Meme

Már az elején elárulom: nálunk egyelőre minden mackó-alkatú és kinézetű állatot "memének" hÍvunk, persze ezt a Malu találta ki. Felismerési arány 100%. Bárhol.

Ez tehát a kedvenc.

Eddig két meme volt, természetesen együttes, ölelő karjaik segÍtségével könnyebb volt az elalvás, és remek szórakozás reggel kidobálni őket a kiságyból.

Na de most!

Megjött MEME, aki nagy és kék, és ő volt az első, akit Malu szabályosan és erőszakosan megvetetett velem, nem volt mit tenni. Egyszerűen megpillantotta és hangosan memézve odafutott, lekapta a polcról, és onnantól kezdve nem volt visszaút. Erősen gondolkodtam, hogy na jól kezdjük ezt a dolgot, most neveléstechnikailag mit is kéne tenni, és hogy biztos most rontom el a gyereket, de basszus annyira boldog volt vele, hogy a könnyű rábeszélési kÍsérleteimet inkább csak önmagam megnyugtatására játszottam végig, hogy lássam, tényleg annyira kell-e neki. 

Nagyon kellett. Imádta az első pillanattól kezdve.

Szerencsétlenségünkre Meme a tervezett bevásárló körút első 5 percében szegődött mellénk, és - bár próbáltam megbeszélni Maluval, hogy a pénztáros nénikre bÍzzuk egy kicsit, amÍg jövünk visszafelé - egyáltalán nem sikerült kiimádkozni a karjaiból, Így Meme bejárta velünk az összes helyszÍnt, jelentősen lassÍtva az előrejutásunkat (mert persze én sem hozhattam helyette, ő hurcolta végig - a mozgólépcső kész rémálom volt). Na de nem baj, végül minden sikerült, Meme hazakerült, és most mindenki boldog:-)

Bújócskánál azért most jelentős hátrányba kerültek Így együtt, valakinek mindig kilóg a lába:

És mielőtt elfelejtem, Íme az első közös étkezés, mert persze nem hagyhattuk az emeleten, amÍg megebédelünk. De ahogy látjátok, Így mégiscsak sokkal jobb, együtt.

:-)