Majdnem 17 óra. Ennyi a Manila-Budapest repülőút. Elég hosszúnak hangzik, és az is. Idefelé a Makival pontosan ezen az útvonalon jöttünk (KLM), és annyi maradt meg bennem, hogy megnéztem vagy öt filmet, néha tudtam szunyókálni egy kicsit, de alapjában véve rettenetesen elfáradtam, és bármit megadtam volna, hogy rendesen feltehessem a lábamat. És akkor csakis magammal kellett foglalkoznom (na jó, meg a Maki miatt kellett aggodalmaskodni egy kicsit, hogy vajon hogy bÍrja az utat a boxában).
Most mindez előttünk állt még hazafelé. Be kell valljam, volt egy kis kellemetlen érzés, hogy hogyan is lehet ezt egy bébivel megcsinálni - aki ha szerencsés esetben alszik majd, akkor mi leszünk a legszuperebb és legcsendesebb család az utasok között, ha valamiért mégsem, akkor hogyan is fogjuk őt elszórakoztatni... mert addig ugye, amÍg a repülőn a "más gyereke" nyűglődik, addig könnyű bosszankodni hogy nem alszol, de amikor esetleg te magad vagy ebben a helyzetben, mit lehet tenni? Meg kell-e felelni mindenkinek (már megint!), vagy "ugyanúgy kifizettük a repülőjegyet" és mindenki le van sz..va? Hát valahol a kettő között lesz a megoldás.
 |
| Ez is egy opció :-) |
A mostani bejegyzést egyébként segÍtségnek is szánom olyanoknak, akik esetleg a jövőben hasonló babás utazást terveznek.
Az elmúlt babás-repülős tapasztalataink szerint két dolgot lehet, és kell is megtenni, hogy egy ilyen kaland a lehető legjobban sikerüljön: egyrészt fel kell készülni az útra, nagyon is materiális szempontok alapján - etetés, peluscsere, mikre lesz szükség, hogyan igazÍtsuk a napirendhez az utazást, "váratlan helyzetek" útközben, stb. -, illetve a másik szempont, hogy lelkileg és hangulatilag a lehető legpozitÍvabban fogjunk hozzá a dologhoz. Szerintem ez lehet a nehezebb, hogy a fejünkbe néha belebegő rémképet (fél négyzetméteren összezsúfolódó kakis pelenkák, cumisüvegek, lebukott ülések és elzsibbadt végtagok, a kezedből pedig tépi ki magát a babád, mivel feltétlenül át akar mászni a szomszéd morcos bácsi nyakába) kicseréljük a nagyon is megvalósÍtható pozitÍv elképzelésre (gyermeked varázsütésre eszik-alszik, mintha otthon lennétek, a WC-nél türelmesen vár amÍg sorra kerültök hogy tisztába tedd, mindenkire mosolyog, órákig eljátszik egy műanyag kanállal és egész úton maga a megtestesült Angyal).
 |
| Becsekkolás előtt Manilában |
 |
| Várakozunk |
 |
| Beszállás előtt - Íme a gépünk |
Ha tehát mégis sikerül ezekre a pozitÍvumokra koncentrálnunk, és mindent meg is tettünk, hogy valóban legyen nálunk pelenka és műanyag kanál, akkor meglátjátok, hogy nemcsak a szerencse, de még a légiutas kÍsérők és maguk az utasok is "mellénk szegődnek". És ez Így történt velünk is.
 |
| "Menni fog ez!" :-) |
 |
| "Mindjárt indulunk haza!" |
Azzal kezdem, hogy a mÍtosz, miszerint minél kisebb a baba, annál könnyebb vele repülni, szerintem igaz. Legutóbb ugye 3 hónapos korában repültünk, most pedig 7 hónapos volt, amikor hazaindultunk. A különbség nyilván az, hogy a 3 hónapos csecsemő igényeit könnyebb kielégÍteni és többet alszik még, ezért a repülés alatt a szimpla evés-tisztábatevés-nézelődés mint aktivitás bőven elég neki, a többit átalussza. A nagyobb babánál már gondolni kell arra is, hogy a (nagyon is aktÍv) ébrenléti idejét mivel töltsük ki, hogy jól is érezze magát, de beleférjen a repülőgép kÍnálta keretekbe.
De kezdjük az első ponttal, azaz mire is kell/érdemes gondolni, mielőtt nekiindulunk?
Az egyik legfontosabb, hogy biztosÍtsuk a babánknak azt a viszonylag nyugodt környezetet, amiben majd pihenni/aludni tud, mert az tuti, hogy mire véget ér a taxizás-sorbanállás-becsekkolás-várakozás-beszállás tortúra, már fáradt lesz. Légitársaságtól függő, de 1-2 éves kor alatt nem kell külön "helyjegyet" venni a babának, csak egy bizonyos alapdÍjat kell neki fizetni a repülésért, ám ez azt jelenti, hogy ha tele van a gép vagy nincs olyan szerencsénk, hogy esetleg nem ül mellettünk senki, akkor bizony az egyetlen megoldás, hogy kézben van, vagy ha már tud, akkor az ölünkben ül.
Nálunk Malu a reptéri huzavona alatt általában kenguruban van, a Süni hurcolja a kis fenekét, és ha fáradt, oda tud bújni, sőt, el is szunyókál néha. Repülés alatt: a rövidebb utakon (Gensan-Manila 2 óra) kézben van, kicsit eszik, eljátszogat, szerencsés esetben el is tud aludni, és mire végletesen elunná magát (kivégezve a nálunk lévő játékokat, az ingyenes újságokat és a lehajtható asztalkát) vagy elhalna a karunk (majdnem 9 kiló jelenleg), már meg is érkezünk.
Hosszú úton mindenképpen javasolt az ún. baby basket/bassinet igénylése már a repjegyek megvételekor, ami ingyenes, és megoldja a babaágy kérdését. Ha ilyen igényünk van, akkor ez behatárolja azt is, hová ülhetünk a gépen, mivel csakis néhány sor előtt található az a válaszfal, amire a stewardess igényünk szerint 1 pillanat alatt fel tudja pattintani az ágyat. (Tehát felejtsük el pl. a 34.sor/A "kedvenc" ülésünket, hacsak nem akarjuk a babát mondjuk 9 sorral előrébb egyedül altatni a morcos bácsival. Bár ha nagyon sÍr....?:-) ).
 |
| Így néz ki a falra szerelt babaágy, ezen a képen a benne alvó gyermek nem a miénk, csupán mintaként szolgál :-) |
És még egy utolsó infó ebben a témában: Malu jelenleg megközelÍtőleg 75 cm, és épphogy belefért. Bár ő hason alszik és ezáltal talán jobban nyújtózik, de tényleg épphogy, mintha körberajzolták volna.
 |
| Így fér el két baba egymás mellett, az ülések előtti válaszfalra szerelt ágyakban |
A következő az étkezés. Tisztán anyatejes babáknak talán könnyebb a dolguk, de ott meg a privát szféra lehet kérdéses szoptatáskor. Mindenesetre ha üvegeket/tápszert is használtok, mint ahogy mi is, bizony vinni kell mindent: babavizet, tápot, üvegeket tartozékokkal, üvegmosót, ehhez speckó mosószert (tökéletesen fertőtlenÍteni nem fogsz tudni a gépen), meg amiket még egyébként is fogyaszt a baba (esetleg üveges/tasakos bébiétel, kiskanál, stb.). Egy halom cucc, de jó ha kéznél van minden. A feszültségmentes etetéshez a "stáb" a lehetőségek szerint ahogy csak tud, hozzájárul: hozták-vitték a palackjainkat melegÍteni, kaptunk cuki KLM-es előkét, stb. Nálunk Malunál az étkezés igencsak érzékeny pont, ezzel nincs türelem, ezért ha tudtuk, hogy közeledik "Az Idő", már elkezdük az előkészületeket, mert ha éhes, nem tudsz elég gyors lenni. De minden simán ment, és minden esetben számÍthattunk segÍtségre.
Itt gyorsan megemlÍtem, hogy a repülőtereken általában vannak kisebb helyiségek (ún. etetőszobák vagy babaszobák), melyeket a babák-mamák részére alakÍtottak ki (szoptatás, etetés, tisztába tétel), ezeket érdemes kihasználni, ha másra nem, legalább egy kis csendes elvonulásra vagy pihenésre, mert a terminál más részein erre kevés esély van.
 |
| Egyszerű babás etetőszoba a manilai tranzitváróban - 4-5 ilyen kis helyiség található egymás mellett |
Ja, és nagyon fontos: kézipoggyászban ugye nem lehet folyadék, illetve csak nagyon minimális mennyiség. Babás táskában ha látják, hogy be van keverve a tápszer, azt felengedik, és van hogy a babavÍzzel is elnézőek, de a mi vizünket pl. Amszterdamban elvették, ott minden kicsit szigorúbban ment mint Manilában (illetve mint Taipei-ben, ahol egy rövid időre ki kellett szállni). Ilyen esetben azt a vizet kell használni, amit a gépen mindenkinek inni adnak, ami tisztÍtott vÍz.
A tisztába tevést a mosdókban okosan elhelyezett lehajtható asztalka segÍti, ami a pici hely ellenére szerintem nagyon jól kezelhető, és itt legalább tényleg minden egy karnyújtásnyira van:-) Tipp: ha tudod hogy hamarosan tisztába kell tenni a kicsit, és van szabad mosdó, akkor ne várj tovább! Egy pillanat alatt kÍgyózó sorok alakulnak ki, főleg reggeli ébredés után vagy leszállás előtt.
A baba játékidejét leginkább otthonról hozott mütyürökkel és közös huncutkodással lehet kitölteni, de valószÍnűleg a helyben kapott apróságok - műanyag evőeszközök, zacskók, szalvéta, újság, stb. - sokkal jobban fogják érdekelni, mint a legszuperebb zenélő-forgó csoda. Mert hogy itt minden ÚJ, ilyen otthon nincs. Már közlekedő babáknál arra számÍtani kell, hogy nem nagyon lehet akkora mászkálást rendezni mint otthon. Malu az indulás előtt 2 héttel tanult meg mászni, és az alatt a két hét alatt szinte tökélyre is fejlesztette a tudományát, ezért természetesen a gépen is ezzel akart foglalkozni. Találtunk ugyan egy kis helyet a vészkijáratok előtti soroknál, ahol bóklászott kicsit, de olyan nagyon nem tudott nekiiramodni, és természetesen nem hagyhattuk, hogy saját elképzelése alapján az utasok lábszárán csimpaszkodva haladjon felfelé. Sokat volt ölben, felállva szinte állandóan nézelődött és csintalankodott a mögöttünk ülő sorok "lakóival", nevetgélt mindenkire és úgy általában nagyon jól feltalálta magát.
De! Mindez csak azért működött ilyen frappánsan, mert jóllakott és kipihent volt. Lényegében ugyanúgy átaludta az éjszakát a gépen, mint otthon, ez pedig a jó időzÍtésnek köszönhető - ami nem a mi érdemünk, egyszerűen szerencsésen jöttek ki a dolgok, de ha legközelebb kellene repülőjegyet venni hasonló felállásban, már tudatosan választanánk meg az utazás idejét.
Amikor Manilából indultunk, estefelé, pont közeledett az alvóidő, és sikerült is elaludnia rendesen, bár ezt megzavarta, hogy megálltunk Taipei-ben utasokat felvenni. Sajnos ki kellett szállni (minden kézipoggyászunkkal együtt), körbemenni újra egy biztonsági ellenőrzésen és utána vissza a gépbe, és hát ezt a cécót lehetetlen átaludni :-)
 |
| Taipei (Taiwan) |
Szóval Taipei után beiktattunk egy kis extra vacsorát Malunak, és nem sokkal utána el tudtuk altatni. Persze azzal számolni kell, hogy a gépen csak sokkal később "sötétÍtenek be" az éjszakai alváshoz, mint azt az ember kisgyerekkel szeretné, illetve hogy nem pisszeghetjük le a mögöttünk hangosan beszélgető/nevetgélő vagy egyszerűen csak idegesÍtő hanghordozású utasokat, amikor csemeténket altatni szeretnénk, de hát ez van. Általánosságban elmondhatom, hogy mind az utasok, mind pedig a személyzet tagjai minden esetben tekintettel voltak arra, hogy babák vannak körülöttük, kedvesek, barátságosak (és lehetőségeikhez képest csendesek) voltak.
Hazafelé is pont úgy jött ki a repülés (azért erre hosszú utaknál gondolni szoktak a légitársaságok is), hogy éjszaka mentünk, és mivel Malu addigra már bőven a magyarországi óra szerint ketyegett, ugyanilyen frappánsan vette az utat visszafelé is.
Mindent összevetve, néhány apró nyűglődéstől eltekintve ÓRIÁSI mázlink volt mindennel, de leginkább magával a KisSünivel. Minden változás ellenére egy igazi Szuperhős volt, minden körülmények között!! :-)
 |
| Amszterdam - a "mindjárt otthon vagyunk" érzés |
És itt kapcsolódnék vissza a felkészülés lelki oldalához, mert - bár hihetetlen, mennyi új ingert tud egy baba akár egyetlen nap alatt befogadni - azért mi magunk is tanultunk valamit az egészből, nem is keveset. Először is, hogy ezt igenis meg lehet csinálni, és bátran nekifoghatunk bármilyen tervünk megvalósÍtásának, mert Ő velünk tart, méghozzá nyitottan és rugalmasan és jókedvűen, és sok esetben mi "felnőttek" ezerszer hisztisebben kezelünk egy-egy helyzetet, mint a babánk. És ha együtt vagyunk és szeretettel egymásra figyelünk, bármilyen helyzet adódik is, nagy eséllyel megoldjuk, legalábbis úgy, hogy a lehető legjobban érezzük magunkat benne.
AmÍg még Malu pocakban volt, sokszor tervezgettük, hogy mindig ugyanúgy fogunk jönni-menni, utazni, kirándulni, aktÍvan élni mint "előtte", hogy majd egyszerűen felkapjuk és jön velünk, boldogan és felhőtlenül csináljuk a dolgainkat Együtt. Sajnos sokszor látom azt magam körül, és mi is bele-beleesünk néha, hogy a kezdeti lendület megtörik/megtörhet a napi rutin és az esetenként több órásra nyújtott összekészülődés hullámain - beraktunk-e mindent, jaj vissza az egész mert még egy gyors peluscsere, vagy mire minden kész már nyűgös, vagy mi vagyunk nyűgösek, vagy felpakolunk egy halomnyi batyut az 1-2 órás kiruccanáshoz ami kezelhetetlen, stb.
De amikor már éppen kicsit elhagynánk magunkat valahol az agyontömött babás táska és a többször átöltöztetett, éppen virágföldben turkáló/önmagát ismét lebukó/kutyatálba mászó gyermekünk között, a legtöbbször szerencsére meg tudunk állni egy pillanatra és megkeresni egymást a batyuk között, és olyankor általában gyorsan betömjük magunkat az autóba és amit addig nem raktunk be az nem is kell majd, és akkor van AZ a pillanat, hogy most már minden tényleg le van sz..va, mert megyünk, EGYÜTT, és süt a nap, és amikor ott egy légtérben van mindenki aki a Legfontosabb, a különböző méretű Sünfiúk és a Sünkutya és én, akkor érzem, hogy ennél nem is lehetne jobb, hogy valóban kaland az életünk és még csak még nagyobb kaland lesz, és nincs akadály és nincs megállás és mindjárt kiugrik a szÍvem a helyéről, mert ez az egész annyira JÓ. (És lehet hogy inkább EZ a fontos, nem a harmadik pótzokni?!) :-)
Nagyon jó tapasztalás volt tehát már maga a hazajutás is. Amilyen körülményesnek és bonyolultnak tűnt az elején, olyan egyszerűnek látom most, nyilván mivel jól éreztük magunkat és a babás utazás rémképei helyett az ideális verziót tudtuk megvalósÍtani. Nem utolsó sorban pedig: nyitottan és boldogan tudtunk Magyarországra megérkezni.
És hogy milyen volt otthon? Na ezt majd legközelebb!
