Pár napja jöttünk haza Manilából - Süninek volt néhány megbeszélése, találkozója a központban, úgyhogy ez jó alkalom volt arra, hogy pár napra kimozduljunk a "nagyvárosba". Maniláról Írtam már hideget-meleget is, mivel tipikusan az a hely, ahol jó egy kicsit "turistáskodni", nézelődni, programokat csinálni, de nem tudom elképzelni, hogyan lehet itt napi szinten élni - főleg akkor, ha nem is egy szerencsés külföldiként vetődik ide az ember.
Ha már itt tartunk, rövid kitérőként egy ajánló:
Ha valakit érdekel Manila, vagy a társadalmi különbözőségek igen finoman árnyalt képi bemutatása, vagy egyszerűen csak szereti a jó filmeket, az nézze meg a Metro Manila cÍmű 2013-as brit-filippÍnó filmet. Végig izgalmas, krimis, ugyanakkor kimondottan szép történet. Nekünk nagyon tetszett, bátran ajánlom.
https://www.youtube.com/watch?v=Qfk3zA_vUeI
Ez csak a bemutatója, sajnos mást ide nem tudok belinkelni, mivel nem támogatjuk a filmek nem hivatalos úton történő letöltését :-), de aki keres, az talál. Keressetek.
Rövid kitérő VÉGE.
Borús, esős napok voltak ezek, és szokás szerint már 24 óra elteltével mindenkinek kapart a torka a tömény városi levegőtől, amit a pára miatt úgy lehet vágni, mint egy kipufogógáz-tortát, de mégis, valahogy bulis volt az egész. Jól utaztunk - Malu csúcsformában volt a repülőn, mint mindig -, felfedeztünk egy új szállodát, a város talán egyetlen vegetáriánus éttermét, egy másikat, ami Igazi Olaszos (!!) ételeket kÍnál, meglátogattuk az Ocean Park halait és egyebeit, és megtanÍtottuk Malunak, hogyan kell ágyból tévézni és csokis kekszet enni és semmit sem csinálni, ugyanis ezek egyike sem szokásunk itthon.
 |
| Indulás otthonról, taxiban |
 |
| Még fel sem szálltunk, ő már megy |
 |
| Manila, eső |
A szállodai szoba teljes átrendezését és a tárgyak napi szintű "karbantartását" természetesen a Kismackóra bÍztuk, ez valahogy neki a vérében van. Örök kedvence még mindig a bőröndtartó, hiszen ez még akár veszélyes is lehet, és összevissza csukódik, ha nagyon nyúzzuk, valamint a fémláb szép mintákat rajzol a laminált padlóra.
Az eddig szinte teljesen ismeretlen tévézés (a rengeteg rajzfilmes csatornából talán három volt, ahol nem MARVEL-es szuperhősök folyatták ki éppen valakinek a vérét) csodás hatással bÍrt: Malu megbabonázottan nézte a képernyőt, és egyhelyben maradt, egészen sokáig. Hihetetlen. Ez minden kisgyerekkel Így van? Cuki volt és egészen csöndes, de azért jó, hogy nem csináljuk ezt minden nap.
Természetesen megjártuk A Parkot is (Ayala Triangle), ami a belváros szinte egyetlen zöldterülete, szeretjük, közel van, csak iszonyú meleg volt. Malunak szinte csak a hátát láttam, ahogy próbáltam elkapni, mert hihetetlenül hamar kiismerte magát, és a mező közepéről is tudta, melyik irányba induljon, hogy ismételt kÍsérletet tegyen a szökőkútban való tapicskolásra.
 |
| Megint megy... a boltÍv alatt van a célterület :-) |
És hogy a kulináris élvezetek se maradjanak ki: új kedvencünk a Corner Tree Cafe (http://cornertreecafe.com/), mely - annak ellenére, hogy az ország népessége csak úgy lubickol a különféle húsokban - nagyon is vegetáriánus étterem, mely nem kevés vegán ételt is kÍnál. (Megjegyzés: vegetáriánus = húsmentes, vegán = állati fehérje mentes.) A hely egyébként Ázsia 500 legjobb étterme között szerepel.
Szinte fellélegeztem, ahogy beléptünk, és amikor a menüt kezdtem böngészni, valamilyen belső otthonosság-érzés öntött el, mivel olyan Íz- és alapanyagkombinációkat láttam, amiket az ember otthon legtöbbször lusta elkészÍteni, vagy tutira nem lehet az összes hozzávalót beszerezni. Hát nem részletezem tovább, amikor elhagytuk a helyszÍnt, úgy éreztem, soha semmilyen más éttermet nem akarok látni, csak ezt.
 |
| Corner Tree Cafe, Manila |
 |
| "Tetszett! Ide jöhetünk még!" |
Na de szót érdemel még az olasz vacsoránk is, amikor is Malu Apa paradicsomlevesére kattant rá, én meg valamilyen meghatározhatatlanul finom tésztára. Mindenesetre szuper este volt ez is, bár a kiskorú ismét "kimaradozott" és a programok miatt későig maradt fent. Na jó, csak most, kivételesen. :-)
Végezetül a kedvenc fagyizónk: a tejmentes belga csokifagyi, a passionfruit, a lime és a még kb. ezerféle csoda otthona. Persze itt is kirúgtunk a hámból.
Röviden tehát ennyi!
Jó volt, kicsit más volt, amolyan "városias". Kb. egy hónap múlva jövünk legközelebb.
Addig is jól teletömtük a zsebeinket (vagy a bőröndünket?) olasz paradicsomlevessel, organikus zöldségcurryvel és persze mindenféle fagyival.
:-)
