Ezzel nem lehet betelni...

Sziasztok, jó régen írtam, ennek oka, hogy az elmúlt hetekben éltük át eddigi életünk egyik legeslegszebb nyaralását, és eszembe sem jutott, hogy bekapcsoljam a gépet... de így utólag szeretnék mindenről beszámolni Nektek, és képekben is megmutatni, hogy merre jártunk!

Először is, Csibu és Ati január 12-én érkeztek hozzánk, hosszú-hosszú várakozás után végre újra találkoztunk!! :-), tehát megszerveztük a közös nyaralást, ami minden tekintetben csodásan sikerült, és tele volt gyönyörű meglepetés-pillanatokkal!:-)

Manilában találkoztunk, majd a delfinek felé vettük az irányt a Subic-öbölbe, utána Boracay következett, majd hazajöttünk Gensanba. Kivétel nélkül mindennel szerencsénk volt, fel sem tudom sorolni azt a rengeteg, mindennapos kis pozitív "véletlent", amelyek végigkísérték az utunkat, és ha visszagondolok, minden nap minden percében annyi, de annyi csoda történt velünk, mintha hónapokra emlékeznék vissza.

Ebben a bejegyzésben a már ismerős delfines helyszínt fogjátok látni, erről szeretnék egy kicsit mesélni, illetve ezután be fogok mutatni néhány apróságot, akikkel a mostani látogatásunk alakalmával ismerkedtünk meg :-)

Január 12-én tehát még délután elindultunk a már ismerős Camayan Beach Resort-ba (www.camayanbeachresort.com), a Subic-öbölbe, és meg kell hogy mondjam, hogy eddig ez volt a legszerencsésebb "átkelésünk" Manilán, viszonylag hamar kijutottunk, és így cca. 3 óra múlva már a tengerparton vacsoráztunk. 
Tudom, többször mondtam már, mennyire szeretek itt lenni. Sok szép szálláshelyet láttunk már, de itt valahogy annyira kényelmesen és otthon érezzük magunkat, hogy nem is gondolkodtunk azon, hogy máshol is meg lehetne szállni, mert nem is mennénk máshová! Valahogy minden annyira jó itt, a szobák, az étterem, a tengerpart, és hogy a szobánktól pár száz méterre úszkálnak a delfinek... !! :-)

Szóval az öbölben legfőképp a delfinek társaságában töltöttük a napjainkat, mégpedig az Ocean Adventure Park-ban (http://www.oceanadventure.com.ph/), ahol már régi ismerősként üdvözöltek minket, és ennek megfelelően azért olyan dolgokban is részt tudtunk venni, amelyekben a turisták nagy részének nincs szerencséje. Először is, nagyon nagy dolog, hogy megismertek minket, tudták a nevünket, érdeklődtek a babánkról, meg hogy akkor most hogy is lesz és mikor jövünk legközelebb, és természetesen boldogok voltak, hogy elhoztuk a barátainkat is!:-) Nemcsak a delfin-trénerek és az akvaristák (a cápás-teknősös szakemberek), de a hostessek és szinte minden dolgozó lépten-nyomon ismerősként üdvözölte a csapatunkat, boldogok voltak hogy ott vagyunk, és szinte mindent megengedtek és megcsináltak nekünk, ami a biztonsági előírásokba belefért.

Sőt. Merthogy megintcsak bent voltunk a pocakommal a vízben, nem is keveset:-) Az első alkalom volt, hogy külön megszervezték nekünk, hogy Tonkával is találkozzunk - bent a vízben -, és eltölthessünk vele egy kis időt (tudjátok, az ál-kardszárnyúdelfin fiú, aki a legutóbbi találkozásunk óta még nőtt is egy kicsit - most több mint 4 méter és 620 kg). Hát csak annyit tudok mondani, hogy továbbra is imádjuk őt! Ati a legnagyobb szerelembe esett vele, le sem tudta róla venni a szemét, ahogy mi sem, és állandóan a közelében akartunk lenni!

Hát itt vagyunk Tonkával!! Az ő gyönyörű kis lelkével és persze a fogacskáival! :-)

Hát ezek kik??! :-)))

És itt van együtt a csapat!:-)

Miután nagy nehezen kijöttünk a vízből, a cápák és teknősök felé vettük az irányt, ahol már vártak ránk, hogy a reggeli halacska-adagjukat odaadjuk. Sokáig kellett csalogatni aznap a cápákat, mert elég szeles idő volt, nagyon hullámzott a tenger, és azt mondták, ilyenkor nem nagyon szeretnek a felszínre jönni. A teknősök és Porky, a hatalmas tüskés gömbhal viszont annál barátságosabbak és követelőzőbbek voltak! :-)

Cápaetetés, a bot végéről harapják le a halat

:-)

Annyira jól éreztük magunkat, pedig még csak akkor kezdődött a nap! Következett  a "hivatalos" találkozás a delfinekkel!! 

A felkészítésen

Persze csak Csibu, Ati és a Süni mentek delfinúszni, én a partról figyeltem az eseményeket, de ahogy reméltük, később a trénerek engedélyével csatlakozhattam hozzájuk, és én is együtt lehettem ezekkel a csodalényekkel, akik egyre nagyobb érdeklődést tanúsítottak irántunk. Először is, Nala, akivel már többször találkoztunk, úgy kezdte, hogy otthagyta az ő csoportját, és odaúszott a Sünihez üdvözölni. Olyan jó volt újra megérinteni!!:-) A másik - új - kedvencünk pedig, Kira, akivel most a program zajlott, a következő napokban akárhányszor visszamentünk, mindig odaúszott a közelünkbe, és kíváncsian nézegetett minket, forgolódott, illegette magát és vidáman kattogott-csattogott közben!:-) Teljesen el voltunk olvadva, hogy mennyire nyitottak és boldogok, és mennyire kitüntetnek minket a figyelmükkel! :-)

A kalandra várva...

Az új barátunk, Kira :-)

Itt már ment a játék :-)

Nala, Kira, és elöl még valaki... mindenhol delfinek!!:-)

Egyszerűen gyönyörű volt az egész, csak úgy repült az idő!! Már mindenki más rég kijött a vízből, de mi még többször visszafordultunk hozzájuk, ...na még egy simogatás, még egy ölelés, még egy jutalomhalacska, egy kis fröcskölés, stb. Ha tehetném, egész nap csak ezzel foglalkoznék!! A csodababánk majd' kiugrott a pocakomból örömében, éreztem, tudtam, hogy érzik egymást és kapcsolódnak a delfinekkel, és hogy nagyon-nagyon vigyáznak ránk. Olyan örömmámorban úsztunk mindannyian, mintha színes habban fürödnénk, és sosem lenne vége...!! :-)

Miután valahogy kikászálódtunk a tengerből, a delfinek nem mentek el, hanem továbbra is a közelben úszkáltak, hívogattak minket, majd' kicsordult a szívünk tőlük!

Kicsit később megnéztük őket és "kisgazdáikat" munka közben, a delfinshow keretében, ami ismét nem okozott csalódást! Megint új, látványos elemekkel bővült a program, de ugyanabban a könnyed, boldog hangulatban dolgoztak, amit már korábban is többször tapasztaltunk. Komolyan mondom, ez akkora élmény!! :-)

A lelátón, a delfinshow előtt

A műsor után persze megint integettek a trénerek, hogy menjünk le hozzájuk nyugodtan és csináljunk még pár képet ha szeretnénk, naná hogy lementünk!!:-)) Minden lehetőséget kihasználtunk, és tényleg azt mondhatom, hogy szinte egész nap együtt lehettünk a delfinekkel!!:-)

Ő Zac, aki fiú és a legnagyobb palackorrú a parkban!

Csibuékkal (ki kúszik ott hátul?:-) )

Nekünk sem volt rossz kedvünk :-)

És akkor megjött Tonka is!!:-) Úgy megörültünk neki, hogy látjuk!!

Ők nagyon jó barátok lettek :-)

A jutalomfalatok sem maradtak el... ott tartogatja őket a szájában!

Szóval ezek történtek első nap Camayan-ban, másnap pedig újra meglátogattuk őket, és akkor is sikerült közelről találkozni!! Akármikor átsétáltunk a parkba, olyan volt, mintha már várnának minket, mindig észrevettek és odaúsztak, és valahogy mindig sikerült is a közelükbe jutni és megérinteni őket! Csodálatos volt!!
Tudom, hogy már sokszor áradoztam erről, és a képek sem adnak vissza mindent, de higgyétek el, ezzel a hellyel és a lakóival találkozni maga a színtiszta boldogság!!!!!!! 
:-))))

...És zárásképpen még néhány fotó a delfinekkel: