Pocakos sztárfotók :-)

Hááát az egész úgy kezdődött, hogy van egy fotós ismerősünk, aki már hónapok óta mondogatta, hogy szeretné a Rorót fényképezni a portfóliójába, meg hogy nagyon kellene neki, jaj de jó lenne, stb...

Szóval most végre elvittük a Makeszt a stúdióba, és elkészültek a képek! Meg kell hogy mondjam, egy hős volt, mert egy profi hozzáállásával tűrte a huzavonát és a rengeteg feladatot - na persze közben elfogyott több mázsa jutalomfalat is... :-)

Igen ám, de közben kitaláltuk, hogy ha már ez így alakult, cserébe megkérjük a srácot, hogy rólunk meg csináljon családi pocakos képeket, úgyhogy pár nap múlva ezeket is elkészítettük! És imádom őket!! :-)

Az elején azt éreztem, hogy egyfolytában szerencsétlenkedem, nem tudtam mit kell csinálni, hogyan üljek, álljak, nézzek, stb., azután rájöttem, hogy semmi különös viselkedésre nincs szükség, és onnantól kezdve nagyon-nagyon jól éreztük magunkat!! :-)

Íme tehát a végeredmény, illetve abból egy kis ízelítő! Először a pocakos fotókból néhány:

Szóval kb. ilyenek lettek, én már egy napja nézegetem őket, úgy élvezem hogy készültek rólunk ilyenek!! Csodálatos, hogy meg lett örökítve ez az időszak! - egyébként a képeken a pocaklakónk már 8 hónapos nagy fiú :-)

És most még egy kis ráadás a "sztárkutyánkról", aki nélkül ez az egész nem jött volna létre... :-)

Remélem tetszenek a képek, mindenkit csak biztatni tudok, hogy hasonló helyzetben kapjon az alkalmon, és igenis fotózkodjon, mert nagyon jó móka!! :-)

Zárásképpen pedig íme az utolsó kép, a fotósunkkal:

Edzés - április 28.

Valahogy az volt az érzésem, hogy most egy darabig ez lesz az utolsó (talán az utolsó előtti?!) közös edzésünk Polomolok-ban, mert hát ki tudja?...csak elkezdtük a 38.hetet...:-)

Úgyhogy íme néhány rövid videó, illetve képek, semmi különös, csak játék és szórakozás... :-)

Először a Süni és a Maki, nagyon szép hibátlan kör egy elég trükkös pályán:

Azután persze én is megpróbálkoztam, és ugyan csak sétálgatva, de azért még nekem is megy!:-)

(MERT A MAKI SZUPER!)

Itt pedig a Roró egyedül, önszorgalomból gyakorol.... na jó nem, ott van a Süni is a fa mögött, de azért szép lenne, nem?

:-)

A csapatunk mostanában gyarapodott néhány kiskutyával, a jövő reménységeivel, főleg Jack Russel terrierek és persze Borderek (jó reklám vagyunk). Róluk egy-két kép:

Ő a kisfiú, épphogy 2 hónapos talán, háttérben a kislány border

Egyik sem idegeskedős típus... :-)

A büszke "papa" az apróságaival (Wilson, a klub elnöke)

A Makit jól kifárasztottuk, hazaérve már szinte állva elaludt, még a reggelit is majdnem elfelejtette! Hát azért ebben a melegben nem ugyanolyan az ugrándozás - nekünk sem:-)

Szóval ennyi most kutya-témában, üdvözlet az otthoni kutyásoknak és mindenkinek, aki szívesen olvassa a kutyás bejegyzéseket! :-)

Kutyás aktualitások

Sziasztok, csak gyorsan elújságolom, milyen szépen haladnak az agility-edzések, és hogy a Fiúk egyre ügyesebbek együtt!!:-)

Minden vasárnap járunk már edzésekre, szépen beállt a rutin:-) ...és persze itthon is gyakorlunk néha:-)

A csapatunk kicsit átalakult, nagyobb lett és egyre több más kutyás szervezet is próbál beolvadni, ennélfogva a neve is változott, ezentúl SOCKSARGEN CANINE SPORTS CLUB INC. lett, a Socksargen már magát a régiót jelöli.

Itt az új logó is. 
Kb. a fentiekhez hasonlóan "fegyelmezett" itt a helyzet, de azért nagyon szeretjük! Az otthoni kutyaiskolák rendezettsége itt nem ismeretes :-)

Amit kutyásoknak érdemes még tudni, hogy az európai országokkal ellentétben, ahol Agility témában az FCI (Federation Cynologique Internationale) szabályrendszere az irányadó, itt a Fülöp-szigeteken az amerikai szabályzatot használják, tehát az USDAA (United States Dog Agility Association) elvei alapján szervezik a versenyeket, alakítják ki a szabályzatokat és bírálják a teljesítményt (http://www.usdaa.com).

Hát vannak apróbb különbségek, pl. asztalnál nem elég a helybenmaradás, hanem le kell fektetni a kutyát, és csak onnantól számítják az 5 másodpercet. Viszont általánosságban valahogy nagyobb rugalmasságot biztosítanak a bírónak, a pálya összerakásánál és a bírálatnál is.
Szerencsére az egyik (állatorvos) csapattársunknak köszönhetően, aki most költözött haza Szingapúrból - ahol agility bíró volt -, lassan sikerül betekintést nyernünk a számunkra új szabályrendszerbe, közben pedig új agility játékokkal ismerkedünk, mint ahogy azt ma is tettük! 
Igen, agility játékokról beszélek, mert hogy az USDAA-ban nem csak hagyományos agility és jumping futamok vannak, meg pl. csapatverseny, hanem más, egyéni és csapatjátékok, amik tényleg nagyon izgalmasnak ígérkeznek! Ma pl. a "gamblers" nevűt próbáltuk megtanulni, ahol egy adott idő alatt különböző nehézségi fokú (és pontszámot érő) akadályok leküzdésével gyűjtögettünk pontokat, a jövő héten pedig a "snooker"-rel fogunk ismerkedni, ami kicsit bonyolultabbnak tűnik (szintén pontszerzős, de valahogy a golyókkal játszott játékra hajaz). Na majd beszámolok, biztos izgalmas az is.
A mai újdonságot annyira élvezték a Süniék, hogy nem is tudom melyiknek csillogott jobban a szeme!! :-)
Ugyan én is tudok még menni (most már szó szerint csak "menni") a Makival, és az ő profizmusának köszönhetően távolabbról irányítva is teljesíteni tudjuk a legtöbb pályát, azért a futkosós dolgokra így már nincs esélyünk! :-) Azokat a Sünivel gyakorolják, és meg kell hogy mondjam, nagyon-nagyon szépen fejlődnek!! :-)

Ennek alátámasztására íme néhány kép és videó az elmúlt 2-3 edzésről:

Március 3-i edzésen. Futnak mint a nyulak!! :-)

Március 17.

Április 7. (Kerültetés.)

Április 7.

Április 14. (Annyira szép ahogy ugrik! :-))

Na milyen? :-)

Imádom nézni őket (na persze néha bele is kell szólnom mert azt úgy kell...)!!

Ami még függőben van: a május végi nagy verseny Cebu-ban, mert ez ugye a babázás első heteit érinti nálunk, és a Süni már most mondja hogy tuti hogy nem fog itthagyni egyedül (persze hogy a Babánk legfontosabb, de azért olyan jó lenne mindent egyszerre!). Viszont lesz még egy kisebb verseny július végén Koronadal-ban, ami egy elég közeli település és nem kell repülőzni, és időben is már megnyugtató a dátum. Hát ezen biztosan ott a helyünk!!:-)

További hírek, hogy a pálya tulajdonosa mentett egy border collie -t pár héttel ezelőtt, akivel kapcsolatban az első gondolatunk az azonnali hazahozatal volt, de végül igyekeztünk okosak lenni és megnyugodni, és (újra) megegyeztünk, hogy babázás előtt nincs új állatka.  Szegény állítólag már jó ideje egy mező közepén volt kikötve egy darab láncra, így "tartotta" a gazdája, semmi árnyék, semmi esemény, csak úgy ott volt. Mondanom sem kell, hogy ez az itteni időjárási körülmények között mit jelent! Azonnal beszéltek a tulajdonosával és megszerezték a kutyát, úgyhogy Budoy, akinek azóta szerencsére Bricks-re változtatták a nevét, most jó kezekben van. Beoltatták, megfürdették, rendbetették, finomakat eszik és közben szocializálják - bár eleve nagyon barátságos kutyusnak bizonyult!

Hát ő itt Bricks, még nem a legjobb formában, de már alakul...

Ha valaki közelít hozzá, rögtön felveszi a fent látható könyörgő arcot és testtartást, egyszerűen nem lehet neki ellenállni! :-)
A rehabilitációjához mi egyelőre kutyatáppal, vitaminokkal és kutyasamponokkal járultunk hozzá, ez is valami, a többit majd meglátjuk... :-)
Egyébként pár éves fiú kutyus, bár a pontos korát nem is tudom hogyan lehetne megmondani, mert szerintem az állapota miatt egyelőre rozogábbnak tűnik, mint amilyen valójában (fogak, szőrzet, mozgás.. ?).

És ha már border collie a téma, azért megmutatom a helyi "utánpótlást" is, aki szintén egy tündér, most azt hiszem 5 hónapos, és az egyik csapattársunk kutyája. Ő már korábban is szerepelt néhány fotón, de aktuálisan most így néz ki:

Ő a legkisebb fekete-fehér a csapatban... :-)

A fenti képek alapján jogosan kérdezhetitek: miért vannak a kutyák ketrecben??
Hát ezt pontosan én sem tudom megmondani, de úgy tűnik, itt ez a szokás, sajnos. Azt tudom, hogy ezeket a kutyákat itt a kutyaiskolában rendszeresen sétáltatják, dolgoztatják, játszanak velük, és "csak" a pihenőidejüket töltik ketrecben - ez kb. olyan, mintha otthon kennelben tartanánk őket. Vagy ha valaki több kutyával jön és nem tud mindegyikre figyelni, be tudja tenni ketrecbe amíg a másikkal dolgozik.
Ez így rendben is van, de így kevésbé tanulják meg a helybenmaradást, vagy hogy hogyan viselkedjenek különböző helyzetekben a gazdájukkal, és persze kevesebb inger is éri őket.

A baj inkább az, hogy a fenti esetek a LEGJOBBAK. Az itteni kutyák 90%-a, akiket háznál tartanak, szinte SOHA nem jön ki a ketrecből, max. néhányszor éjszakára, házat őrizni (eleve azért vannak, hogy ugassanak ha valami történik). Erre számtalan példát látunk napi szinten, és az emberek nem is értik, hogyan lehetne ezt másképpen csinálni - egyszerűen nincs rá más példájuk, hogy hogyan is lehetne, meg lusták is foglalkozni bármivel. 

Na most ebbe nem fogom belelovalni magam, mert pont elég érzékeny terület ez a számomra, a lényeg a lényeg, hogy - ahogy korábban már írtam - igenis feladatunknak érzem, hogy amennyire lehet, jó példát mutassunk ebben a témában! Igyekszünk "kihasználni", hogy a Makit itt kisebbfajta csodának tekintik - tehát figyelnek rá -, és megmutatni, hogyan is lehet egy kutyához másképpen viszonyulni, és mennyi öröm származik ebből!! :-)

A kutyaiskola, a kutyás programok, és a csapattársaink hasonló hozzáállása is sokat segít ebben, és amellett hogy jól szórakozunk, néha tényleg tudunk tenni is valamit - bár ez nem mindig sok, de hátha hozzájárul egy kis szemléletváltáshoz! 
Ezen kívül a lakókörnyezetünkben is látható már pár apró változás - bár egyelőre a gyerekek a legaktívabbak, és még csak néhány bátor kutyasétáltató akad (ilyenkor derül ki, hogy mennyi kutya lakik a szomszédságunkban), de azért legalább valami változás már elindult.

Az egyik legelső "rajongótábor" - azóta is mindennapi társak a délutáni labdázásban

Ugyanaz a brigád, kicsit más összetételben (nem mindig vesznek be mindenkit a bandába, ez már csak így van...) :-)