Malu és a delfinek

Szerencsés trópusi babaként Malu már több alkalommal is találkozott delfinekkel - persze ezidáig csak a pocakomon keresztül barátkozott velük. MegÍgértük hát neki, hogy ha kint lesz, szervezünk neki egy közvetlen találkozót is - amire most a nagyiék érkezése is nagyon jó alkalmat adott. 

Ismét felkerekedtünk tehát, és megcéloztuk kedvenc úticélunkat, a Subic öblöt, pontosabban Camayant. 

http://www.oceanadventure.com.ph/

http://camayanbeachresort.com/

Kiderült, hogy még mindig érdemes ide visszajönni: gyönyörű a tenger, szép a kilátás, kényelmesek a szobák, és nem utolsó sorban a szomszédban laknak a delfinek :-)

Azt, hogy Malu mennyire élvezte a nyaralást, nem is tudom igazán szavakba önteni. Állandó pancsolás, homokturkálás a strandon, finom babakaják, érdekes látnivalók 0-24-ben, nemcsak Apa és Anya, de most már Papa és Mama figyelme is, és persze a sok-sok huncutkodás, nevetés. Mindannyian kikapcsolódtunk, ellazultunk, és ebben a 4 napban végre igazán a pihenésre és az élményekre koncentráltunk. Egyszerűen csodálatos volt. 

Na de beszéljenek a képek!

Azért Malu részéről volt némi fenntartás először, hogy valóban jó ötlet-e ezeket a hatalmas és furcsa lényeket ilyen közel engedni magunkhoz, de idővel ez átment egy igen érzékeny izgulós-érdeklődős hangulatba, amibe már néhány uszonyfogdosás és simogatás is belefért. Mindenesetre le sem tudta venni a szemét a delfinekről. 

Csodálatos élmény volt ez Így együtt, az első pillanattól az utolsóig.

A delfinshow-t Mackó apa ölében állva nézte végig, hihetetlenül lelkesen! Néha még tapsolt is, persze még nem azért, mert tudta volna, hogy ilyenkor szoktak, csak hát mindenki tapsolt körülötte, és Így könnyű volt utánozni :-)

A delfinezős programok mellett sokat strandoltunk, Malu a már emlÍtett homokturkálós készségeit fejlesztgette, és szorgalmasan keresgélte a szebbnél szebb kavicsokat, botocskákat, faleveleket és egyéb kincseket.

Még búvárkodni is eljutottunk a Sünivel, ami azért különleges, mert az öböl vize bővelkedik hajóroncsokban, Így most sikerült először (és másodszor!) roncsnézős merülést végrehajtani. Erről az egyedülálló élményről hamarosan majd egy másik bejegyzésben külön meg fogok emlékezni :-)

Így teltek tehát a camayan-i napok, nem unatkoztunk. Nyitott szÍvvel, boldogan és kalandosan éltük meg a hétvégét, és ha visszagondolok, mi mindent kaptunk itt ismét, csak arra tudok gondolni, hogy akárhány gyönyörű hely is van itt a szigeteken, sokadszorra is megérte ide visszajönni.

De ahogy mindig, Camayan most is tartogatott meglepetést számunkra - erre a történetre azonban pár napot várnotok kell.

Addig is Íme még néhány fotó búcsúzóul:

:-))