2012. november 29., csütörtök

A carabaók földjén

Sziasztok, a múlt héten elég mozgalmas napjaink voltak, szerencsére, ezért is nem írtam eddig. Egyik nap kisebb kiránduláson voltunk Tinagacan-ban, ahol a Süni csapata az utolsó szakmai tréninget tartotta a helyi farmerközösségnek, ráadásul Tinagacan az, ahol a Judith is lakik - tehát jól ismeri a helyet, ezért úgy döntöttünk, hogy mindannyian belapátoljuk magunkat az autóba, és összekötjük a kellemest a hasznossal.

Egyébként a helység kb. 30 percnyi autózásra van a várostól - a hegyek irányába, és már a nagyon zöld kategóriába tartozik, szóval gyönyörű. A tréning a helyi, félig nyitott sportcsarnokban volt (ne úgy képzeljétek azért el, mint otthon, ez csak beton és semmi más), aminek nagy részét lelkesen megnéztük a Makesszal együtt, aki, miután megunta a helyi arcokat, a leghűvösebb lépcső tövében aludt.
Megnéztük a Süni beszédét:-)), majd megebédeltünk, utána pedig sétáltunk egyet a falu határában.


Délután pedig ellátogattunk egy kókuszültetvényre, ahol Judith régen gondnokként dolgozott, és még mindig van hozzá valami közük családilag. Hát ez a hely maga volt a csoda!

Ahogy áthaladtunk az útszéli bozóton és kiértünk a földre, úgy megcsapott a ZÖLD, hogy csak ámultam! Több hektár területen égbe szökő kókuszpálmák, apró kanálisok és tavacskák, és rengeteg, de rengeteg carabao itt-ott hosszú száron kikötve, vagy csak úgy csapatba verődve. A carabao = a fekete vízi bivaly, ami itt a leginkább használatos nagytestű haszonállat. Ezek a kb. 400 kg-os, lomhának tűnő jószágok jobb híján egész nap legelésznek, ha nincs munka - ennek a példáját láttuk itt is.

A Roró rögtön elindult felfedezni...
Rajtunk kívül a Maki is teljesen odavolt a helyszínért, teljesen be volt indulva hogy ez milyen szuper és hatalmas rét, meg furcsa nagy állatok akiket meg lehetne kergetni... vagy inkább mégsem mert elég nagyok... szóval nagyon jól érezte magát és mindenben próbált részt venni.


Ez a carabao

Volt egy pillanat, amikor lazán sétálgatott a Judithtal, mi csak messziről figyeltük, amikor pár méterre tőle kiemelkedett a vízből egy bivaly, és pár percig úgy nézték egymást, hogy hát nem is tudom ki volt jobban meglepődve. Végül mindketten békében továbbálltak, de a Makeszt azért kicsit le kellett beszélni a hajkurászásról.

Azt hiszem, ő tetszett neki a legjobban! :-)
Majdnem orra esik, annyira menne... :-)
Mi is megfutamodtunk egyszer a Sünnel, amikor is kicsit elbóklásztunk, és messziről figyeltük a kis bivalyokat, akik magasra tartott fejjel próbáltak kiszagolni bennünket, és így távolról nagyon barátságosnak tűntek.
Amikor viszont néhányan jó tempóban elindultak felénk, az már nem tűnt olyan viccesnek (azt hittem ők is ki vannak kötve), gondoltam ezek mégsem kiscsikók azért, hátha a stílusuk sem olyan, szóval jobb ötletnek tűnt menekülni!:-)
Judith később elmondta, hogy ők igazán aranyosak, és csak azt akarják, hogy a hátukat vakargassuk, ezért olyan lelkesek!:-))

Ők a "kicsik", lelkesen közelednek
Egyébként érdekességként idefűzném, hogy egy ilyen kókuszligetben azért érdemes óvatosan sétálgatni, és nem a "vadállatok" miatt, hanem pontosan a kókuszok miatt! Ezek ugyanis néha lepotyognak, ami azt jelenti, hogy kőkemény, többkilós termések hullanak az égből. Szeles időben például egyáltalán nem ajánlott itt piknikezni. A Süni olvasta valahol, hogy a Fülöp-szigeteken a második vagy harmadik leggyakoribb halálozási ok, hogy az embernek a fejére esik egy kókuszdió. Na ezt csak azért mondom, hogy ha mostanában ilyen helyre vetődnétek, akkor csak óvatosan!:-)))

Mindent összevetve, nagyon jó kis napunk volt, egy kicsit szakmai és egy kicsit másmilyen is, nagyon jól éreztük magunkat, a Judith pedig kapott egy extra szabadnapot - ha már hazavittük - és csak másnap reggel kellett visszajönnie dolgozni, úgyhogy teljes volt a boldogság.

Na még egy-két kép búcsúzóul:


Ilyen indiai tehén típusúakkal is lehet találkozni...
...meg a kicsinyeikkel, akiknek sharpei-módra kétszer akkora bőrük van mint kellene, és nagyon félősek...
...és viszonylag ritkán ugyan, de fekete-fehér juhászkutyák is feltűnnek, akik viszont nagyon lelkesek! :-)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése