2012. december 18., kedd

Újra a delfinekkel :-)

A legelső vendégeinkként megérkezett Zsani és Tamás otthonról, és egy szuper és kalandos 2 hetet töltöttünk együtt, először a Subic-öbölben a delfinekkel, majd Palawan szigetén, végül Gensanban. Amint már többször írtam, nagyon-nagyon hiányoztok, és annyira jó volt együtt lenni, beszélgetni, utazni, tényleg mindenkit csak bátorítani és invitálni tudok, hogy látogasson meg minket!:-)

Ebben a bejegyzésben a delfines napokról mutatok néhány képet.
A helyszín már ismerős: Subic-öböl, Ocean Adventure Park - ismét ugyanolyan felemelő élményt jelentett, mint legelőször. Imádom!! Egyszerűen olyan otthonosan és szabadon érzem itt magam, mintha hazajönnék. Mondtam is a Süninek, hogy tegyük át ide a székhelyünket valahogy, és akkor minden nap delfinezhetünk meg krumplikrémlevest ehetünk spenótos-illatosgombás raviolival, a Makeszt és trükkjeit pedig beépítjük a delfinshow-ba és megdolgozunk azért hogy itt vagyunk:-) hát a pontos terv még készül... :-)

Újra az öbölben - imádom, nem tudok betelni vele
Itt valahogy minden együtt van nekünk :-)
Zsaniék tehát december 5-én érkeztek délután, és bár elég hosszú volt az út fel az öbölbe (nagyon nagy volt a forgalom Manilában, nehéz volt kijutni a városból), egy nagy alvás után másnap már kezdetüket is vették a kalandok. A delfinúszás csodálatos nyitóeseménye volt az elkövetkező napoknak, annyira csak ott a pillanatban tudsz velük létezni, hogy a boldogságon kívül el is felejtesz minden mást.

A helyszín így néz ki
Zsani és Tamás az előzetes felkészítésen - itt már nagy volt az izgalom:-)
Nem sokkal később már mindenki a vízben volt, és már ott is voltak a delfinek!
Annyira csodás és nyitott ilyenkor a hangulat, semmihez sem fogható
Játééék!!!:-)
Ismét Nala volt a főszerepben:-)
Ez az arc mindent elárul!:-)
2 csoportban zajlott a program, 2 delfinnel: az egyik Nala volt, akit már ismertünk, a másik szintén egy lánydelfin, Kira. 
Mi most nem vettünk részt az úszáson, mert ugye babásan már sajnos nem lehet... amikor 2 hónapja itt voltunk, még semmi külső jelét nem adtuk a dolognak, de azért Nala tudta, érezte, egyszerűen láttam rajta hogy látja a babánkat:-) 
De képzeljétek, a trénerek megismertek minket és úgy látszott örülnek nekünk, és annak ellenére hogy már több mint 4 hónapos pocakom volt most és el is mondtuk hogy mi a helyzet, beengedtek minket Nalához hogy találkozzunk vele és együtt legyünk egy kicsit!:-))) Annyira reménykedtem ebben, hogy valahogy sikerülni fog! ...hogy újra megérinthetem és a szemébe nézhetek és egyszerűen nem tudom szavakkal leírni hogy mennyire csodálatos és felszabadító és boldog érzés ez!!!!!!!:-))) Az egyik legjobb dolog a világon!!!

Az elején alig hittük el, de ott voltunk Vele!
Mindig úgy érzem, hogy ezekért a pillanatokért vagyunk itt
:-))))
Később a delfinshow-n ismét láttuk az egész csapatot, akik új trükkökkel gazdagították a repertoárjukat. Akárhányszor meg tudnám nézni, gyönyörűen dolgoznak, és végig olyan, mintha csak könnyedén játszanának!
A show után ismét találkozhattunk Tonkával, a bálnafiúval (ál-kardszárnyúdelfin), és Zsaniékkal is megismerkedett!

Tonka nagy formában volt!
Ő annyira jóságos!:-)
Zsaninak nagyon örült!!:-)
És persze a végén menthetetlenül vizes lett mindenki!:-)
Másnap volt cápa- és teknősetetés, és ott volt ismét "Porky" is, aki egy nagyon barátságos tüskés gömbhal (porcupine fish), meg lehet simogatni és kézből elveszi a halat. Megnéztük a fókabemutatót is, az új, külön nekik épült "színházban", hát mit ne mondjak, igazi profik! Ellestem egy pár trükköt, lesz dolgunk a Makival itthon:-)

Részlet a fókashow-ból
Meglátogattuk a delfineket is, ráadásul egy olyan időpontban, amikor éppen "szabadfoglalkozásukat" töltötték együtt, és csak néztük, néztük őket ahogy játszanak és érdeklődve nézegetnek minket... csodálatosak, még csak a közelükben lenni is élmény! Bármikor 1 perc alatt ott teremnék velük a vízben!!!:-)

Ők nagyon szeretik egymást :-) ...
... de azért nekünk is örültek! :-)
Szóval egyelőre ennyit, még ezer képet tudnék mutatni róluk, egyiken szebbek mint a másikon! Nagyon-nagyon jól éreztük magunkat velük, és remélem, hogy nagyon hamar ismét találkozunk!!!:-)

Egy ugrással odébb a szállásunkon (Camayan Beach Resort) egyébként ismét voltak vendégeink, na azért erről még mutatok egy képet:

Reggeli találkozás a teraszon
Az ott töltött napokban többször láttuk a majmokat, itt-ott rabolgatták az elérhető dolgokat, és hozzánk a teraszra is felmerészkedtek - mit "merészkedtek"?! - teljesen otthonosan mozognak az egész területen, a Zsaniék melletti szobát rendesen ki is fosztotta egyikük, mert az óvatlan vendégek nyitva hagyták a teraszajtót. Ha pedig végeztek, boldogan visszaugrálnak az erdőbe. :-)

Végül pedig:
A parton pedig felbukkantak az első teknőstojás-fészkek, ezt a védő ketrecekből lehet látni, ugyanis kikelésig bekerítik a fészkeket, felcímkézik, és folyamatosan figyelik, ellenőrzik őket, hogy nehogy emberek/állatok kiássák a tojásokat. Legalább 10-15 ilyen ketrecet láttunk most a parton.
Itt egy teknőstojás-fészek lapul a homokban
Szóval a Subic-öbölben zajlik az élet!:-) Olyan élet és annyi boldogság van itt pár kilométernyi partszakaszon, hogy az tényleg egyedülálló, remélem, nemsokára újra jövünk!!:-)

Addig is a következő bejegyzésben Palawan szigetével fogom folytatni, ami nem kevésbé  izgalmas!:-)


2012. december 11., kedd

Hírek a Kis Sünről :-)

Hivatalosan is szeretném nagy-nagy örömmel megosztani Veletek azt a hírt, amit már valószínűleg mindannyian tudtok, miszerint babánk lesz:-) Már több mint 4 hónapja velünk van a pocakomban, és a napokban azt is megtudtuk, hogy kisfiú. 
:-)

Kezdetben kicsit megdöbbenve és egymásra nagyokat pislogva fogadtuk a két piros csíkos hírt a fürdőszobában, de ez a meglepetés-érzés nagyon hamar izgatott örömbe fordult, és a mindenféle félelmek és milliónyi kérdés ellenére ma már úgy érzem, igazán nagyon boldogan és nyitottan várjuk életünk egyik legnagyobb kalandját/kihívását/boldogságát :-)

Az eddigi történések röviden, képekben: 

A legelső kép: 2012 szeptember 19. (5 és fél hetes)
Október 9. (8 és fél hét)
Október 31. (Majdnem 12 hetes)
November 20. (15 és fél hét)
December 3. (Elmúlt 17 hetes)
Még mindig december 3., a "bizonyíték"

Szerencsére nagyon jól vagyunk, még az első hónapok is aktívan és viszonylag jó formában teltek, most meg már pláne minden rendben van. Egészséges és - ahogy az ultrahangon láttuk - nagyon ficánkol és jól érzi magát:-)
Változatosan, egészségesen táplálkozom - na jó, volt azért egy pár hét amikor csakis paradicsomos tésztát akartam enni és így is lett -, szedem a vitaminokat, mozgok amennyit csak tudok, pihenek, és azt hiszem kezdem egy kicsit élvezni is a dolgot!:-)
A Süni a fellegekben jár, hogy neki "Fia lesz", a legaranyosabb és nagyon gondoskodó és ez csodálatos érzés. Szóval minden rendben, tényleg!:-)))))

Sikerült egy nagyon jó doktornőt találnunk akit minden komolyabb kontaktunk nagyon lelkesen ajánlott, és mára már kialakulóban van az a fajta bizalom, ami a további hónapok és események kibontakozásához nagyon is kelleni fog.

Grace és én - a legelső találkozáskor készült a kép, szeptember 19-én.
Azért most már van egy kicsi pocak is, és - bármilyen furcsa is ez számomra - tényleg kezdenek igen szűkek lenni a nadrágok, úgyhogy hamarosan be is szerzünk némi kényelmes utánpótlást.

Nos, egyelőre ennyi, emésszétek a hírt és nézegessétek a képeket!:-) Remélem velünk együtt örültök, mert mi egyre inkább boldogok vagyunk és egyre izgatottabban várjuk, hogy mi  is lesz ebből!:-)
A kalandok addig sem szünetelnek, és persze utána sem, mert amíg tudunk utazunk és tapasztalunk - úgy tervezzük, hogy március tájékán kell majd lassabb tempóra váltanunk. A Kis Süngyerek megérkezése egyébként május közepére várható!:-) 

Én és a Pocakom :-)

2012. december 3., hétfő

"Kutya egy élet" a Fülöp-szigeteken

Már régóta formálgatom az ötletet magamban, hogy kicsit beszámolok arról, milyen is a helyi kutyás élet itt, hiszen minden vonatkozása érint minket, és közületek is sok kutyás van, akik számára ez érdekes lehet.

Bevezetésképpen, a kutyákhoz való hozzáállás nagyjából siralmas - de vannak azért jó jelek, ha nem is sok.
Akárcsak otthon, kétféle kutya-csoport létezik itt is, akinek van gazdája, és akinek nincs. Az otthoni viszonyoktól különbözően azonban, itt nem olyan könnyű eldönteni, melyiküknek van jobb dolga. A háznál tartott kutyák között a kedvencek és a leggyakoribbak a német és belga juhászok (leginkább Malinois), a labrador, a kisebbek közül pedig a pincser, a shi-tzu és ezek apró (ámde annál agresszívebb) keverékei. Elvétve találkoztunk már Jack Russel terrierekkel, csau-csaukkal és Staffordshire terrierekkel, de kb. ennyi, a többi fajtát nem is igen ismerik - ami nem baj persze.

A legáltalánosabban elmondható nagy gond itt az, hogy az embereknek fogalmuk sincs, hogy mit kéne kezdeni a kutyákkal, még a saját kutyáikról sem tudnak semmit, mármint sem magáról a fajtajellegzetességekről pl., sem magáról a kutyáról mint élőlény, hogy milyen igényei lennének, és hogyan kellene beintegrálni őket egy emberi közösségbe, pl. egy családba, vagy hogy mit várhatna el és mit adhatna egyik fél a másiknak. Nem akarok nagyon okos lenni, mert egyrészt a Maki sem tökéletes és nincs jogom bíráskodni, és Magyarországon is pont annyi félrenevelt  vagy rosszul tartott kutya van valószínűleg mint itt, de a társadalom ehhez a kérdéshez való közelítése szembetűnően más. Amolyan fejlődő országokra jellemző.

A kutyákat, ha egy házhoz tartoznak, általában ketrecekben tartják mint a nyulakat, és nagyon büszkék rá hogy mennyi kutyájuk van. Igen ám, de minek? mert hogy nem csinálnak velük semmit, általában. Sokan azért tartják csak, hogy ugassanak ha jön valaki, ezért kiteszik a ketrecet valahova ahol nekik praktikus. Ez szörnyű.
Nagyon sok beszélgetésen vagyok túl a helyiekkel, de egyszerűen olyan, mintha teljesen más dimenzióból jönnénk. Mindegy, erről majd később.

Az nagyon nagy dolog, ha valaki sétálni viszi a kutyáját. Ne úgy képzeljétek el, hogy kirándulnak vele vagy ilyesmi, de legalább kihozzák elvégezni a biológiai szükségleteit, és - ha végig rángatják is egymást a pórázon - legalább történik velük valami, kapnak valamilyen ingert. Éjszakára már többen kiengedik a kutyáikat a kertbe, hacsak nem féltik a kertet.
Szerencsések azok az ebek, akiket napközben "kicsapnak" az utcára kószálni, vagy csak néha mehetnek be a házba, de azért oda tartoznak - ők egy kicsit szabadabban élnek, és általában elég félénkek, de a saját kapujukat azért védik.

Ő a mi lakóközösségünkben élő "Főkutya", megvan mindene, de nagyrészt az utcán tartózkodik. És ahogy látjátok elég laza, nem idegeskedős típus.
Ők is szomszédok, a kicsi egyszer odarohant hozzánk és beleharapott a Roró lábába, nem annyira szeretjük. A nagy 15 éves és nagyon jól tartja magát, békés természetű.
A fenti pároshoz tartozó félénk kis jószág. Szerencsés mert szabadon mászkálhat a kertben.

Na, ő a kakukktojás. Valaki így oldja meg a házőrzést - legalább annyira hatékonyan!
Ők pedig azok a szomszédok, akik minket nem szeretnek. Félelmetes egy csapat!


A kóbor kutyák élete teljesen más. A várakozásokkal ellentétben általában nagyon talpraesett, a forgalomban is ügyesen közlekedő, rendkívül szívós állatok, a legkülönfélébb kivitelekben, sok igen szép és formás is van közöttük. Van, hogy kisebb csapatokba verődnek és nem is érzik magukat annyira rosszul. Vannak persze szörnyű példák is amiket láttam, de elég a negatívumokból. Az biztos, hogy ha valahol grillparti vagy valamilyen buli van, akkor megjelennek, és általában a végén sikerül jól járniuk. :-)

Mindkét kutya-csoportra jellemző, hogy 90%-uknak valamilyen bőrbetegsége van, vagy legalább bolhás. Még a gazdik sem nagyon tudnak arról semmit, hogy hogyan lehetne ezeket megelőzni vagy kezelni, a mi bolha/kullancs elleni nyakörvünkre úgy néztek mint valami csodára. (Érthető, hogy nagyon vigyázunk a Makira, és a nyakörv mellett havonta csepegtetjük is, legalább úgy mint otthon.) Valószínűleg úgy gondolják a legtöbben, hogy a kutyák bolhásak, mert ilyen a természetük.

A fentieknek megfelelően, nem is érdemes arról beszélni, hogy vannak-e itt kutyákat fogadó szálláshelyek vagy hasonlók, mert egyszerűen nem is érti senki hogy miről beszélünk, amikor erről van szó. 
Eddig egyetlen helyet találtunk, Lemlunay-t amiről már sokat írtam, ahol szívesen látják a Makit és együtt tudunk úszkálni. Ez nagyon jó dolog, hogy van, mert imádjuk és akkor az igazi, ha együtt tudunk menni!:-)


Ez a legjobb közös helyünk!:-)
Rákvadászat a sekélyben - szintén Lemlunay-ban


A másik lehetőség amit ki szoktunk használni, hogy magunkkal visszük vidéki tréningre vagy kókuszfarmokra, ahol tudunk kicsit kirándulni és inkább látványosság hogy ott van, mintsem hogy bárkit is zavarna. Az ilyen farmlátogatásokat imádja a legjobban - nagy a hely, van egy csomó felfedeznivaló, és egy rakás mindenféle állatka! Rövidebb úsztatásokra a városi "Queen Tuna Park" is alkalmas, de ez azért nem a legbiztonságosabb hely, úgyhogy ide ritkán megyünk csak.


Ez a városi park (Queen Tuna Park), itt egy nagyon szerencsés idősávban voltunk, viszonylag kihalt volt a part.


Úgy általánosságban véve nem nagyon lennék itt helyi kutya, láttam már kellemesebb környezetet is ilyen szempontból. Vannak azonban kivételek, szerencsére, és ezekről inkább szívesen mesélnék.
Az egyik ilyen kivétel az áruházi őr-kutyák csapata, akiknek mindezek közül a legjobb dolga van! Ezek általában belga juhászok, plusz egy-két labradort is láttunk már. Őket rendszeresen tréningezik (a K9-es tréningeket azért itt is ismerik, bár a színvonal azért nem olyan), sétálni viszik, a "munkaidejüket" pedig a biztonsági ember gazdijukkal valamelyik  légkondicionált bevásárlóközpontban töltik, sétálgatva vagy a hideg kövön szunyókálva. Sok  közülük drog- és bombakereső kiképzést is kap.

A másik jó jel, hogy a Makiból elég hamar "helyi sztár" lett itt a környéken, ami úgy néz ki, a többi kutyának is hasznára válik, legalábbis remélem.
Már eleve arra felfigyeltek az emberek, hogy mi rendszeresen kint vagyunk vele, a kert ellenére is legalább naponta háromszor, játszunk, futkosunk, trükköket gyakorolunk vagy csak labdázunk. Eközben ő nem a póráz végét tépi ahogy itt megszokott, hanem jön mellettünk vagy visszajön ha szólunk. Tudom hogy ez nagyon triviális nektek, hiszen ez teljesen normális alapdolog a legtöbbünk számára, de higgyétek el, hogy ez itt nagyon nagy szám!
Már mindenki megismeri, állandóan játszani akarnak vele, a délutáni séták már szinte elképzelhetetlenek a minket kísérő szomszédgyerek-alakulat nélkül, akik fél óra alatt szétlabdázzák a kutyát és úgy kell hazaimádkozni utána, stb. Néha nincs nagy kedvem beszélgetni velük, és próbálunk észrevétlenül kiosonni a rétre, de nagyon hamar már jönnek is utánunk, amit a mögöttünk felhangzó apró flip-flop papucsok sűrű csattogása jelez. 
Reggel amikor futunk itt a lakóparkon belül, a szomszédok már előbb köszönnek a Rorónak mint nekem:-) és már nemegyszer szólítottak le minket a szupermarketben, hogy ugye nekünk van a border collie kutyánk és hogy hallott róla / látta valahol és hogy milyen jó kutya és gratulál.

Ez persze mind nagyon jó érzés, de amit ezzel akartam az az, hogy ezzel talán tudunk hatni kicsit a környezetünkre is. A rengeteg kérdezősködés és más gazdiknak szánt fejmosási kísérletünk közben rájöttünk, hogy a helyi emberek egyáltalán nem gonoszak vagy rosszindulatúak, egyszerűen csak a nemtörődömség és az információ/gondolkodás hiánya miatt tűnnek nekünk úgy, hogy "kegyetlen kutyatartók". És rábeszéléssel higgyétek el, itt nem lehet menni semmire, más ügyekben sem, nemhogy ilyen "apró-cseprő" dologban mint a kutyatartás. 
Az egyetlen mód az, ha jó példát tudunk mutatni!!, legalábbis valamilyen más utat, amit nem ismernek, és ha ez tetszik nekik, akkor ki tudják próbálni és jó esetben megtetszik nekik. Ha túl időigényesnek találják a kutyasétáltatást pl., akkor hosszú távon nem lesz változás. (Kérdezhetnétek, hogy akkor "minek van kutyájuk", hát én is ezt szoktam kérdezni tőlük, a válasz hogy "jó ha van és szeretik őket és milyen szépek". "Akkor miért nem foglalkozik vele ha szereti?" "Nincs erre nekem időm." ...na, innentől kezdve bármivel próbálkozhatsz.)

De vannak azért jó tapasztalatok. Például többen megpróbálkoztak ugyanúgy futni a kutyájukkal ahogy mi csináljuk, csak pórázon, aranyosak mert ha kint vagyunk, másnap ők is jönnek és integetnek és mutogatják a kutyájukat és örülnek. Azután hosszú ideig lehet hogy nem látjuk őket, de néha azért megpróbálják. 
Egyre többen hozzák ki sétálni is a kutyájukat, legalábbis itt a lakónegyedben, és ha bajosan is, de mennek velük néhány kört. A gyerekek látják, hogy játszani is lehet egy kutyával és nem csak elkergetni, a felnőttek pedig elismeréssel nyugtázzák, hogy hát milyen jó hogy így is lehet, és igen ő is majd ezt meg azt fog csinálni a kutyájával, csak nem tudja hogyan kellene neki megtanítani.
Ha kérdeznek, elmesélünk néhány saját tapasztalatot, és van hogy később beszámolnak, hogy kipróbálták és milyen eredménnyel.

A Makit tényleg imádják, szombaton előkarácsonyi "parti" volt itt a teniszpályán a teniszklubnak, ahová minket is elhívtak, persze a Roróval együtt, és hát ismét csodálkozó szemeket és hangos elismeréseket kapott - a gyerekektől meg zsömlét és sült malac darabokat, de ezt sajnos későn vettük észre.


A teniszklub lelkes vendége - itt csak a játékot figyeli, ez egy csendesebb nap volt

Ami még nagyon nagy történés, hogy megtaláltuk azt a maréknyi helyi embert, aki hasonlóan gondolkodik a kutyatartásról, mint ahogy mi, sőt, még azt is tudják, mi fán terem az agility vagy a kutyás frizbi, sőt, néha még programokat is szerveznek és versenyekre is járnak!:-) Hát ez nekem akkora öröm, hogy azt el sem tudom mondani!! Annyira hiányoltam ezeket a dolgokat, az edzést meg egyáltalán az ilyen környezetet... kezd beindulni itt valami, aminek mi is fontos részei vagyunk, már most.
Tréningezés ügyben nem mondom, hogy sokkal jobban nyúlnak a kutya-témához, de legalább érdekli őket, hogy hogyan lehetne jobban csinálni, és próbálnak a kutyájuk fejével gondolkodni, és erre időt fordítani.

Két helyi szervezet képviseli ezt a hullámot, a PDAA (Philippine Dog Athletics Association), akiknek a többi szigeten is több tagja van és most már mi is ide "tartozunk", ők a kutyás sportokban próbálgatják a szárnyaikat, a másik a DOGS (Dog On Guard Society Inc.), akik a klasszikusabb kutyakiképzők, obedience és K9 kapcsolattal.
Voltunk már néhány találkozón, sőt, november végén Cebuból érkezett (tényleg profi) trénerek részvételével kétnapos klikkeres szemináriumon is voltunk, ahol agility-bemutatót is tartottunk és volt frizbi is, a Maki legnagyobb örömére:-))
(ide kattintva láthatjátok az esemény összefoglalóját, plusz fotókat:

Csoportkép a klikkeres szemináriumról
Volt frizbi bemutató, a Süniékkel, ...
... és egy másik, nagyon jól működő cebui borderrel:-)
A Cebuiak nagyon felkészültek voltak...
... én már kevésbé, amikor hirtelen kitalálták hogy jöjjek ki lelkesítő tapasztalatokat mesélni.
Egy-két apróság is felbukkant, nagyon jó ötleteket adtak a trénerek, és nagyon szépen bántak a kutyákkal.
Az agility tagadhatatlanul nagy sikert aratott, pedig csak "lötyögtünk" - de a Maki tényleg nagyon jó még mindig.


Egyik csoporttársunk a német juhászaival - szép kutyákból itt is akad bőven!

Azóta "agility-edzés" is volt a szomszédos településen lévő egyáltalán nem rossz pályán, ahol ismét felkértek egy kis segédedzői szerepre, és két hét múlva megint megyünk. Na ez az, ezt akartam!! Végre lehet tenni valamit!!:-))) Igaz, hogy itt ez nem megy könnyen, mert nagyon önfejűek az emberek és azt hiszik hogy pár nap alatt a kutyájuk mindenféle motiváció nélkül is vígan fog egyedül akadályokat ugrani, profi szinten, úgy hogy a gazdiknak még az árnyékból sem kell kidugni a fejüket. De nem baj, azért ezen lehet változtatni és ha nem, akkor is lesznek néhányan akiknek ettől jobb lesz, és lesz sok kutya akinek ettől jobb lesz, és legalább valami jót képviselünk, és a Makival is rendszeresen edzünk, és újra fogunk versenyekre menni és egyszerűen szuper az egész!!!:-))))

Azt anno nem írtam meg, de még júliusban és szeptemberben volt egy-egy kisebb kutyás esemény. Júliusban egy városi felvonuláson vettünk részt, a felelős kutyatartás jegyében, szeptemberben pedig egy kutyás nap kapott helyet az egyik bevásárlóközpontban, ahol volt rendes kutya-show bírálattal, engedelmességi gyakorlatok és agility-verseny is, ekkor kezdtünk el reménykedni, hogy talán lehet itt találni valamit. Ha már bepótolom, akkor mutatok ezekről is néhány képet:


A júliusi felvonulás plakátja


Ez már a szeptemberi kutya-show: Sorakozó az engedelmességi próbához, hibátlanul ment minden
A szépségverseny:-) Nem is tudom melyik a legszebb kettejük közül!:-)

Az agility-versenyen másodikok lettünk, mert a hintáról nagyon csúnyán leugrott a Maki, mindig ez van ha sokáig nem edzünk, valahogy nem esik le neki hogy az a hinta és nem a palló. Szóval inkább visszavittem, amit nem mindenki értett, hiszen megnyerhettük volna. De ez fontosabb volt. Otthon ezzel kizárattam volna magam, itt a másodikok lettünk... hát, ez igen barátságos verseny volt! De azért nagyon élveztük ám!!:-))
A második helyezéssel - nem látszik de nagyon örültem:-)

Szóval a lényeg: valami lesz ebből. Otthon is van már pár akadályunk, és most egy palánk megépítése a terv, és a szomszédos Polomolok-ba is tudunk edzeni járni szinte bármikor. A segítségünkre is számítanak agility-tanítás terén, amit nagyon szívesen csinálnék, örülök amikor csak ezzel lehet foglalkozni. A Sünit már befogták frizbit oktatni, szinte észre sem vette és már megígérte. :-) ez itt így megy :-)


Mégiscsak itthon a legjobb! :-)

Ja, és májusban lesz az Első Agility Ázsia Kupa, ami az eddigi legnagyobb nemzetközi verseny lesz, amit a környéken rendeznek, ez szerencsére Cebuban lesz, ami csak egy órás repülőút, erre már elkezdtük a Sünivel a gyakorlást, mert úgy néz ki a dolog, hogy ő fog indulni a Makival helyettem, de erről a csak a következő bejegyzésben mesélek... 
:-)