2013. június 21., péntek

Apró videók

Malu egyre aktívabb és mosolygósabb, és kb. egy hete vettük észre, hogy már a hangok irányába fordítja a fejét, ránk néz és követ minket a szemével. Egyébként már az első napokban emelgette a fejét, és pár napra rá már tartotta is, nagyon meg voltunk lepődve, de hát olyan kis erős baba, gondoltuk, csak nem lesz baja tőle. Azóta már hason fekve is át tudja fordítani a fejét egyik oldalról a másikra, igaz, megfigyeléseink szerint még többszöri nekifutásra.

Vasárnap lesz 6 hetes.

Korának megfelelően aktuális kedvencei a fekete-fehér képek, ezeket szereti a legjobban nézegetni. A babák ilyenkor még kb. 25-30 centire látnak élesen, és az éles, kontúros képeket szeretik, színeket még nem nagyon látnak, a következő hetekben jönnek majd be a színek egyenként, először a piros.

Elkezdte próbálgatni a hangját, már nem csak sír, hanem néha sikongat is, és még egy-két féle egyéb furcsa kis zaj is kijön belőle, bár ezeknek egy része nem fölül, hanem alul... :-)

Ennyit az utóbbi napok érdemeiről, szórakozásképpen pedig felteszek két kis videót, az egyik helyszíne a pelenkázóasztal, a másiké a babakád:-)
Éljen a mozgókép!:-)



2013. június 13., csütörtök

Az Első Hónap :-)

Nos, hogy milyen is a "babás élet"?

Mint azt közületek sokan már tudják: gyönyörű és nagyon-nagyon fárasztó. Egy teljesen új prioritás, egy teljesen új ritmus. Igazán nem könnyű, de ott van Ő, aki - bár még nagyon aprócska - napról-napra egyre többet ad, és egyre nyitottabb felénk. Maga a Csoda, még akkor is, ha néha azt sem tudjuk, mihez kapjunk, mit akar nekünk mondani és mit kellene tenni, hogy jól érezze magát. 


Sündisznócska lába :-)

Eltelt több mint 4 hét, de nem is tudnám megmondani, hová lett ez az idő. Ha visszanézek, etetések, fertőtlenítések, altatások, büfiztetések, pelenkázások és mindenféle babahangok kusza folyama most ez az eltelt idő, tele gyönyörű pillanatokkal és tanácstalan sírdogálásokkal, és be kell vallanom, logisztikai szempontból sem kis kihívás számunkra a történet. 


Kiterítve és macerálva :-(


Na, ez így már sokkal jobb!

Sokszor még mindig csak nézzük őt, hogy most ez tényleg igaz-e, és ő a mi kisfiunk, aki most már mindig itt lesz velünk, és mindenhová jön velünk, és látjuk ahogy fejlődik, egyszer csak majd felnő... hogy is lesz ez az egész?:-) És akkor mi hol is vagyunk ebben? Milyen is ez, hogy "szülőnek" lenni? Hogyan is lehetne felmérni, felfogni ezt az óriási felelősséget, ezt az óriási feladatot és örömet? Milyen ember lesz vajon, hogyan tudjuk neki megmutatni és megadni azt a szeretetet, amit legbelül igazán meg akarunk adni? Mitől lesz igazán boldog? Meddig tartunk "mi", és hol kezdődik "ő"?




Tudom, nem mi vagyunk az elsők, akik felteszik ezeket a kérdéseket. Olyan okosnak érzi magát az ember, olyan "szuper megmondósnak", hogy mit hogyan akar csinálni és mi az, amit NEM akar csinálni, de hogy mi is fog történni útközben...na, az csak pontosan abban a pillanatban fog eldőlni, akárhogy terveztük is.
Mi annyit határoztunk el, hogy igyekszünk szeretettel, a lehető legnyitottabb szívvel és legőszintébben hozzáállni a helyzetekhez, és bízunk benne, hogy minden úgy lesz, ahogy mindenkinek a legjobb. És amikor éjjel sokadszor kelsz fel és fáradt vagy és azt sem tudod mi történik és hogy is kerül ide ez a hangos kis baba - nos, remélhetőleg akkor is eszedbe jut, hogy hogyan is akartad csinálni. 
:-)




De a dilemmákat félretéve, az érzés fantasztikus - valami igazán nagyszerű és magával ragadó életérzés készülődik, és valami eltéphetetlen kapocs van kialakulóban, és csak sodródunk előre, telnek a napok, és egyre szebb és kerekebb minden (főleg Malu).

De siettetni, átugrani vagy "megúszni" semmit nem lehet (egyelőre még az éjszakai etetéseket sem:-)), és valószínűleg nem is érdemes, mert minden úgy van jól, ahogy van.


Lefekvéshez készülődve...kicsit már mindenki elfáradt :-)

És hogy mennyire jó vele? NAGYON! :-)

Persze hogy sír (ami mindig sokkal többnek tűnik, mint amennyi valójában), és igen, ugyanolyan büdit kakil mint bármely más baba, és lassan mindenünknek savanyú tejszaga van, és néha majdnem előbb alszunk be etetés közben, mint ő maga... de mindez kit érdekel? :-)

Imádjuk, mert ő az AKI, mert itt van, mert minden mozdulata egy csoda, és mert ő a kisfiunk - ezt a szót ezerszer is le kellene írnom, hogy akár csak egy kicsi része is tudatosuljon, milyen hatalmas dolgot is jelent ez valójában!

:-)




És zárásképpen íme, még néhány kép, mert babás képekből sosem elég!!


Egy kis szunya, mindenki együtt
Anyával is lehet pihengetni...
Valaki nagyon büszke ám! :-)
Anyán kívül azért a biztonság kedvéért van egy cumi-barátja is :-)
Na, itt tényleg kidőlt.
Meg itt is... igazi babapóz
Apának segít
"Azonnal szabadítsatok ki!"...
..."és inkább táncoljunk!"
"Vagy simán csak legyek aranyos?"
Szabadlábon - elkezdődtek a babakocsis séták
És haladunk is, nem csak fotózkodunk ám! :-)
"A fekete-fehér képek a kedvenceim!"
"Szerintem apának is..."
"Mert mi Bika-fiúk vagyunk!"
"És egész jól kijövünk...:-)"
:-)
:-))


2013. június 8., szombat

30 :-)

Sziasztok!
Nagyon örülök, hogy ismét bemutathatok Nektek egy csodás napot (június 7.), egy szülinapot. Nem kisebb dolog történt ugyanis, minthogy az én csodás feleségem 30 esztendős lett! 
A nap az Alma Együttes igen fülbemászó, de azért nem túl komplikált dalától (http://www.youtube.com/watch?v=hi3pbtrqy70), és rengeteg nevetéstől volt hangos.
Természetesen azért ezt a szülinapot, mint gondolom életünk sok további eseményét is tökéletesen kiegészítette kisfiunk szerető gondozása. 

Így kerek a reggel - főleg apának

Boldog szülinapot anya! 

Nagy örömünkre, lassan kezd teljesen megbízhatóan beállni a napi rutin, és így délután volt alkalmunk egy csendes ünneplésre, ajándékozásra. Mivel a Sünilány sokunk örömére, nagy kedvvel történetünk megírásába kezdett, szerettem volna egy megbízható és nem utolsó sorban „szép laptoppal” hozzájárulni ennek a nagy munkának a kivitelezéséhez. Szerencsére azóta kiderült, hogy játszani és videókat nézni is remekül lehet rajta!!   
  

Szép és jó, fehér és sötétkék

A torta mellett pedig, az ünnep elmaradhatatlan része természetesen a vörös rózsacsokor, ezúttal 3 tucat illatos, helyi rózsából. 


De minden ajándéknál, minden anyagi dolognál fontosabb az a szeretet, fontosabbak azok a csodás pillanatok, amiket egymásnak adhatunk, és amitől minden év, minden születésnap, és minden nap, egy csodás és boldog ünnep! 
Nagyon boldog harmincadik születésnapot Kedvesem!