Jelentés ittonról - otthonra

Most csak mutatok néhány itthon készült képet, hogy lássátok, hogyan telnek a hétköznapok nálunk... semmi sztori, csak néhány rövid komment!

Először is, így november második felének megfelelően, nagy esők voltak itt nálunk - volt, hogy 2-3 napig is esett egyfolytában. Persze ilyenkor sem csüggedünk, főleg hogy fázni ekkor sem kell, de azért a kutyasétáltatások ilyenkor félig úszva történnek:

A rét eső után

Fent Manilában még a tájfun-szezon is az utolsókat rúgta, volt is belőle néhány hét áradásos kellemetlenség, de szerencsére ilyenkor mi itt délen csak az esőt meg egy kis szelet érzünk.

Több kuckózós-barkácsolós napot sikerült csapni ebben a pár hétben, a Süni épített egy bambuszpolc-rendszert a szerszámoknak meg az ültetős cuccainknak, mert eléggé szanaszét hagyt(am)uk ezeket és ezt mindenképpen meg kellett oldani:

Készül a barkácspolc, együtt:-)

Sün Mester

Az apróbb fadarabok el-eltűntek...

Persze a Maki is barkácsolt, ő főleg a rétről hazahurcolt száraz kókuszdiók aprításában fejlődik igen szépen. Egyre rövidebb idő alatt, egyre látványosabb eredményeket ér el:

Gyakorlás közben :-)

És persze a legjobb pihengetős hely még mindig a kerti függőágy, amiért néha komoly verseny zajlik...

...itt én nyertem...

...itt meg Ő.

Na azért vannak még jó helyek, az alábbi jelenet véletlenül tárult a szemünk elé. Egyben biztonságos is, mert ha esetleg eszünkbe jutna bárhová elindulni, akkor ő már a legjobb helyen van:

Az újonnan felfedezett "legjobb hely"

... És még néhány apró jelenet, esti dinnyézés apával:

"Nagyon jó vagyok, csak adjál még!" :-)

...és persze a mindennapos "kerti fetrengés":

És hogy mi történik közben a városban?:-) Hát, itt lényegében szeptember közepe óta karácsony van, az alábbi szerény megközelítéssel:

csak egy megjegyzés: ez nem egy novemberi fénykép

Szóval ezek mennek, azért nagyon sok a munka is, dehát arról mit is lehetne írni, szerencsére minden rendben és nincs ok panaszra :-), ...azért várjuk már a decemberi kikapcsolódást... de ez egy későbbi történet lesz! :-)

A carabaók földjén

Sziasztok, a múlt héten elég mozgalmas napjaink voltak, szerencsére, ezért is nem írtam eddig. Egyik nap kisebb kiránduláson voltunk Tinagacan-ban, ahol a Süni csapata az utolsó szakmai tréninget tartotta a helyi farmerközösségnek, ráadásul Tinagacan az, ahol a Judith is lakik - tehát jól ismeri a helyet, ezért úgy döntöttünk, hogy mindannyian belapátoljuk magunkat az autóba, és összekötjük a kellemest a hasznossal.

Egyébként a helység kb. 30 percnyi autózásra van a várostól - a hegyek irányába, és már a nagyon zöld kategóriába tartozik, szóval gyönyörű. A tréning a helyi, félig nyitott sportcsarnokban volt (ne úgy képzeljétek azért el, mint otthon, ez csak beton és semmi más), aminek nagy részét lelkesen megnéztük a Makesszal együtt, aki, miután megunta a helyi arcokat, a leghűvösebb lépcső tövében aludt.

Megnéztük a Süni beszédét:-)), majd megebédeltünk, utána pedig sétáltunk egyet a falu határában.

Délután pedig ellátogattunk egy kókuszültetvényre, ahol Judith régen gondnokként dolgozott, és még mindig van hozzá valami közük családilag. Hát ez a hely maga volt a csoda!

Ahogy áthaladtunk az útszéli bozóton és kiértünk a földre, úgy megcsapott a ZÖLD, hogy csak ámultam! Több hektár területen égbe szökő kókuszpálmák, apró kanálisok és tavacskák, és rengeteg, de rengeteg carabao itt-ott hosszú száron kikötve, vagy csak úgy csapatba verődve. A carabao = a fekete vízi bivaly, ami itt a leginkább használatos nagytestű haszonállat. Ezek a kb. 400 kg-os, lomhának tűnő jószágok jobb híján egész nap legelésznek, ha nincs munka - ennek a példáját láttuk itt is.

A Roró rögtön elindult felfedezni...

Rajtunk kívül a Maki is teljesen odavolt a helyszínért, teljesen be volt indulva hogy ez milyen szuper és hatalmas rét, meg furcsa nagy állatok akiket meg lehetne kergetni... vagy inkább mégsem mert elég nagyok... szóval nagyon jól érezte magát és mindenben próbált részt venni.

Ez a carabao

Volt egy pillanat, amikor lazán sétálgatott a Judithtal, mi csak messziről figyeltük, amikor pár méterre tőle kiemelkedett a vízből egy bivaly, és pár percig úgy nézték egymást, hogy hát nem is tudom ki volt jobban meglepődve. Végül mindketten békében továbbálltak, de a Makeszt azért kicsit le kellett beszélni a hajkurászásról.

Azt hiszem, ő tetszett neki a legjobban! :-)

Majdnem orra esik, annyira menne... :-)

Mi is megfutamodtunk egyszer a Sünnel, amikor is kicsit elbóklásztunk, és messziről figyeltük a kis bivalyokat, akik magasra tartott fejjel próbáltak kiszagolni bennünket, és így távolról nagyon barátságosnak tűntek.

Amikor viszont néhányan jó tempóban elindultak felénk, az már nem tűnt olyan viccesnek (azt hittem ők is ki vannak kötve), gondoltam ezek mégsem kiscsikók azért, hátha a stílusuk sem olyan, szóval jobb ötletnek tűnt menekülni!:-)

Judith később elmondta, hogy ők igazán aranyosak, és csak azt akarják, hogy a hátukat vakargassuk, ezért olyan lelkesek!:-))

Ők a "kicsik", lelkesen közelednek

Egyébként érdekességként idefűzném, hogy egy ilyen kókuszligetben azért érdemes óvatosan sétálgatni, és nem a "vadállatok" miatt, hanem pontosan a kókuszok miatt! Ezek ugyanis néha lepotyognak, ami azt jelenti, hogy kőkemény, többkilós termések hullanak az égből. Szeles időben például egyáltalán nem ajánlott itt piknikezni. A Süni olvasta valahol, hogy a Fülöp-szigeteken a második vagy harmadik leggyakoribb halálozási ok, hogy az embernek a fejére esik egy kókuszdió. Na ezt csak azért mondom, hogy ha mostanában ilyen helyre vetődnétek, akkor csak óvatosan!:-)))

Mindent összevetve, nagyon jó kis napunk volt, egy kicsit szakmai és egy kicsit másmilyen is, nagyon jól éreztük magunkat, a Judith pedig kapott egy extra szabadnapot - ha már hazavittük - és csak másnap reggel kellett visszajönnie dolgozni, úgyhogy teljes volt a boldogság.

Na még egy-két kép búcsúzóul:

Ilyen indiai tehén típusúakkal is lehet találkozni...

...meg a kicsinyeikkel, akiknek sharpei-módra kétszer akkora bőrük van mint kellene, és nagyon félősek...

...és viszonylag ritkán ugyan, de fekete-fehér juhászkutyák is feltűnnek, akik viszont nagyon lelkesek! :-)

Vetünk-aratunk :-)

Egy kis itthoni téma. Már ezer éve írni szeretnék erről, hogy milyen jót "gazdálkodunk" itthon, persze kicsiben. Mivel még soha nem volt kertünk, nekünk ez most nagy újdonság, és úgy nézünk minden kis levelet és magot ami kikel, mintha csoda történne. Főleg én. A Süni szerint "ágyásról ágyásra" repkedek egy ideje és ez a napi fő tevékenységem, de ez azért nem teljesen így van. :-)

Na hogy rövid legyek, 2 helyszínen zajlanak a munkálatok: a kisebb, cserepes kezdeményezéseim bent vannak a kertben, a nagyobb vetemények pedig a mellettünk lévő telken, aminek a felét mi használjuk, a másik felét a túlsó szomszéd - középen folyik egy kis patak, nincs is vita. :-)

A tulajdonos is nagyon örül ennek, mert előtte, amikor ideköltöztünk, egy szúnyogtermelő mocsár volt derékig érő szemétlerakattal, na ezt mi kitisztíttattuk, bekerítettük, füvesítünk és ágyásokat csinálunk, nagyon szépen alakul a dolog. A terület legnagyobb részét a Maki épülő agility-pályája foglalja el, ez volt az eredeti cél :-)

Sajnos a legelső fázisról nem tudok képet mutatni, pedig az lett volna az igazi. Ha lennének "előtte - utána" fotóink, biztosan találnátok vagy 1000 "apró" különbséget a képek között:-)

De itt van egy abból az időből, amikor már van elöl kerítés és el van hordva a szemét meg ki van tisztítva:

Még nagyon az elején, de már van kerítés

Közben ezek történtek:

Ez én vagyok, éppen lefektetem az ágyások és az agility-pálya határait :-)

Ő ott Judith a házvezetőnő, már lugast épít a felfutó terményeknek :-)

A legfőbb ellátóink mag-ügyben az anyukám és Süni nagynénje Judit, ezúton is köszönjük a sok-sok hozzájárulást és az érkező borítékokat, mindig élmény bontogatni hogy vajon mik lesznek benne:-)

Szóval eddig a leglátványosabb a kolbásztök, már több méteres indái vannak (nekik épül fent a tartóállványzat) és megjelentek az első termések is, itt még egy kb. 2 héttel ezelőtti kép:

A háttérben már kapaszkodik fölfelé a tök :-)

Azóta lett még itt a kinti "telken" paradicsom, okra, érik a padlizsán, van csili, helyi furcsa zöldségek amiket a Judith hozott és nagyon teremnek, ültettünk salátát, epret, ananászt, és gazként nőnek a banánfák meg a cukornád. Palántáztattam magyar paradicsomot is, egy részét már kiültettük és azokból is hamarosan eszegethetünk. Nagyon gyorsan fejlődnek itt a növények, ha véletlenül elejtek egy magot, abból ott tuti hogy másnapra már lesz valami :-)

Paradicsomok, fura karók és a Maki :-)

Na és a cserepeim bent a kertben? Büszkén mutogatom, hogy - szintén bőkezű szponzoraink és a helyi gazdabolt támogatásával - nő már a petrezselyem, a metélőhagyma, a bazsalikom több változatban, de alakul a majoranna, zsálya, citromfű, koriander és egyebek is. Virágokat is ültettem, trombitavirágot, körömvirágot, kamillát és levendulát, meglátjuk mi lesz belőlük.

Mutatok néhány régi és mostani képet bentről:

A kezdetek

Most ilyen

Hát ő nagyon sokat segített az elején... 

Mondanám hogy itt jobban érdekelte a veteményem, de azt hiszem egy gyík volt amit őrzött :-)

A készletek egy része

Itt már alakult a dolog :-)

Most ilyen...

...meg ilyen:-) nem bírok leállni velük :-)

Ez megy minden reggel :-))

Utána meg persze ez :-))

Na és a hátsó kis kertben is vannak meglepetések, például terem a guava:

Ez a guava fa

Így néz ki közelről a termés

A Roró is ültet, az első lépés már jól megy :-)

Szóval ezek történnek növény-ügyben, mire jöttök lehet hogy benövik a házat az indák és a bokrok, legalábbis azon vagyunk :-)

Nagyon nagy élmény figyelni a változást, a növekedést, nem is gondoltam volna hogy ez ilyen jó!!:-)

És zárásképpen még egy kis csoda, a fenti teraszról. Már azt hittük vége van szegénynek, amikor egyik reggel így fogadott minket:

Még egy kis Subic-öböl

Jól lemaradva az ide kapcsolódó delfines témától, de azért még röviden elmesélek néhány kis kalandot, amik még Subic Bay-ben történtek, illetve szeretném megmutatni a szálláshelyet is.

Először is, ahogy már korábban is írtam, az óceános élménypark körül elterülő vidék maga a dzsungel. Ez azt jelenti, hogy - ha nem is úgy jönnek szembe veled az állatok az erdőben, mint egy jól vágott természetfilmben - azért elvétve lehet velük találkozni a "vadonban", vagy szerencsés esetben akár reggeli kávé közben a teraszodon is, ahogy ez velünk is történt. 

És itt most elsősorban a MAJMOKról beszélek!

Az utak mentén már az előző napokban is láttunk majmokat, akik kiültek az út szélére és várták, hogy valaki megálljon és adjon nekik valamit - látszott hogy nem először csinálják, és azt is láttuk hogy működik:-)

A teraszon lévő kis asztalunkon is volt egy figyelmeztető matrica, gondolom nem véletlenül:

  

Először azt hittük hogy ez a majom-bejövetel a szállodába úgysem fog megtörténni, csak elővigyázatosság, de a delfines nap reggelén kiderült, hogy nagyot tévedtünk. A fürdőszobában voltam éppen és hallottam hogy a Süni, aki 5 perce még nyugodtan kávézgatott a teraszon, próbál nekem pisszegni meg azt suttogja hogy jöjjek.

Mint kiderült felesleges volt a suttogás, mert ezek a dörzsölt kis jószágok egyáltalán nem szégyenlősek, és mire kimentem, már egész komoly majom-gyűrűben találtam a Sünt, a teraszról lenézve pedig azt láttuk hogy egyre többen jönnek még a környező fákon, bokrokon, kerítéseken keresztül ugrálva.

Természetesen nagyon érdeklődőek voltak, és természetesen a tiltás ellenére azért adtunk nekik némi gyümölcsöt (szegények biztos nem élnek elég jól!). Nagyon hamar annyira felbátorodtak, hogy egész családok jöttek és a Süni kezéből ettek, de azért ha a szemükbe néztünk inkább kirakták a fogaikat (nem kicsik!!), úgyhogy gondoltuk hogy ezt nem szeretik. Persze hogy nem, ez a szembenézés a legtöbb állatnál nem békés közeledést jelent, úgyhogy azért figyeltünk állandóan, meg a gyümölcsöket is próbáltuk beosztani, de ha odaadtuk nekik valaminek a felét és elfordultunk, mire visszanéztünk a másik fele is eltűnt:-)

A Süni nagyon bátran barátkozott velük, én azért ennyire nem mertem:-)

A végére legalább 30 majom volt körülöttünk, gyorsak és zajosak voltak, és egyáltalán nem zavartatták magukat, élték a társadalmi életüket és ették a gyümölcseinket. Még ilyen közeli élményben nem is volt részünk soha. Bármeddig meg tudtuk volna őket figyelni, de persze amikor fogyott a banán odébbáltak:-)

Amikor lementünk reggelizni, láttuk hogy már a szobák sorának túlsó végén járnak, gondolom falták amit csak meg tudtak szerezni!:-)

Más állatokat is láttunk, de őket szervezett formában, ugyanis ellátogattunk egy másik tematikus parkba is itt Subicban, a "Zoobic"-ba. Ez egy állatkert-szafaripark keverék, ami hatalmas területen helyezkedik el az erdőben, és kb. 10 percnyire van a Camayan Resort-tól.

Itt elég vegyes tapasztalataink voltak, látszik hogy még kialakulóban van a dolog, sok karám, kiállítóhely még nincs teljesen kész, de hely az van, és látszik hogy azért igyekeznek a legjobbat kihozni a dologból.

Ami a vegyes érzéseket okozta, az az állatos show-műsor volt, ami a túránk szervezett részét képezte, és bár többször próbáltam közben megszökni és csak úgy elmenni nézelődni, azért a végére úgy gondoltam hogy ügyesek és nem csinálják rosszul.

Először is, utálom a cirkuszt, mindig is igyekeztem elkerülni az ilyen szagú dolgokat, és itt úgy éreztem hogy ez valami olyasmi lesz, idomított állatokból hülyét csinálnak és mindenki jól szórakozik.

Ráadásul egy csoporttal kellett együtt haladnunk, ami egyáltalán nem olyan, mint amihez valaha hozzászokhattatok. Itt 2 helyi ember olyan, mintha 10-en lennének, 5 olyan mintha legalább 30-an, egy 20-30 fős csoport pedig már szinte elviselhetetlen, főleg ha sok a gyerek. 

Nem tudom ez minek köszönhető, valószínűleg egyszerűen szocializációs különbségből ered, de higgyétek el, bárhová mentünk, ugyanazt tapasztaltuk: a gyerekek egyszerűen csak ordítva tudnak beszélgetni egymással vagy a szüleikkel, ordítva kérnek valamit, ordítva hívják egymást, ordítva örülnek és ordítva sírnak. Egyébként a szülők is nagyjából ezt csinálják, úgyhogy akkor meg is van oldva hogy honnan ered ez az ügy. Valójában csak az érdekli őket, hogy fényképezgessenek, de nem ám valami jót amit látnak, hanem ÖNMAGUKAT, a legkülönfélébb helyeken és pózokban. Egy ilyen helyen mint az állatkert, észrevettem, hogy szinte nem is látják hogy ki-mi van kerítés mögött, a lényeg hogy legyen egy fénykép hogy Ő ott áll, bárhol is van az az ott.

Egyáltalán nem figyelnek egymásra, mindenki gázol át mindenkin a cél érdekében - hogy valahova odaférjen vagy kapjon valamit vagy neki is jusson vagy hogy csak le ne maradjon valamiről. Amint leül egy gyerek, már szinte tuszkolják a szájába a fagyit/jégkrémet/szendvicset/chipset, ha kell ha nem, a lényeg hogy cukros legyen és színes legyen a zacskója mert akkor megveszik.

Ha meglátnak bármit ami egy kicsit is érdekesnek tűnik, visítva mutogatják egymásnak (a felnőttek is), nyomulnak hogy lefényképezzék magukat a "valami" előtt, és rögtön kontrollálhatatlanul elkezdődik a káosz. 

Állatkerttől függetlenül is, ha meglátnak pl. egy gyíkot/bogarat/lepkét/madarat/KUTYÁT, sikítva menekülnek, majdnem sírnak.

Ennyit a helyi természetközeliségről.

Mondanom sem kell, hogy egy ilyen hozzáállással mennyire fontos az, hogy megmutassák az állatokhoz-növényekhez való pozitív és bizalommal teli hozzáállást is az embereknek, és hogy felhívják a figyelmüket arra, hogy ha mindenhol eldobálják a színes cukros fagyis/jégkrémes/szendvicses/chipses zacskóikat, és ezt tanítják a gyerekeiknek is, akkor az egy idő után nincs túl jó hatással ezekre az élőlényekre.

Na, amikor megláttam a show-műsorban ezt a vonalat és indíttatást, akkor kezdtem el jobban érezni magam, és akkor döntöttünk úgy, hogy minden menekülési kényszer ellenére maradunk, és a végén nem bántuk meg:-)

Végül is szerencsésen megúsztuk a tömeget is, mert alig tapostak meg minket és a Sünit is csak egy-két gyerek ette le jégkrémmel:-)

Egyébként elnézést a szociológiai kitérőért és a kemény jellemzésért, nincs jogom hozzá, és azt is tudni kell hogy ahogy bárhol máshol, itt is élnek olyanok, akik értékrendben közelebb állnak hozzád, és akik nem, és persze hogy nem mindenkinek a viselkedése tetszik. Minket sem szeret mindenki. Csak amikor "tömegben" vannak itt az emberek, ezt nem tudom másképp mondani, szóval akkor számomra szörnyűek és azt érzem hogy nem akarok ott lenni ahol ők vannak.

(Egész jól haladok a beilleszkedéssel mi?:-) azt hiszem össze kell szednem magam.)

Na de visszakanyarodva az állatokhoz, hamar feltűnt hogy nagyon sok tigrist tartanak. Több alkalmat is kínálnak itt, hogy egészen közel férkőzz hozzájuk, van hogy csak egy rács választ el és tényleg ott fekszik 20 cm-re tőled és meg is érintheted, van hogy dzsippel bevisznek a tigrisek közé egy nagyobb területre és ott etetni lehet őket meg ilyesmi. Komolyan mondom, ez egyedülálló élmény volt, soha de soha nem láttunk még ennyire közelről tigriseket.

A dzsipből etetik őket csirkével

Az állatok szépek, fényes a szőrük, nagy helyük van és elégedettnek tűnnek, a gondozók és a turista-terelgetők felkészültek és jól kezelik a csoportokat, szóval valójában egész jól mennek itt a dolgok.
A tigrisek között fehéreket is láttunk, hát mit ne mondjak az egyikhez túl közel mentem és kicsit lepisilt, valószínűleg nem voltam neki szimpatikus, ettől függetlenül nagyon jól éreztük magunkat és ráadásul egész nap kint voltunk az erdőben, amit otthon Gensanban nem nagyon tudunk megtenni.

Nagyon tetszettek még a különféle papagájok is, akik elég barátságosnak tűntek:

Csodás volt látni, hogy ezek a szépséges színes madarak, akiket otthon legfeljebb állatkereskedésekben látni, itt szabadon röpködnek mert hát itt élnek, és hogy ez az egész mennyire természetes.

A látogatásunk végén azért még kalandoztunk egy kicsit: béreltünk segway-t. Biztosan sokan tudjátok hogy mi ez és sokan nem, ami annak köszönhető hogy bármilyen szuper kis jármű ez, nagyon drága és nem igazán elterjedt.
Nekem még anno a Csodák Palotájában volt alkalmam kipróbálni kb. 15 évvel ezelőtt amikor ez még teljesen új találmány volt (Apa emlékszel milyen állati jó volt??! :-) ). A lényeg, hogy ez egy egyensúlyon alapuló kétkerekű kütyü, elektromosan tölthető és nagyon jó élmény vele menni. A súlypontod áthelyezésével lehet irányítani.

Elvittek minket egy-egy körre a parkban (vezetővel) és a segway-jel végiggurultuk majdnem ugyanazt az útvonalat amit azelőtt megtettünk, nagyon-nagyon jó volt! Olyan jó érzés ezzel a különleges és csendes kis szerkezettel suhanni a fák között!!
Mindenkinek jó szívvel ajánlom, hogy ha még nem próbálta ki, tegye meg, egészen másfajta mozgás-élményt jelent! Már elég sok helyen lehet bérelni mindenfelé a világon, parkokban, nagyobb irodaépület-komplexumokban, illetve olyan helyeken, ahol fontos, hogy környezetbarát módon közlekedjenek (bicikli helyett?!). Sajnos ha meg akarnánk venni egy ilyet, kb. 1-1,5 M Forintot kellene erre áldozni, és megkérdeztem, itt is ennyibe kerül. Hát ezért már autót is lehet venni... :-)

És végezetül szeretnék néhány dicsérő szót szólni a szálláshelyünkről!
Ahogy többször mondtam, ez a Camayan Beach Resort (www.camayanbeachresort.com), egy háromszintes viszonylag egyszerű épület, egy szép kis parkkal, néhány hozzá kapcsolódó épülettel, stranddal, étteremmel és búvárközponttal. A szokásos összeállítás, de mégis olyan szuper egységet alkot, és jól el van rendezve minden, hogy rögtön otthon éreztük magunkat!!

A kert egy része, balra fent a mi szobánk terasza, most majmok nélkül:-)

Még egy kis zöld

Az étterem nagyon kellemes meglepetés volt, ugyanis viszonylag sok európai jellegű ételt tudtunk választani, kimondottan képviseltette magát az olasz konyha is... később összeismerkedtünk az étterem menedzserével, aki olasz:-) Isteni volt a minestrone és a krumplikrémleves, minden nap leveseztem annyira hiányzott! A spenótos-illatos gombás sajtszószos ravioli lett a kedvencünk, hát az annyira jó de annyira!!!!! 

Az étterem estefelé

A resorthoz tartozó strand is szuper, gyönyörűségesen zöldeskék a víz és szép a homok (a Süni szerint "épített" a homok és eredetileg azért nem volt ennyire szép) és kulturált az egész. Kb. 40 méterre a parttól van egy úszó stég is, amikor csak tehettük azon ringatóztunk és egész nap ugráltunk a vízbe, másnap néztük hogy össze-vissza vertük a térdünket a sok kimászás-felkapaszkodásban, és amikor este ledőltünk vízszintesbe olyan volt, mintha még mindig a vízen lennénk:-)))

Ki megy a vízbe? :-)

Kilátás az étteremből, ott a stég!! :-)

Háttérben a búvárépület, ez is ide tartozik

Szóval az egész nagyon-nagyon szuper volt, főleg ez az otthonosság, tisztaság és valahogy az egész hely együtt!!:-) Az sem utolsó dolog, hogy a szálláshely vendégeiként egyetlen belépőjeggyel bármikor látogatható a szomszédos óceáni park!!

És búcsúzóul még két képet mutatok gyorsan,
ilyenek ott a reggelek:

Reggeli

... és ilyenek az esték:

Naplemente a parton