2013. január 7., hétfő

Palawan 2. - a Honda-öböl szigetei

A palawani kirándulós napokat másnap egy egész napos hajózós-úszkálós-szigetlátogatós programmal folytattuk, mégpedig a főváros, Puerto Princesa mellett elterülő Honda-öbölben. Itt viszonylag sekély a víz, ezért rengeteg apró sziget, korallzátony és homokpad van a felszínen, számtalan lehetőséget kínálva a képeslapszerű, "lakatlan" szigetek felfedezésére, valamint a víz alatti világ megcsodálására is.

Nem is írok sokat, inkább nézzetek meg néhány képet!

A Honda-öböl térképe, így kell elképzelni :-)

Fentről ilyen, de sajnos ezt nem én fényképeztem :-)
Korán reggel indultunk a tegnapi kis csapattal együtt, és reggel 7-8 körül már a kishajónkban voltunk. A reggeli bemelegítés egy sznorizós-nézelődős program volt az ún. Teknős-szigeten, ami valójában egy korallzátony, és általában vagy teljesen víz alatt van (csak pár méterre a felszín alatt), vagy csak néhány sziklája látszik ki a vízből. Egy kis úszó kikötő lebeg ezért mellette, ahová mi is kiszálltunk, és a kiépített lebegő "járdákon" végigsétálva, majd a vízbe csobbanva végül a zátony felett találtuk magunkat.

A Teknős-sziget úszó kikötője, a zátony nem látszik, teljesen víz alatt van
Tényleg gyönyörű volt amit lent láttunk, és nagyon-nagyon tiszta volt a víz, teljesen megfigyelhetőek voltak a különböző hőmérsékletű áramlatok keveredései is. Halak, szivacsok, korallok, mint a mesében...

Újra a hajóban :-)
Korai ebédünket - ami várakozáson felüli volt, sok zöldség-gyümölccsel, salátával, rizzsel és grillezett halakkal (ki mit evett) - a Pambato-szigeten fogyasztottuk el, ahol néhány órát is eltöltöttünk, a sekély vízben halakat etetve, sznorizva és a parton bogarászva, igazi nyugalom szigete volt ez a hely, apró nádkunyhókkal és a vízbe hosszan benyúló homokpaddal.

A hajónk a Pambato-szigeten
Itt tökéletes nyugalom honolt, csak a tenger és az ég - és közben megérkezett az apály

Falánk csapat: rengeteg kenyeret és főtt rizst megetettünk velük

Hát ő nagyon jó barátunk lett, udvarias volt és szépen viselkedett, és nagyon szerette a grillezett húst (amit mi nem). Ő volt az egyetlen kutyus a szigeten, és nagyon jóban volt mindenkivel :-)
Ilyen az utazás a vízen...

A további szépségek ebéd után következtek, a következő sziget igazi "nagyágyú"-nak bizonyult, pont úgy nézett ki, ahol sokan csak úgy bármikor ott teremnénk és pihennénk - pálmaligetek, hófehér homok és kristálytiszta víz, tengerifű-erdő halakkal, friss kókuszdiók szívószállal és némi infrastruktúra (mosdók, zuhanyzók és egy tengerparti bár). 

Már messziről látszott, hogy ez azért nem rossz hely... :-)
Itt azért voltak néhányan, de nem volt tömeg
Ilyen volt a part, egyszóval tökéletes
Csodás volt itt barangolni, úszkálni, pihenni - az egyik legtökéletesebb és legnyugodtabb hely amit láttunk, még annak ellenére is, hogy azért nem mi voltunk az egyetlen hajózós csoport, akinek eszébe jutott ide jönni.
Itt töltöttük a délután maradékát, leginkább ki sem jöttünk a tengerből, halaztunk, játszottunk, üldögéltünk a vízben. És megint szerencsénk volt az időjárással, mert bizony ismét jött a vihar délután, pont indulás előtt, ezért az eső már csak a hajóban visszafelé kapott el bennünket.

Ez félelmetes! :-)
Ismét egy kis buko-kóstoló (friss kókusz)
Pihengetünk mi ?! :-) Hát ez erre az egyik legjobb hely!
Itt már kiúszkáltuk magunkat és csak nézelődtünk
Mi :-)
Itt már látszott hogy valami készülődik...
Mint egy függönyt, úgy húzták össze az eget, és megérkezett az eső...
Azt nem tudom megmondani, pontosan miben is fáradtunk el annyira amennyire, de alig tudtunk feltotyogni a szobánkba amikor visszaértünk a szállodába. A víz, a nap, és az a tágas "tér" érzés, ami ilyen helyeken a hatalmába kerít, olyan élménnyel ajándékoz meg, amit utána bármikor fel tudok idézni és töltekezni belőle. Gyönyörű nap volt.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése