!).
Május 11-én a szokásos ultrahang vizsgálaton kissé váratlanul ért minket a hír, hogy a magzatvíz mennyisége a minimum alá csökkent, és ezzel jobb nem várni, még aznap be kell indítani a szülést. Így tehát, a betöltött 39.hét végén hazamentünk, összepakoltunk, és délután bementünk a kórházba.
Persze nem volt ilyen "laza" azért a dolog, mert féltem az indított szüléstől, hogy nem természetes és így tovább fog esetleg tartani, meg persze beugrottak az elmúlt fél évben mindenfelé összeolvasott és begyűjtött "tények", vélemények, szüléstörténetek... de rá kellett állítani az agyunkat, hogy akárhogy is terveztük, most ennek így kell lennie és kész.
Este 6-kor már megkaptam az infúziót, és először nevetgélve, majd egyre csendesebben vártuk, hogy akkor mi lesz. Annak ellenére, hogy itt nem divat az apukás szülés, a Süni egy lépést sem tágított mellőlem, végig velem volt (az itteni kórház történetében ez volt az első eset). Nem tudom elmondani, mennyire sokat (mindent!!) jelentett ez, az egész szülés során. Hálás vagyok, hogy ez megvalósulhatott!!!!:-)
 |
| Dr. Sün |
Nyilván biológiai részleteket nem osztom itt meg veletek, de nem is érdemes, mert a lényeg az, hogy végül kibújt a legszebb és legerősebb kis lény a pocakomból, az, akit hónapokon keresztül próbáltunk elképzelni hogy milyen lesz, akiről annyit beszélgettünk, és aki közeledtével azért sokszor meg-megijesztett bennünket (mert hogy mit is fogunk csinálni, ha tényleg itt lesz?!).
Arra emlékszem, hogy fél 4 felé a Süni megsimogatott, és azt mondta, hogy fél 5-re meg fog születni Malu. Attól kezdve állandóan fel-felpillantottam az órára, mert rögtön elhittem és tudtam, hogy ez pontosan így is lesz.
4:27.
 |
| Az első találkozás itt kint |
 |
| Grace, a doktor nénink, aki szintén végig velünk volt |
Csodálatos volt, és rögtön nagyon sírt, a Süni egy pillanatra sem tévesztette szem elől, követte a nővért ahogy fürdetni, mérni, stb. vitte. És amikor odahozták!! El sem hittem az egészet, de hogy őszinte legyek, egy kicsit még most sem hiszem el. Még kell egy kis idő.
 |
| Pár óra múlva, 12-én délelőtt |
A következő pár napot természetesen a kórházban töltöttük, volt egy szuper szobánk, Malut már a kötelező megfigyelés után, 12-én délelőtt átköltöztették hozzánk (rooming-in), és a Süni is bent aludt velünk - ez csakis így együtt volt tökéletes. Persze az első pár nap az ember nincs a legjobb formájában, és próbál arra koncentrálni, hogy hogy mozduljon hogy ne fájjon valami, de így 1 hét után mesélve ezek az emlékek már kezdenek is elhalványulni - nem ez volt a valóban fontos.
 |
| Sasvári Malu :-) |
 |
| Apával, aki nagyon-nagyon büszke és már most el van olvadva |
 |
| Ők, a Legfontosabbak |
 |
| Sünláb (na, ez biztos Apától van!) |
Még annyit a kórházról, hogy - bár eleinte bizalmatlanok voltunk, a helyi viszonyokat ismerve -, őszintén el kell ismernem, hogy szuperül működő intézmény. Mindenki, akivel csak találkoztunk, tovább építette bennünk azt a hozzáértő, odafigyelő és precíz légkört, amit tapasztaltunk (ami teljesen ellentétes a filippínó légkörrel). Le a kalappal!
Azt tudni kell, hogy ez elsősorban abból adódik, hogy mindenre van ember. SOK ember van mindenre. Mindjárt megmutatom, rögtön látni fogjátok a különbséget egy átlag magyar kórház, és e között:
 |
| Ez a jelenet kb. óránként ismétlődött |
 |
| Hihetetlen, de mindenki csinált valamit! |
Ennyi a titok: rengetegen vannak! A szobánkban kb. 10 percenként adták egymásnak a kilincset a nővérek, a gyerekorvos, a nőgyógyász, az ügyintézők, a takarítók és az ebédhordók. Hihetetlen volt, és hálás vagyok érte, hogy ennyire elkényeztettek bennünket, de azért jó volt hazajönni - a nyugalomba. (Május 14-én, délután jöttünk haza.)
 |
| Ismét Ő, a Kis Sün |
 |
| Az Első Alvás itthon :-) ... |
 |
| ...ez pedig az Utolsó Alvás :-) |
Azóta eltelt egy hét, lassan látszódik a napjainkban némi rendszer, és Malu is láthatóan jól érzi magát:-)
Persze sokszor tanácstalanul állunk és nézünk, hogy most mi van és mit akar mondani, és sokszor azt sem tudjuk hogy melyikünk ugorjon előbb ha sír (persze, persze nem kell mindig ugrani...), de remélhetőleg minél előbb elmondhatjuk, hogy nemcsak életvitelben, hanem a lelkünkben is összekovácsolódtunk, most már mind a hárman (négyen).
:-)
 |
| Ma reggel :-) |
És még egy dolog: Sokatokban felmerülhet a kérdés, hogy mi is ez a "Malu"? Milyen név ez? Honnan szedtük?
Nos, a Malu egy polinéz eredetű név, a csendes-óceáni térségben gyakori (elsősorban Hawaii-on), fiúknak és lányoknak is adják, a fiú verzió a Malu, a lány verzió a Malou. Nyugalmat, menedéket, békét jelent. Itt Mindanao szigetén pedig, ahol jelenleg élünk, az ősi T'boli törzs fő istenségét nevezik így, aki szerintük az Ég és Föld legfőbb ura. Mi ebből az irányból találtunk rá a névre (egy helyi ismeretterjesztő honlapot nézegetve), és rögtön tudtuk, hogy ez Ő.
Bár -nyilván - gondoltunk arra, hogy ki mit fog ehhez szólni, egyszerűen tudtuk, hogy csakis ez lehet a neve, semmi más. És ahogy lassan be-beavattunk Titeket, azt vettük észre, hogy mindenki odavan a nevéért, és pontosan azt a magabiztos, erős, nyugodt energiát érzi belőle, ami miatt mi is választottuk.
Egyelőre tehát itt tartunk, az Első Hetek kihagyhatatlan szépségében és kuszaságában telnek a napok, mindenféle csodák, kérdések és kétségek közt, de azért kezdjük sejteni, hogy ez maga a Boldogság :-)
 |
| Az első barátok |
 |
| :-) |
