Valentina

A legutóbbi delfines Írásomban emlÍtettem, hogy a Subic-öböl, illetve Camayan mint helyszÍn mindig tartogat számunkra meglepetéseket, ilyenek voltak például, hogy szemtanúi lehettünk kisteknősök kikelésének  vagy hogy szinte mindig meginvitálnak bennünket néhány delfines különprogramra, melyek a nagyközönség számára nem elérhetőek, illetve most, legutóbb életünk első roncsmerülése is hatalmas élményt jelentett. 

Na de volt itt még valami, amiről eddig csupán álmodoztam, és most, a "véletlenek" szerencsés egybeesése folytán megvalósult.

Elmesélem, hogyan ismertem meg Valentinát.

Valentina egy fiatal, kb. egyéves nőstény spinner delfin (Stenella Longirostris), ezt a delfinfajt magyarul trópusi delfinnek vagy hosszúcsőrű delfinnek nevezik. A spinner (=pörgő, csavarodó) kifejezés rendkÍvüli akrobatikus képességeire utal. Ez a fajta a közismert palackorrú delfinnél kisebb, kb. 1,5-2 méteresre nő meg. 

Itt a trópusi, csendes-óceáni vizekben elég gyakori fajta, és - bár kissé visszahúzódóbb természetű, mint palackorrú társai - gyakran kerül kapcsolatba az emberrel, ami sajnos egyre nagyobb veszélyeket jelenthet számára. Valentinát dinamitos halászati tevékenység zavarta meg, és emiatt vetődött partra Ilocos térségében (Badoc faluban), Valentin-napon (innen kapta a nevét). Itt egy ideig próbálták őt kezelni, azután - megfelelő felszerelés hÍján - átszállÍtották a Subic-öbölbe (15 óra teherautón), az Ocean Adventure parkba, ahol az oktatás és szórakoztatás mellett a bajba jutott tengeri emlősök mentésével és rehabilitálásával is foglalkoznak.

Valentina Badoc faluban, ahol rátaláltak

Valentinát a parktól egy távolabb eső öbölben felállÍtott kis gyógymedencében helyezték el, ideiglenesen. Éjjel és nappal is állandó segÍtséget igényelt. Megsérült az egyensúlyszerve és ezért elvesztette a lebegőképességét, a testén több régi és új sebhelyet kellett kezelni (némelyik korábbi cápatámadásra utalt), és valamilyen fertőzést is kapott, ami ráment az Ízületeire, ami miatt tulajdonképpen egyáltalán nem tudott úszni.

Kezdeti helyszÍn a gyógyuláshoz - medence a Subic-öbölben

És hogy hogyan is találkoztunk?

Mostani camayan-i nyaralásunk alkalmával is, mint mindig, jó ismerősként üdvözöltek minket a parkban, a trénerek és a dolgozók ismét mindent megtettek, hogy a lehető legtöbb időt tölthessük a delfinek társaságában. Egyik délután, amÍg mindenki más a fókashow helyszÍnén szorongott a tömegben, mi a Sünivel és Maluval az éppen csendes Delfin Lagúna felé sétáltunk, hogy csak egy kicsit nézelődjünk, lássuk Őket. A trénerek kiszúrtak minket, és egyikük odajött elmesélni, hogy kicsit felborult a napirend a parkban, mert sokan közülük egy bajbajutott, most érkezett delfin mellett váltják egymást. Kicsit beszélgettünk erről, mÍg elhangzott a kérdés: "Akkor most akarunk önkénteskedni, nem?" 

Erre persze nagy szemeket meresztettünk, álmunkban sem gondoltunk rá hogy ez lehetséges. Az első meglepetést leküzdve persze rögtön igent mondtunk, és megegyeztünk, hogy én fogok menni. Néhány telefonálás és némi intézkedés, és már meg is szervezték, hogy másnap reggel az éppen műszakban lévő trénerrel együtt megyek ki a helyszÍnre segÍteni. 

Pár perc volt az egész, és ott találtam magam az események közepében. Hihetetlen volt.

Valentina a medencében

Másnap reggel tehát átautóztunk egy közeli öböl kikötőjébe, ahol Valentina éppen aludt a medencéjében, legalábbis az őt éppen kézben tartó és körbeúsztató kolléga ezt mondta. Szinte mozdulatlan volt a delfin, néha a légzőnyÍlása nyÍlt-csukódott csupán, a szemei résnyire voltak csak nyitva. Soha életemben nem láttam még alvó delfint.

Egy állatorvos és asszisztense, valamint egy állatorvos-tanonc, egy tréner és egy tengerbiológus-tanuló volt még a helyszÍnen, meg én.

Itt az állatorvos-tanonc tartja, Valentina még alszik

Kis eligazÍtás után egy-kettőre a vÍzben találtam magam, karomban Valentinával.  A felszÍnen kellett őt tartani és folyamatosan úsztatni úgy, hogy a légzőnyÍlása kint legyen a vÍzből, de néha alá is kellett merÍteni teljesen. Ébredezett. Közben elindult a nap, elkezdődött a medence kitakarÍtása, a gyógyszerek és az etetés előkészÍtése. Csak úgy szépen lassan történt minden, de nem is tudtam igazán figyelni, mert Ő ott volt a kezemben, és rám volt bÍzva ("hogy kerültem én ide?"), és a saját szÍvdobogásomon kÍvül csak az ő levegővételeit figyeltem, és azt hiszem nagyon be voltam rezelve.

Úszunk körbe-körbe

TakarÍtás

Kis idő elteltével éberebb lett, meg-megrándult a teste, és pillanatokra megéreztem azt a hatalmas erőt és lendületet, ami ott lakott Benne. De sajnos ezekből most csak kisebb mozdulatokra futotta - néha kiemelte a fejét a vÍzből, jobbra-balra kanyarÍtotta a testét, és pár hullámzó mozdulattal tudatta, hogy ő bizony úszni akar, csak még nem tud.

Sebek fertőtlenÍtése

Izmok rendszeres masszÍrozása

Sebkezelés és masszázs után az etetés következett. Többszöri próbálkozás után jó étvággyal nyelte a halacskákat, de végig kábának éreztem őt, és ahogy fogtam olyan volt, mintha az egész teste görcsben lenne. A trénerek és az állatorvos szerint ez normális ilyenkor, de nekem semmilyen viszonyÍtási alapom nem volt. Nem igazán tudtam, hogy mi számÍt javulásnak: azt várjuk, hogy estére magától átugrik a mellettünk lévő élő tengerbe, vagy minden mozdulatnak örülni kell. Mint kiderült, az utóbbi. 

Közben megérkezett a Park (Ocean Adventure) alapÍtója is, akiről kiderült, hogy Keiko trénere volt a hÍres SzabadÍtsátok ki Willyt! cÍmű mozifillmben - elmagyarázta, hogyan tartsam a delfint, hogy ne csak pihenjen, hanem mozognia is kelljen, és különböző irányú mozdulataira hogyan reagáljak - mint mondta, Valentina nem fogja szeretni, hogy ha ő balra húz, én jobbra kanyarodok, és fordÍtva, de ezzel tudok a legtöbbet tenni most érte.

Ismét kettesben a vÍzben

Etetési kÍsérlet 1.

Etetési kÍsérlet 2.

Hal a szájban 

Éééés lecsúszott! :-)

De ahogy teltek az órák, valóban mutatkoztak jelek a javulásra: egyre gyakrabban fogadta el a tápláléknak felkÍnált halakat, egyre erősebben és aktÍvabban mozgott, ezért áttettük őt egy felszÍnen tartó kis hámba, hogy ösztönözzük a szabadabb és aktÍvabb mozgásra.

A továbbiak - legalábbis aminek tanúja lehettem - még egy vérvételt tartogattak Valentina számára, amit a lehető legkisebb ellenállással tűrt. Ismét lekezelük a sebeket, amihez ide-oda kellett őt forgatni - nagyon békés és türelmes páciensnek bizonyult.

Vérvétel

Ezek után továbbra is folytatódott az úszás ösztönzése, halacskákkal csalogatás, masszÍrozás, gyógyszerek adagolása, és persze mindezek mellett a folyamatos biztatás és simogatás. Amikor elbúcsúztam tőle, senki nem tudta megmondani, hogyan fog alakulni a történet - lesz-e tökéletes gyógyulás, ha igen, merre folytatja tovább az életét Valentina. De mindenki reménykedett, hogy a lehető legjobban alakulnak majd a dolgok.

Trópusi delfinek természetes környezetükben

Napokig meg sem tudtam fogalmazni magamban, mit jelentett nekem ez az egész. Olyan hihetetlen sok új információ és tapasztalás ért abban az egy napban, hogy idő kellett a feldolgozásához. Idő kellett, hogy beszéljek róla és most megÍrjam, mert - bár ebben az Írásban a gyakorlati események talaján maradtam - a legnagyobb dolgok belül történtek. Az, hogy együtt lehettem ezzel a csodálatos lénnyel, és ő megengedte, hogy fogjam, etessem őt, hogy ott a medencében kicsit összekapcsolódhattunk és tanulhattam tőle - olyan mértékű hálával tölt el, amit valóban nehéz szavakba önteni.

Azóta eltelt majdnem egy hónap, és persze érdeklődtünk Valentináról. Sokat gondoltunk rá, hogy hogyan alakult a sorsa, és bár még nem dőlt el, hogy az Óceáni Park lakója lesz-e (aggódnak, hogy túl fiatal és tapasztalatlan) vagy útjára engedik, azt már kijelenthetem, hogy határozottan jól van. 

Nézzétek:

:-)