Bár kicsit megkésve, de azért röviden eldicsekszem vele, hogy az októberi helyi kutyaversenyen milyen szépen szerepeltünk!
Kétnapos állatos rendezvény volt (fedett helyszÍn: Robinsons bevásárlóközpont), mindenféle kiállÍtásokkal és szépségversenyekkel, de azért helyet kaptak a kutyás sportszámok is, amik közül hármat megnyertünk: a standard agility-t, a jumping-ot és az engedelmességi próbát.
Ezeket szereztük:
Volt még trükközős-freestyle verseny is, ami nem igazán a mi műfajunk ezért nem indultunk, de meg kell hogy mondjam, hogy komoly fejlődést láttunk a résztvevők körében, volt néhány páros, akik valóban nagyon jók voltak, és szórakoztatóak!!
Persze azért nagyon "helyi" volt minden - nem pejoratÍv értelemben, de azért ez itt még nem is túl profi szint -, de a lényeg, hogy még itt Gensan-ban is történnek próbálkozások a kutyás élet és szemléletmód szÍnvonalának emelésére. Persze a közönség még mindig azt találja a legviccesebbnek, ha valaki valamit látványosan elront (minimum elesik vagy hülyét csinál magából), de nem baj, ők is megkapták a maguk szórakozását és személyes sztárjaikat :-)
Én is majdnem hülyét csináltam magamból, mert a futam kezdete előtt kb. 10 perccel hatalmas reccsenéssel kettészakadt a nadrágom a fenekemen, úgyhogy pironkodva és szerény hátráló manőverrel vettem be magam az első ruhaüzletbe, ahol magamra rángattam az első szimpatikus darabot, a Süni szaladt utánam hogy fizessünk is, én meg már rohantam közben kifelé, mert majdnem lekéstem a pályabejárást. Na ilyen sem volt még... :-)
Malu nagyon jól bÍrta a napot, párszor kicsit el is szenderedett a kis hurcolójában, az evések és szunyókálások között pedig lelkesen bámulta az embereket és próbálta megrángatni az előttünk állók vagy elhaladók hátizsákját/dzsekijét/haját. Néhányszor sikerült is elkapnia a lassabbakat, nagyon büszkék vagyunk rá :-))
Makinak kicsit elege volt, mert az új szabályok szerint a kutyáknak boxokban kellett lenniük a futamok között (és minden helyi kis érdeklődő persze az ő boxába próbálta bedugdosni a kezecskéjét - hamar letettek róla), de hazaérve bevetettük a húsos-csontos-cupákos nagyágyú vacsorát, és amint leért az első falat, már mindent megbocsátott:-) Azóta is ő a leghálásabb kis jószág... :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése