Az élet fája, vagyis teher alatt nő a pálma (I. rész)

Sziasztok!

Mivel többen érdeklődtetek már az itteni munkáról és valójában a kiküldetésünk okáról, így drága feleségem kérésére saját szavaimmal próbálom bemutatni nektek a Nucleus of Change projekt mindennapjait. Kimondottan megtisztelő számomra a feladat és arra gondoltam, hogy kihasználom a húsvéti ünnepek nyújtotta szabadidőt és leírom Nektek az eddigi tapasztalatimat és nagy vonalakban az itt végzett munkát.

A német Fejlesztési Minisztérium (BMZ) és a német Nemzetközi Fejlesztési Szervezet (GIZ) megbízásából egy igen izgalmas és sok kihívással kecsegtető pályázatot nyertem el 2012 februárjában és pár hónap leforgása alatt máris Manilában találtam magam.

Kiutazásunk előzményeiről és magáról az útról Sünitől már többször kaptatok beszámolót így én ezekre most nem is térnék ki.

Prezentációs gyakorlat az AIZ Akadémián, Németországban (2O12 áprilisa)

Csoportmunka az AIZ Akadémián, Németországban (2O12 áprilisa)

A német alaposságra és precizitásra jellemző módon zajlott a kiküldetést megelőző felkészítés, majd a közel egy hónapos manilai ismerkedés a céggel és a helyi viszonyokkal. Azt hiszem így utólag nagyon hálás lehetek a sorsnak, hogy több afrikai és közép-ázsiai pályázatom végül sikertelen lett és ide sodort minket az élet.

A fejlesztéspolitika és a projekt:

A projekt a hangzatos Nucleus of Change – fenntartható módon előállított kókuszolaj a Fülöp szigeteken címet viseli. (http://www.basf.com/group/pressrelease/P-13-148)

Formáját tekintve nem egy klasszikus segélyprogram, hanem inkább egy gazdaságfejlesztő eszköz. A munkában résztvevő partnerek tekintetében sem követi a megszokott donor-segélyszervezet-kedvezményezett formációt, mivel stratégiai partnerségen alapuló (és valójában gazdasági szempontok mentén felépített) fejlesztési együttműködésről van szó.

A BASF, mint vegyipari óriás a fenntartható módon előállított olaj felvásárlásában érdekelt, a Cargill, mint élelmiszeripari nyersanyagokat előállító cég a fenntartható módon előállított olaj beszállítói hátterét és az előállítás technológiai feltételeit igyekszik megteremteni, míg a GIZ a teljes program fejlesztés aspektusáért felel. Az én feladatom pedig ennek a három egymásra épülő, mégis igen eltérő menedzsmentet és struktúrákat magában foglaló rendszernek az összefogása és irányítása.

A cél egy olyan értéklánc (Value Chain) kialakítása a kókuszolajhoz kapcsolódóan, ami a nyersanyag-kitermeléstől a készterméknek a végfelhasználókhoz történő kiszállításáig tart, illetve magába foglalja a termékhez kapcsolódó különböző kiegészítő szolgáltatásokat és ideális esetben új feldolgozási potenciálok feltérképezését.

Na igen! Fifikás olvasónk bizonyára máris összerakta, hogy ettől ez még nem annyira segélyprogram, mivel itt inkább az üzleti érdekek és beszállítói csatornák optimalizálása zajlik! Részben igaz is az állítás, de nézzük meg mit jelent ez a mi konkrét példánk esetében, ahol az üzlet és a fejlesztési munka együtt tevékenykedik.

A Fülöp szigetek a nemzetközi fejlesztési együttműködés szempontjából lényegében „már csak” gazdasági és bizonyos társadalmi és strukturális területeken szorulnak fejlesztésre, de összességében elmondható, hogy teljesen megfelelőek az életkörülmények akár a közép-európai színvonalhoz szokottaknak is. J

General Santos City látképe

A Magyar Külügyminisztérium definíciója értelmében a nemzetközi fejlesztési együttműködés (NEFE) célja, hogy a béke és biztonság, a kiegyensúlyozott és fenntartható fejlődés érdekében támogatást nyújtson a világ elmaradott régióinak gazdasági és szociális felzárkózásához, az alapvető emberi jogok tiszteletére épülő demokratikus berendezkedés megteremtéséhez és megszilárdításához. Az életviszonyok olyan alapvető területeinek fejlesztésével, mint az oktatás, egészségügyi ellátás, anyaság, környezetvédelem, létfenntartás, munkahely teremtés stb.

Az egyes projektelemek:

A mi esetünkben is szép számmal vannak kimondottan támogatást jelentő elemek és tevékenységek, melyeket egy gazdaságilag is fontos és fenntartható folyamatba ágyazva végzünk, így is biztosítva a nagyobb sikert.

Az alábbiakban bemutatom Nektek az egyes szereplők tevékenységeit. Célom nem annyira a teljesség, inkább az, hogy egy jó, átfogó képetek legyen.

A klasszikus fejlesztési komponens:

A GIZ tevékenysége révén a beszállítók, vagyis a farmer csoportok egyik legnagyobb problémáját, a betegségek során kialakuló eladósodottságot és az ebből adódó farmterületek elvesztését kezeljük azáltal, hogy egy kedvezményes és támogatott hozzáférést biztosítunk az állami egészségbiztosítási rendszerhez.

Szintén a GIZ által finanszírozott elem a farmterületek (összesen kb. 10.000 hektár) Raniforest Alliance kritériumok szerinti minősítése. A tanúsítvány elérése és megtartása érdekében a gazdaságoknak számos környezetvédelmi elvárásnak, valamint olyanoknak kell megfelelnie, amelyek védik a biztonságos munkakörnyezethez való jogot és a nemzeti minimálbérhez való jogot. A tanúsítás biztosítja azt is, hogy a dolgozók és családtagjaik méltóságteljes elhelyezésben, tiszta ivóvízben, orvosi ellátásban, és gyermekeik ingyenes oktatásban részesüljenek. Így a Rainforest Alliance Certified™ gazdaságok dolgozói tisztességes és biztonságos körülmények között élnek és dolgoznak.

Továbbá egy helyi partner bevonásával a farmercsoportok számára kínált tréningekkel segítünk a jobb értékesítési-, marketing- és egyéb üzleti folyamatokat megvalósítani, ezáltal is növelve a bevételeiket.

Tréning egy helyi farmercsoportnak

Gazdatréning Koronadal city mellett

Fenntartható beszállítói struktúra kialakítása:

A Cargill / BASF partnerek tevékenységei közül leginkább a beszállítóknak térítésmentesen adott új kopraszárító technológiát és az ehhez kapcsolódó tréningeket kell kiemelni.

De mi is az a kopra?

A kókuszdió belsejében található fehér húst nevezzük koprának. Ezt mielőtt kiveszik a héjából, megszárítják tűzön vagy a napon, így létrehozzák a szárított koprát. A koprát préselik vagy oldószerrel feloldják, így létrejön a kókuszolaj és a magas fehérjetartalmú, magas rosttartalmú kókuszhús-pogácsa, utóbbi emberi fogyasztásra nem alkalmas, takarmányozásra használják.

"A kopra kb. 63%-a olaj, 32%-a pedig kókuszhús"

Jelenleg az elavult technológia miatt a kiszárított kopra magas víz és szennyező anyag tartalommal rendelkezik, és már pár napos tárolást követően megtámadják a gombák. Ezek közül az EU-ban is tiltólistán szereplő aflatokszin a legveszélyesebb, igen erős rákkeltő hatása miatt.

Az üzleti partnerek egy új szárító technológiát ajánlottak a gazdáknak. Az új eljárás révén a gazdák lényegében minimális technológiai változtatást követően, a projekt keretein belül ingyenesen biztosított szárítót használva már úgynevezett „fehér koprát” állíthatnak elő. Ez a nyersanyag tisztább és belőle nyert olaj finomítása is egyszerűbb.

A partner (Cargill) által kifejlesztett szárító berendezés rajza

A fejlesztési kör úgy ér össze, hogy a most már jól képzett és egészséges gazdák termelése kiegyensúlyozott, az általuk előállított nyersanyag jobb minőségű, és a fenntarthatósági tanúsítvány révén magasabb áron is lehet értékesíteni. Tehát végső soron egy olyan átfogó megoldást kínálunk a teljes értékláncon belül, ami a gazdák és családtagjaik életkörülményeit és bevételeit is növeli.

Remélem, nem lett túlságosan száraz a sok komponens és tevékenység bemutatása, és azért biztosíthatlak benneteket, hogy a napi rutin sokszor ennél vidámabb és kötetlenebb. A projekt nehézségét ugyanakkor a sok szereplő, a rengeteg érdek és a menedzsment rendszerek harmonizálása adja, egy ráadásul gyökeresen eltérő kulturális közegben.

Arról, hogy miként is zajlik a napi munkavégzés - mikor, mit, hogyan, stb. teszünk - egy következő írásban fogok Nektek beszámolni.

Örömmel fogadom a kérdéseiteket és észrevételeitek, akár üzleti jellegűeket is.

  

Hírek a mi kis világunkból

A most következőkben röviden beszámolok néhány február végi - március eleji történésről, mert hogy - bár a tempót már kicsit lassabbra vettük - azért akadt néhány esemény, apróság vagy sikerélmény, amit meg szeretnék mutatni nektek!

Először is, február második felében ismét vendégeink voltak otthonról, ezúttal Orsi és Gábor, akik egy kis manilai és boholi (esős) nyaralás után szerencsére hozzánk is ellátogattak, szerencsésen belecsöppenve a gensan-i igazán forró nyárba. Mi már nem utaztunk velük (Boholra) - bár hivatalosan még repülhetnék, de azért a tűrőképességem már nem olyan, mint 1-2 hónappal ezelőtt.

Ha már itt tartunk, most vannak a legmelegebb napok, 34-35 fok, amire mondhatjátok, hogy ilyen otthon is van, mert persze van, de szinte állandóan 90% feletti a páratartalom, úgyhogy ez a kettő együtt azt eredményezi, hogy ha bármit el kell intézni (a szabad ég alatt), akkor az reggel 6-8 óráig, vagy este 5-6 között kell megtenni (6-tól 6-ig van világos ugye).

Apróbb kirándulásokra azért elmegyünk még mindig, meg ide-oda úszkálni egy kicsit, íme pár friss kép a szokásos és megunhatatlan Lemlunay-ból:

Panoráma a kis szigettel, apálykor

Orsiékkal medencézünk :-)

Egyébként ide szokás szerint a Roró is velünk tartott, aki általában a sekélyben rákászik, amíg mi látótávolságon belül sznorizunk, azután együtt úszkálunk vagy beevickélünk a szigetre és vissza.

Most azonban egy-két új szokása is kialakult: mivel már jól ismeri a helyet, a lépcsőket, sziklákat (és a rákokat is:-) ), néha türelmetlenül beúszik utánunk,  és miközben mi gyanútlanul lebegünk és nézelődünk lefelé, ő egyszer csak valamilyen irányból ott terem és finoman nekünk úszik. Na, ilyenkor sz..od össze magad hirtelen, hogy mi ez a selymes szőrös dolog ami hozzád ért, amíg fel nem nézel és meg nem látod a - szó szerint - vigyorgó kis fejét, hogy ő megjött és már unja a rákokat és most csináljunk valami mást!:-)

A másik szórakozása, hogy apálykor ugye sok dolog szárazra kerül, vagy csak sekély víz takarja, így jól begyűjthetővé válnak például a fura és izgalmas, jószagú kék tengeri csillagok:-) Még a fejét is a víz alá teszi a kedvükért, majd óvatosan a szájába veszi őket és elhozza nekünk, közben olyan büszke, hogy majd szétesik!:-) Alig győzzük őket visszapakolni.

Még egy kis tenger: pár kép az öböl másik feléről, a Glan-i térségből:

Szintén apálykor - itt a sziklák helyett a homokos part az uralkodó

Itt a Süni csobbant éppen :-)

Itt meg én örülök - a Süni már kevésbé, ugyanis lelkes biztatásomra már fél órája tologatta a matracomat :-)

Itt Glan környékén egyébként két nagyon jó helyet ismerünk, csak ismétlésképpen mert már írtam róluk, az egyik a White Haven Beach Resort (http://www.gensantos.com/2012/05/11/sarangani-beach-resort-series-white-haven-resort/), a másik az Isla Jardín del Mar (http://www.islajardindelmar.com/). Most Orsiék is megnézték ezeket, illetve a Jardínt, ahol egy éjszakát meg is aludtak. Ez itt az igazi "képeslapos" szállás, bambuszkunyhókkal és hófehér parttal, pálmákkal és csodás víz alatti világgal, gyönyörű!:-)

Gensan közvetlen környékén nem szívesen fürdenék, de azért akad egy-két jó hely, ahonnan szép a kilátás, vagy jót lehet vacsorázni, ilyen például a Sarangani Highlands (http://saranganihighlands.com/), ahová nagyon szeretünk járni, és most Orsiékat is felvittük (ez ugyanis egy dombtetőn van, ahonnan gyönyörű az öböl és az egész környék). 

Sarangani Highlands - ez egy korábbi kép, mögöttem az öböl

:-)

Orsival ketten, a szökőkútnál

Orsi és Gábor

Leginkább ezért kell ide feljönni!

...na meg ezért is - a legjobb friss gyümölcs- és zöldséglevek a környéken!

Más: Kutyás ügyben ismét elkönyvelhetünk egy fárasztó, de nagyon szép napot. Február 24-én itt Gensan-ban, a Mindanao State University egyik iskolájában kapott helyet egy újabb kutyás bemutató és agility verseny, ahová természetesen a mi csapatunk is felvonult, nagyon szép eredményekkel.
Egyúttal az első alkalom volt a Süninek és a Makinak, hogy verseny keretében is megmérettessenek, és - eltekintve attól, hogy nagyon szar minőségű és szabálytalan pályán kellett futni - szuper ügyesek voltak, és másodikok lettek!!:-) Gratulálok ismét, mert öröm volt őket nézni!!:-)

Trófeát és pénzjutalmat kaptak a Fiúk

A legügyesebb és legfáradtabb kutya

Szuper Sün :-)

A bemutatón kaptunk még egy szalagot is

Szegény Orsi és Gábor is velünk főtt a melegben egész nap, de  azért becsületükre legyen mondva, jól bírták! Mi már párszor majdnem hazaindultunk, olyan lassan haladtak a dolgok:-(

Az elmaradhatatlan csoportkép :-)

És ha már itt tartunk... egészen rendszeressé váltak a kutyás találkozók és edzések, szinte minden vasárnap délelőtt ezzel foglalatoskodunk. Pár kép a Polomolok-i pályáról:

Most már inkább az övék a terep... :-)

...én meg menedzselek! :-) (a képen a pálya tulajdonosával, egyben csapattársunkkal beszélgetünk)

De az otthoni pályánk is kibővült, végre megcsináltattuk várva-várt első zónás akadályunkat, a palánkot! Íme:

Szabványos méretű palánk (nem hiszitek el, de látszik a Google Maps-en a házunk mellett!)

Gyakorlás otthon

Edzés és fürdés után, fáradtan :-)

Egy másik barkács-siker: Egyre rendszerezettebben termesztem és gondozom a fűszernövényeket, ehhez csináltattunk egy bambusz-állványt, ami jelentősen feldobta a korábban csak szétszórt cserepekkel jellemezhető látképet.

Amikor elkészült, a Makival rögtön kipróbáltuk...

...de most már az övék!

Babás beszerzések témájában pedig ismét nagyot léptünk előre, mondhatom hogy a finisben vagyunk már, ugyanis megvan a babakocsi, ami mindent tud és mindenfelé állítható és jó erős:

A büszke tologató :-)

... a babaszobába pedig elkészült a pelenkázóasztal/szekrény, a tárolórekeszek, és még egy pár hasznos apróság. Most így néz ki:

Megvannak a hőn áhított színes textildobozaim - ezekért evett a fene!

Az első csomag pelenkák!

És most ilyen! :-)

És hogy hogyan is telnek a hétköznapok??
Reggelente így: ...

...délben így: ...

...vagy esetleg így: ...

... délutánonként és esténként pedig így: ...

... meg persze így: ...

Szóval ennyi!!:-)
A többit majd legközelebb!!:-)


Ja, hát van még valami, ami sehová sem illett, de egyszerűen nem hagyhatom ki, ez pedig a szomszédság, ahol mostanában így mennek a dolgok:

Mára az utca lakói biztonságban vannak :-)

Babás... :-)

Nos, ez egy babás írás lesz, csak hogy tudjátok, mire készüljetek! :-)

Rengeteg dolog történik velünk, melyek egy része természetesen itt, a blogban is megjelenik, de mindezek mellett azért tudnotok kell, hogy nagyon készülünk, fizikailag és lelkileg is, hiszen életünk egyik legnagyobb boldogsága/kihívása vár ránk, ami egyre jobban kitölti a gondolatainkat, egyre inkább beleszövődik a beszélgetéseinkbe, és érzelmileg is mind jobban központi helyet kap a mindennapokban. Ez a téma pedig a kisfiunk közelgő megszületése, megérkezése.

A hetedik hónap legvégén járunk, a 31. hétben, tehát két teljes hónapunk van még (remélhetőleg), ami egy pillanat alatt elszáll majd, ahogy a mögöttünk lévő időszak is. Ha visszagondolok, olyan mintha csak pár hét telt volna el az első felismerés óta, hiszen nemrég még ide vagy oda utaztunk, barátok érkeztek, csináltuk a kis dolgainkat mintha mi sem történt volna... de már annyira kézzelfogható, annyira közeli és valóságos az egész, hogy nem lehet csupán egy örömteli élettani történésként kezelni, hanem igenis rá kell hangolódni, rá kell érezni most már, hogy valami nagy és csodálatos dolog küszöbén állunk, és a megfelelő tisztelettel kell tekintenünk erre. 

Az ötödik-hatodik hónap tájékán éreztem először - illetve vallottam be magamnak tudatosan - hogy nemcsak a testem változik, hanem valami belül is, sőt, igenis nagyon sok folyamat zajlik belül (amiket addig így vagy úgy kezeltem, örültem, féltem, nem mindig tudtam hová tenni magam), hiszen erre a kilenc hónap felkészülésre nyilvánvalóan nemcsak a babának, hanem a szülőknek is szükségük van. Ez a változás, lelki ráhangolódás -gondolom - nem hangzik újdonságként azok számára, akik átestek már ezen, számomra azonban az első alkalommal megélni... hát mit ne mondjak, eleinte rendkívül kusza és megfoghatatlan érzelemáradatnak tűnt, melyben helyet kapott az öröm, a szeretet, a várakozás izgalma és az áldottság megnyugtató érzése, de a kétségbeesés, a félelem, az önbizalomhiány és még egy sor olyan dolog is, amelyeket napról-napra kellett kiboncolgatnom magamban (meg a Sünnel közösen, hiszen ő is ugyanígy megéli ezeket).

A nyugalom - Újév körül, 4,5 hónaposan

Szintén ekkor a "Gyógykutyával", aki közben szuperbújós lett :-)

Amikor mindenki azt hajtogatja, hogy hát "az egész életed gyökerestül meg fog változni...de majd rájössz... és ez azért milyen jó lesz", akkor azért a "milyen jó lesz" mellett a változástól való félelem is befészkeli magát az emberbe, mert persze hogy megváltozik, és örömtelien várjuk, de hogy minden..??...na ne, hát azért vannak dolgok, amik jó lenne ha megmaradnának:-)

De szerencsére, úgy érzem, ezen az aggodalmon most túlvagyunk, legalábbis az első hullámon, mert igyekeztünk átgondolni, egyeztetni, hogyan is szeretnénk mi ezt csinálni, és úgy gondolom, hogy ebben az elgondolásban nemcsak a babánk, hanem a mi (közös, vagy egyéni) igényei és elképzelései is helyet kapnak, és ez megnyugtató.

És az egyik legszebb az egészben, hogy EGYÜTT élhetjük ezt át, hogy ez valóban egy olyan közös vállalás, közös kaland és öröm, amely mindhármónk számára boldogságot, fejlődést és örömöt hoz majd! :-)

Január közepén, 5 hónaposan

A hétköznapok egyébként meglepően könnyedén és természetesen telnek, muszáj írnom erről, hiszen hálás vagyok azért, hogy ilyen problémamentesen (lekopogva) és jó érzéssel élhetem meg ezt az egészet. A terhesség minden eddigi szakaszában tulajdonképpen azt csináltam amit akartam, egyáltalán semmilyen korlátozást vagy "hátrányt" nem éreztem, és ezért nagyon hálás vagyok (főleg a babánknak, de a testemnek is)! 

Boracay-i kép, januárban - csakis együtt jó :-)

Ugyanúgy utaztunk, földön-vízen-levegőben, ugyanúgy élveztem a testmozgást, szinte semmilyen rosszullétet vagy terhességi tünetet nem tapasztaltam (amelyekből akad bőven, sok könyv vagy fórum szinte csak ezekről szól sajnos), és ez most a napokban is így van, pedig itt a harmadik trimeszterben már szinte mindent, tetőtől-talpig a terhességre szoktak fogni. Tény, hogy az összenyomott kis gyomrommal mostanában már vannak gondjaim (az a piszok gyomor- és nyelőcsőégés, meg a reflux), de ha csak ennyi lesz, még mindig én vagyok/leszek az egyik legszerencsésebb várandós nő! :-)

Rituális pihengetési program

Hála a még mindig rendszeres testmozgásnak és a sok finomságnak amiket eszem (rengeteg gyümölcs és rost), egészen fittnek érzem magam még így a hét hónapos pocakommal is, bár a mindennapos harmincvalahány fokos hőmérséklet - a 90%-os páratartalommal kombinálva - azért most nem a kedvencem.

Apa a legjobb gyümölcsbeszerző!

De minden apró kellemetlenséget félretéve - és milyen könnyű ezeket félretenni! - a legboldogabbnak és legszerencsésebbnek érzem magam a világon!! Eleve a gondolat, hogy ez a kis Csoda minket választott, és hogy mennyire tökéletes időben történik velünk ez az egész!!:-) Hogy milyen hálásak lehetünk (és vagyunk is!), hogy ilyen szépen halad minden, hogy egészségesek vagyunk és minden úgy megy, ahogy az a NagyKönyvben meg van írva! Hogy az eddig "munka-iskola-kutyázás-háztartás-egyebek" életmód után most egy sokkal stresszmentesebb, sokkal pihentetőbb és szabadabb időszakunkat éljük, amikor szinte minden figyelmünk az Övé lehet, és teljes szívvel-lélekkel koncentrálhatunk rá! :-)

2013. február 4. - Az első arckép (5 és fél hónapos)

És hogy mi a helyzet "odabent"? :-)
Egy kis fickándozó, rugdosódó, egyre növekvő csomagot érzek, aki szereti a megnyugtató zenét, de a legjobban az apukája hangját, ezen kívül szereti ha simogatjuk, és lelkesen ugrándozik ha anya finomat eszik... és bemorcosodik, ha túl sokat pörgök vagy ha esetleg egy hirtelen zaj megijeszti. Rajtunk kívül a Makit is imádja, mert ha összebújunk és a hasamhoz ér a puha kis szőrös kutyatest, olyan boldogsághullámot érzek odabentről, hogy csak na! Rögtön izeg-mozog, olyan érzés, mintha ki akarna nyúlni a pocakomból, hogy megmarkolássza a Roró szőrét.

Igen-igen, ezt szeretjük - bár a Roró itt kicsit messze van! :-)

Ezen kívül a vizet is imádja, legalábbis nagyon jól érzi magát, ha a tengerben vagyunk - sznorizás vagy pancsolás közben azt érzem, hogy nagyon könnyű vele kapcsolódni, beszélgetni.

Vizezünk - február végi kép (6 és fél hónapos, itt nem nagyon látszik mert a víz alatt bújik éppen:-) )

Szintén ugyanekkor, a tengerben, sznori-program előtt

Ja, és az édességek! Hát ha egy kis narancsos feketecsokiról van szó, vagy esetleg egy Starbucks-os sajttortáról, hát az bármikor jöhet - ketten örülünk neki!!:-)

Zarándoklat a Sajttorták Földjére - március elején, a 7.hónap vége felé...

...és ilyenkor valószínűleg ez a vigyorgás zajlik odabent :-) (márc.4.)

Összefoglalva tehát: Boldogok vagyunk, várakozunk, készülődünk, és minden nap egy csoda!:-) Csak hasonlóan felemelő és szeretetteljes, gyönyörű időszakot kívánhatok mindenkinek, aki hasonló cipőben jár!:-)

Végezetül néhány friss kép a napokból:

A nadrágokat már a hátsó polcra pakoltam, de így nagyon kényelmes!:-)

:-)