A palawani kirándulós napokat másnap egy egész napos hajózós-úszkálós-szigetlátogatós programmal folytattuk, mégpedig a főváros, Puerto Princesa mellett elterülő Honda-öbölben. Itt viszonylag sekély a víz, ezért rengeteg apró sziget, korallzátony és homokpad van a felszínen, számtalan lehetőséget kínálva a képeslapszerű, "lakatlan" szigetek felfedezésére, valamint a víz alatti világ megcsodálására is.
Nem is írok sokat, inkább nézzetek meg néhány képet!
|
A Honda-öböl térképe, így kell elképzelni :-) |
|
Fentről ilyen, de sajnos ezt nem én fényképeztem :-) |
Korán reggel indultunk a tegnapi kis csapattal együtt, és reggel 7-8 körül már a kishajónkban voltunk. A reggeli bemelegítés egy sznorizós-nézelődős program volt az ún. Teknős-szigeten, ami valójában egy korallzátony, és általában vagy teljesen víz alatt van (csak pár méterre a felszín alatt), vagy csak néhány sziklája látszik ki a vízből. Egy kis úszó kikötő lebeg ezért mellette, ahová mi is kiszálltunk, és a kiépített lebegő "járdákon" végigsétálva, majd a vízbe csobbanva végül a zátony felett találtuk magunkat.
|
A Teknős-sziget úszó kikötője, a zátony nem látszik, teljesen víz alatt van |
Tényleg gyönyörű volt amit lent láttunk, és nagyon-nagyon tiszta volt a víz, teljesen megfigyelhetőek voltak a különböző hőmérsékletű áramlatok keveredései is. Halak, szivacsok, korallok, mint a mesében...
|
Újra a hajóban :-) |
Korai ebédünket - ami várakozáson felüli volt, sok zöldség-gyümölccsel, salátával, rizzsel és grillezett halakkal (ki mit evett) - a Pambato-szigeten fogyasztottuk el, ahol néhány órát is eltöltöttünk, a sekély vízben halakat etetve, sznorizva és a parton bogarászva, igazi nyugalom szigete volt ez a hely, apró nádkunyhókkal és a vízbe hosszan benyúló homokpaddal.
|
A hajónk a Pambato-szigeten |
|
Itt tökéletes nyugalom honolt, csak a tenger és az ég - és közben megérkezett az apály |
Falánk csapat: rengeteg kenyeret és főtt rizst megetettünk velük
|
Hát ő nagyon jó barátunk lett, udvarias volt és szépen viselkedett, és nagyon szerette a grillezett húst (amit mi nem). Ő volt az egyetlen kutyus a szigeten, és nagyon jóban volt mindenkivel :-) |
|
Ilyen az utazás a vízen... |
A további szépségek ebéd után következtek, a következő sziget igazi "nagyágyú"-nak bizonyult, pont úgy nézett ki, ahol sokan csak úgy bármikor ott teremnénk és pihennénk - pálmaligetek, hófehér homok és kristálytiszta víz, tengerifű-erdő halakkal, friss kókuszdiók szívószállal és némi infrastruktúra (mosdók, zuhanyzók és egy tengerparti bár).
|
Már messziről látszott, hogy ez azért nem rossz hely... :-) |
|
Itt azért voltak néhányan, de nem volt tömeg |
|
Ilyen volt a part, egyszóval tökéletes |
Csodás volt itt barangolni, úszkálni, pihenni - az egyik legtökéletesebb és legnyugodtabb hely amit láttunk, még annak ellenére is, hogy azért nem mi voltunk az egyetlen hajózós csoport, akinek eszébe jutott ide jönni.
Itt töltöttük a délután maradékát, leginkább ki sem jöttünk a tengerből, halaztunk, játszottunk, üldögéltünk a vízben. És megint szerencsénk volt az időjárással, mert bizony ismét jött a vihar délután, pont indulás előtt, ezért az eső már csak a hajóban visszafelé kapott el bennünket.
|
Ez félelmetes! :-) |
|
Ismét egy kis buko-kóstoló (friss kókusz) |
|
Pihengetünk mi ?! :-) Hát ez erre az egyik legjobb hely! |
|
Itt már kiúszkáltuk magunkat és csak nézelődtünk |
|
Mi :-) |
|
Itt már látszott hogy valami készülődik... |
|
Mint egy függönyt, úgy húzták össze az eget, és megérkezett az eső... |
Azt nem tudom megmondani, pontosan miben is fáradtunk el annyira amennyire, de alig tudtunk feltotyogni a szobánkba amikor visszaértünk a szállodába. A víz, a nap, és az a tágas "tér" érzés, ami ilyen helyeken a hatalmába kerít, olyan élménnyel ajándékoz meg, amit utána bármikor fel tudok idézni és töltekezni belőle. Gyönyörű nap volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése