2012. szeptember 13., csütörtök

Hétköznapok 2 - Apró történések

Nem tudok most semmilyen nagy eseményről írni, de azért mégiscsak annyi minden történik velünk és olyan sok dolgot látunk, és gondoltam összeszedek egy csokorra valót és megírom.

A Süni szerint mindig csak azt írom meg hogy itt meg ott strandolunk, meg hogy éttermekben eszünk, és hogy nagy a ház és a többi... és Ti otthon esetleg azt gondolhatjátok, hogy mi a Paradicsomban élünk, és semmi gondunk nincs! :-)))

Erre való tekintettel most megosztom Veletek, hogy a hely ahol most élünk, bizonyos szempontból tényleg paradicsomi, mert fél óra alatt olyan helyre lehet menni, ahol képeslap-szerű tengerpart tárul elénk, és ez valóban olyan dolog, amit mindig is szerettem volna, és  ezt otthon valóban sokkal bonyolultabb lett volna megvalósítani. De azért itt is csak hétköznapok vannak, itt is Mi vagyunk, ugyanazok vagyunk csak egy csomó új kihívással, és igazából EZEK a csodálatosak!

Sokat dolgozunk, a Süni a munkájában talál mindennapi kihívásokat, én pedig a mindennapi ügyintézésünkben és az életünk rendezgetésében, ami nem annyira konkrét, mindezért egyre jobban vágyom arra, hogy továbbfejlesszem magam olyan területen, ami valóban érdekel. Na ez jól hangzik, de általában ez az, amire a legtöbben hosszú ideig keressük a választ: mi az, ami valóban fontos, amivel valóban úgy érzem, hogy teszek valamit, valamit, ami közben jól is érzem magam, és kifejezem magam?! Elnézést az általánosításért, de ahogy én eddig láttam, sokan azért dolgozunk egy területen, mert egyszerűen abba az irányba terelődött az életünk, abban szereztünk gyakorlatot, azon a területen mozgunk komfortosan - és ezért egy idő után ez marad az "egyetlen" út. 

És amikor eljön a lehetőség, hogy BÁRMIT megtehetsz, akkor hirtelen nem is tudod hogy merre kellene elindulni, mik is voltak azok az álmok, és ez most tényleg valódi?
Én most úgy érzem, hogy valóban - amellett, hogy sokkal kevésbé mozgunk szabadon mint otthon, és ez nagyon zavar - meg tudnám teremteni, hogy pontosan azzal foglalkozzam amit szeretek. De tényleg lehetséges? Tudom hogy csak rajtam múlik, és ez a legnehezebb, higgyétek el, mert nincs mivel takarózni, hogy most sok a munka... meg most nem lehet... meg nincs ilyen képzés a főiskolán, vagy nincs idő tanulni... Mert csak TE vagy benne egyedül, és csakis magaddal kell elszámolni, úgy hogy ez sok gondolkodásra készteti az embert, és arra, hogy az eddig halogatott dolgait rendbe tegye.

Például itt Gensanban 2 egyetem van, az egyiknél képzeljétek, van pontosan olyan alapképzés, hogy "Tengerbiológus" :-) Sokan tudjátok, hogy én mindig az akartam lenni, bár ezt Magyarországról mondogatni inkább vicces volt mint felemelő. Most itt van, pontosan az amit akartam, de hogy tényleg megfogom-e a dolgot, még nem tudom. Persze mondhatnám, hogy 4 éves képzés, és hogy hogyan fogom végigcsinálni ha valószínűleg max. 3 évig leszünk itt, és akkor érdemes vajon belefogni? Vagy ezzel nem kell foglalkozni, csak kövessem a szívemet és majd lesz valami?...


Vagy mi lesz, ha később visszatérek a "hagyományosabb" munka világába, ne csináljak inkább egy 2 éves plusz képzést a főiskolai papír mellé - HR, turizmus vagy valamilyen gazdasági területen, amihez "értek"? A biztonságot válasszam vagy csak menjek előre?

A Süni most van túl egy nagy rendezvényen amire hónapok óta készült, én is besegítettem kicsit ami nem volt éppen haszontalan. Nagyon sokat dolgozott vele, és szerencsére nagyon jól sikerült, bár végig akadtak olyan kihívások, amiért otthon már régen fejek hullottak volna, itt pedig a legtermészetesebb dolog, hogy minden csak "félig" olyan vagy "részben" kész vagy esetleg csak "hasonló" lett mint amit kértél, és nem lehet rendesen számonkérni, mert ez itt a kultúra szerves része. Hát ezek a kihívások!

A dolgozó ember (otthoni kép)

Egyébként sokkal jobban jártunk hogy itthon berendeztünk egy kis dolgozó sarkot a Sünnek, mert az irodájuk szörnyű és kb. egy tenyérnyi asztalkán kellene boldogulni az állandóan süvítő klíma alatt. Ahogy fent is látjátok, azért így sokkal otthonosabb :-)

Szóval munka az van, de most elhatároztuk, hogy most hogy ilyen szépen lement ez a nagy meeting meg üzletemberes vendégsereg, kicsit lazítunk és teszünk néhány kirándulást belföldön, hiszen mégiscsak csodálatos helyekkel vagyunk körülvéve, és szinte még el sem indultunk! Ott van Cebu, Bohol, meg persze a búvártanfolyam is várat még magára, de már nem sokáig... :-)))

Más szempontból is lassan elcsöndesedik a környék, ugyanis most ért véget az egy hónapja tartó Tonhalfesztivál, ami General Santos nagy büszkesége, és minden évben augusztus elejétől szeptember elejéig tart. Nagyon zsúfolt volt a város és nem éppen a legbiztatóbb arcokkal volt tele sajnos. Akárhová mentünk, emberekkel agyonpakolt járművek jöttek szembe minden nap, akik utaztak "fel a városba" hogy lássanak valamilyen eseményt. Minden nap koncertek voltak - amiket az ágyból hallgattunk legtöbbször, és láttunk néhány tűzijátékot is.

A szomszédaink nem nagyon javasolták hogy elvegyüljünk a "vásári forgatagban", sőt ha lehet inkább a közelébe se menjünk, merthogy most mindenki itt van és nem túl biztonságos. Egyikük dicsekedett hogy mennyi külföldivel találkozott, és hogy milyen bátrak, és hogy még két svéd (!) férfival is találkozott akik Úristen mennyire magasak voltak és szőkék, és hogy nagyon kitűntek, mindenki őket nézte, nem is azt amiért odamentek.

Mr és Miss Gensan választás: itt mindenki imádja a szépségversenyeket, a tehetségkutató show-kat és mindenki imád énekelni (karaoke, videoke)
Szintén a Tonhalfesztivál eredménye: a városi strandra igyekvő árusok is kicsit nagyobb választékkal készültek :-)

Ha már erről van szó, megemlítem, hogy ne legyetek meglepődve amikor meglátogattok minket (remélem hamar!!!), hogy itt azon túl, hogy az emberek nagy része megbámul, a korlátokkal pedig még nem rendelkező gyerekek tátott szájjal néznek miközben az anyjuk ingét cibálják hogy figyeljenek már ők is... szóval ezeken túl teljesen spontán fényképezkedni akarnak veled az emberek. Nem hiszik hogy idetévedt világsztár vagy, nekik inkább azért vagy sztár mert külföldi vagy. Nagyon aranyosak és nem tolakodóak, és ötször megköszönik, de azért akárhogy is de megcsinálják a fényképet. 
Valamelyik nap ismét voltunk White Haven-ben, a Süni aludt a parton én meg szokás szerint gyűjtögettem valamit a homokban, és fel sem néztem, csak amikor már nem láttam a napot a vigyorgó arcoktól, akik már oda is telepedtek mellém csecsemőstül, és már kattintgattak is! :-)

Az utóbbi időszak forgatagát az augusztus 10-én megnyílt új bevásárlóközpont, az SM City Mall is gyarapította, mert ez szintén nagyon nagy dolog volt itt és sok rendezvény kapcsolódott hozzá. Az üzletek legtöbbje már pánikszerűen elkezdett átköltözni a másik 3 "plázából", akik már szinte ingyen adnak mindent csak hogy ott maradjanak a vásárlók. 

Az új SM Mall - a szökőkút nagyon tetszik, itt nincs túl sok ilyenekből


Ahogy már régebben írtam, itt amúgy is sok eladó jut egy-egy vásárlóra, és tényleg nagyon ki akarnak szolgálni, de ez most igazán látványossá fokozódott a "régi" helyeken, azóta egy képet is sikerült erről csinálnom. Legutóbb amikor cipőt vásároltunk a Sünnek:

Ezt egy teljesen általános jelenet - hát otthon kicsit másképpen van... :-)

Ami még jó hír, hogy bár az elején nagyon idegenkedtünk hogy egyáltalán odamenjük-e az SM-be (főleg a Sün, mert én azért kíváncsi voltam milyen cuccok vannak!!), azért találtunk ott néhány jó üzletet és éttermet, ahol kicsit bővíteni tudtuk a helyi vegetáriánus tapasztalatainkat: 

Ismét találtunk egy finomságot :-)

Még egy benyomás, étel-ügyben: valamelyik nap ismét ellátogattunk a kertészetbe ahol a növényeket szoktuk vásárolni, és ott a fesztivál miatt elég nagy kipakolás meg sürgés-forgás volt, és itt volt szerencsém megkóstolni valami csodálatosat!!! Grillen sütöttek banánt, de nem akárhogyan, hanem előtte tettek rá margarint és cukrot. Hát ez tudom hogy nem hangzik úgy hogy napi ötöt előírásszerűen meg kellene enni belőle, de higgyétek el hogy egyszerűen isteni volt!!! Ajándékba kaptuk a növényekhez, mert magamtól eléggé bizalmatlan voltam az elején és biztos nem kértem volna, de milyen jó hogy kaptuk!!!:-)))

A pillanat amikor megismerkedtünk ezzel a csodás étellel... :-)

Ja, és még egyet nem hagyhatok ki: az egyik kedvenc helyünkön, a Shakey's -ben (pizzéria) új fogás van az étlapon, de inkább beszéljen a kép:

Na mit szóltok? híresek vagyunk :-)
Az ehhez kapcsolódó kérdéseket, hogy vajon tényleg magyar kolbászról van-e szó, hogy vajon milyen lehet az íze, és hogy tudják-e egyáltalán a helyiek hogy hol van Magyarország... ezeket mindenkinek a saját elképzelésére bízom! :-)

És hogy otthon a házzal meg a Makival mi a helyzet? :-) 
Arról még néhány kép...

A Maki iskolába akarja kísérni a szomszéd gyereket, az anyukája kicsit csodálkozik...
Itt egy pálmaágon dolgozik hogy Judith-nak ne kelljen egyben kicipelnie a szemetesbe...

Együtt a függőágyban... itt a legjobb még mindig :-)
Nekem meg itt :-)
...és persze itt is nagyon jó (azért ez nem a kertben van)  :-)

Hát körülbelül ennyit mára, ez elég vegyes lett, de hátha érdekesnek találjátok ezt a pár hírmorzsát!
Tudnotok kell, hogy nagyon hiányoztok Ti Otthoniak, sok minden amire nem is gondoltam hogy máris nosztalgiával fogok gondolni rá... 
Most például ha otthon lennék, nagyokat beszélgetnénk... !! :-) 
Meg úgy elmennék majd kirándulni amikor igazi ősz lesz, és hűvös a levegő de azért süt a nap, és olyan helyre mennék ahol várakat lehet nézni meg felderíteni, és legalább térdig ér a levélszőnyeg az erdőben... és csönd van és nyugalom... :-)
Azt hiszem minden nap kirándulni lenne kedvem! :-)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése