Az Első Hónap :-)

Nos, hogy milyen is a "babás élet"?

Mint azt közületek sokan már tudják: gyönyörű és nagyon-nagyon fárasztó. Egy teljesen új prioritás, egy teljesen új ritmus. Igazán nem könnyű, de ott van Ő, aki - bár még nagyon aprócska - napról-napra egyre többet ad, és egyre nyitottabb felénk. Maga a Csoda, még akkor is, ha néha azt sem tudjuk, mihez kapjunk, mit akar nekünk mondani és mit kellene tenni, hogy jól érezze magát. 

Sündisznócska lába :-)

Eltelt több mint 4 hét, de nem is tudnám megmondani, hová lett ez az idő. Ha visszanézek, etetések, fertőtlenítések, altatások, büfiztetések, pelenkázások és mindenféle babahangok kusza folyama most ez az eltelt idő, tele gyönyörű pillanatokkal és tanácstalan sírdogálásokkal, és be kell vallanom, logisztikai szempontból sem kis kihívás számunkra a történet. 

Kiterítve és macerálva :-(

Na, ez így már sokkal jobb!

Sokszor még mindig csak nézzük őt, hogy most ez tényleg igaz-e, és ő a mi kisfiunk, aki most már mindig itt lesz velünk, és mindenhová jön velünk, és látjuk ahogy fejlődik, egyszer csak majd felnő... hogy is lesz ez az egész?:-) És akkor mi hol is vagyunk ebben? Milyen is ez, hogy "szülőnek" lenni? Hogyan is lehetne felmérni, felfogni ezt az óriási felelősséget, ezt az óriási feladatot és örömet? Milyen ember lesz vajon, hogyan tudjuk neki megmutatni és megadni azt a szeretetet, amit legbelül igazán meg akarunk adni? Mitől lesz igazán boldog? Meddig tartunk "mi", és hol kezdődik "ő"?

Tudom, nem mi vagyunk az elsők, akik felteszik ezeket a kérdéseket. Olyan okosnak érzi magát az ember, olyan "szuper megmondósnak", hogy mit hogyan akar csinálni és mi az, amit NEM akar csinálni, de hogy mi is fog történni útközben...na, az csak pontosan abban a pillanatban fog eldőlni, akárhogy terveztük is.
Mi annyit határoztunk el, hogy igyekszünk szeretettel, a lehető legnyitottabb szívvel és legőszintébben hozzáállni a helyzetekhez, és bízunk benne, hogy minden úgy lesz, ahogy mindenkinek a legjobb. És amikor éjjel sokadszor kelsz fel és fáradt vagy és azt sem tudod mi történik és hogy is kerül ide ez a hangos kis baba - nos, remélhetőleg akkor is eszedbe jut, hogy hogyan is akartad csinálni. 
:-)

De a dilemmákat félretéve, az érzés fantasztikus - valami igazán nagyszerű és magával ragadó életérzés készülődik, és valami eltéphetetlen kapocs van kialakulóban, és csak sodródunk előre, telnek a napok, és egyre szebb és kerekebb minden (főleg Malu).
De siettetni, átugrani vagy "megúszni" semmit nem lehet (egyelőre még az éjszakai etetéseket sem:-)), és valószínűleg nem is érdemes, mert minden úgy van jól, ahogy van.

Lefekvéshez készülődve...kicsit már mindenki elfáradt :-)

És hogy mennyire jó vele? NAGYON! :-)
Persze hogy sír (ami mindig sokkal többnek tűnik, mint amennyi valójában), és igen, ugyanolyan büdit kakil mint bármely más baba, és lassan mindenünknek savanyú tejszaga van, és néha majdnem előbb alszunk be etetés közben, mint ő maga... de mindez kit érdekel? :-)

Imádjuk, mert ő az AKI, mert itt van, mert minden mozdulata egy csoda, és mert ő a kisfiunk - ezt a szót ezerszer is le kellene írnom, hogy akár csak egy kicsi része is tudatosuljon, milyen hatalmas dolgot is jelent ez valójában!
:-)

És zárásképpen íme, még néhány kép, mert babás képekből sosem elég!!

Egy kis szunya, mindenki együtt

Anyával is lehet pihengetni...

Valaki nagyon büszke ám! :-)

Anyán kívül azért a biztonság kedvéért van egy cumi-barátja is :-)

Na, itt tényleg kidőlt.

Meg itt is... igazi babapóz

Apának segít

"Azonnal szabadítsatok ki!"...

..."és inkább táncoljunk!"

"Vagy simán csak legyek aranyos?"

Szabadlábon - elkezdődtek a babakocsis séták

És haladunk is, nem csak fotózkodunk ám! :-)

"A fekete-fehér képek a kedvenceim!"

"Szerintem apának is..."

"Mert mi Bika-fiúk vagyunk!"

"És egész jól kijövünk...:-)"

:-)

:-))