Érkezés General Santosba

Már az utazás is gyönyörű volt: láttam a szigetek egy részét, sütött a nap, és a felhők... leírhatatlan volt. Amikor közeledtünk és megláttam az öblöt, a várost és a hegyeket, rendesen összeszorult a szívem... úgy éreztem, hogy az öröm, a várakozás, az izgalom és a félelem egyetlen összevegyített folyadékként tölti ki a testemet, és én csak lebegek bele ebbe az új életbe, ami teljesen ismeretlen, de mégis mintha már megtörtént volna.

A Süni is nagyon izgult, és bár ő már eltöltött itt egy hetet amikor a házunkat kereste, most láttam, minden mozdulatomat figyeli, hogy mit szólok a látottakhoz... :-)

A repülőtér kiterjedését tekintve hatalmasnak mondható, végeláthatatlan kifutópályával, annak ellenére, hogy a forgalom elég csekély. A Süni szerint katonai célokra építettek ekkorát. Soha nem utaztam még úgy, hogy megérkezés után hagyják, hogy csak úgy simán besétáljak a terminálba, át a betonon, amerre csak a kedvem tartja, úgyhogy ez nagyon tetszett.

Hát így lehet ide megérkezni :-)

Mosolygó arcok fogadtak minket, esernyőket osztogattak hogy amíg besétálunk, ne égessen a nap, és már itt izgatottan kérdezősködtek (a személyzet), hogy kik vagyunk és honnan jöttünk és mit fogunk itt csinálni és húúúú meg háááá meg hogy kutyánk is van és hogy tényleg ilyen messziről jöttünk?!! :-)

Kiszállás után azt éreztem, hogy Úristen, megjöttünk, és milyen ciki lesz hogy mindjárt elsírom magam a nem is tudom mitől, és hogy ez egy SZIGET amit körbevesz a VÍZ amit imádok, és hogy most pár hónapig biztosan nem repülünk innen sehová, hogy jaj de jó itt vagyunk, jaj hol a Süni, csak fogja meg a kezemet mert csak bolyongok itt a betonon és azt sem tudom hová legyek örömömben :-)

Megérintettük a talajt, hogy biztosan tudjuk hogy itt vagyunk, és rögtön elkezdtük keresni a Makit, akit elég sokára pakoltak csak ki, de szerencsére ezt a röpke két órát már rutinosan bírta és nem volt nagyon megsértődve amikor átvettük.

A hatalmas reptéri területhez 2 szobányi terminál tartozik, az egyik az érkező, a másik az induló utasoknak, úgyhogy nem bonyolították túl a dolgot, így kb 10 perc múlva már a taxiban voltunk, na és ekkor kezdődtek csak az igazi benyomások.

General Santos városa fentről, érkezési irányból a hegyek felől

General Santos elhelyezkedése Mindanao sziget déli részén, a Sarangani-öbölben 

Meg kell hogy mondjam, hogy azelőtt csak a harmadik világról szóló filmekben meg UNICEF brosúrákban figyelhettem meg ilyet, mint ez a város amin haladtunk keresztül, mert ennyi embert, zajt, mindenféle járművet és mindenféle állatot egyetlen masszában örvényleni még soha életemben nem láttam! Hát elsőre nem az a bájos kisvárosi hangulat, az biztos! :-)

Férfiak, nők, gyerekek, tyúkok és kecskék az úton, ütött-kopott triciklik és motorok kontra üzletemberek hatalmas csillogó terepjárókban, hatalmas villaépületek mellettük nádkunyhók, és mindez szinte izzik a melegben, ennek a gyönyörű és hatalmas kékségnek a partján.

Elsőre sokkoló volt. Annyira más, annyira hirtelen és annyira szabad, de olyan összetett és ellentmondásos... ekkor jöttem rá, hogy mennyire kontrollált és jól szabott környezetből jövök.

Csak kapkodtam a fejem, a Süni is mutogatott mindent és próbáltam figyelni hogy mi hol van, közben meg csak jelen lenni és beszívni a várost, és csak haladtunk közben befelé, közeledve a házunkhoz.

Minden zavarodottságom ellenére nagyon boldog voltam, és - bár még nem tudtam eldönteni, hogy ez tényleg a paradicsom-e - azt biztosan éreztem, hogy soha ennyi lehetőség, kaland, új megismerés és természetközeliség nem várt még ránk, mint akkor.

Ajánlom figyelmetekbe a város hivatalos honlapján (http://www.gensantos.gov.ph/) található videót, ami így utólag nézve kicsit idilli, de viszonylag részletes képet fest a városról.

General Santost (Gensan-nak rövidítik a helyiek) kb. 540 ezren lakják, és a SOCCSARGEN-nek nevezett kereskedelmi terület, egyben a XII. régió (Mindanao déli része) központja. A legfőbb tevékenység itt a halászat, nagyon komoly infrastruktúra épült erre, a legfontosabb pedig ebből a szempontból a tonhal halászata - a várost "Tuna Capital"-nak is nevezik, azaz a tonhalak fővárosának.

A város 26 kerületre, ún. "barangay"-ra oszlik, mi a "Bula" nevezetűben lakunk, ami egy nagyon jól fejlődő, biztonságos rész, közel a tengerparthoz, a bevásárlóközpontokhoz és a fontosabb létesítményekhez (kórház, iskola, éttermek, stb.). Azt csak érzékeltetném, hogy a Coca-Cola helyi telepe itt van tőlünk 2 utcányira, biztos nem tudtam elszakadni:-)

Gensan-ban minden szükséges infrastruktúra megtalálható, villany, víz, csatorna, stb., illetve van 2 egyetem, 3 komoly bevásárlóközpont (=pláza:-) ), a negyedik augusztusban nyílik és az egész sziget legnagyobbja lesz, illetve bankok, éttermek, és minden ami kell. Vannak kulturált taxik is, de az emberek főként triciklikkel közlekednek, és itt már sokkal kevesebb a jeepney.
Egy utazás ára triciklivel kb 20 peso (= 100 HUF). Nagyon sok a motoros, mert az egyik legolcsóbb közlekedési mód, és nem ritka, hogy az egész család fent ül a motoron, de legalább hárman biztosan vannak :-)

Színes tricikli-áradatban ülünk Gensanban

A motorosokról nincs még jó fényképem mert suhannak rendesen, de majd mutatok később. 
Egyébként a város földrajzilag nagyon szerencsés környezetben helyezkedik el, egyrészt az öböl miatt, másrészt a hegyek miatt amik körbeveszik, így is védelmezve a területet a különböző időjárási szélsőségektől.
Maga Mindanao sziget déli része, tehát General Santos is már kívül esik az ún. tájfun-övezetből, ezért ilyen csapásokra itt nem kell számítani szerencsére. Az időjárás - mondanom sem kell - olyan amilyenre egész életemben vágytam, szikrázóan süt a nap, hihetetlen kék az ég, és néha kellemes záporok frissítik fel a növényeket és a levegőt. 

Gensan átlaghőmérséklete éves szinten, és a csapadék eloszlása 

Az esős évszak májustól szeptemberig/októberig tart, az "igazi" nyár pedig ekkor kezdődik és április végéig tart. Nem tudom milyen lesz a "nyár", mert most is az van és szuper az idő, és bizony nagyon jólesik hogy egy-két naponta jön egy kis eső esténként.


Na de még ezekről majd írok, meg a városról is, a következőkben szeretném elmesélni és megmutatni, hogy milyen az otthonunk, tehát A HÁZ, merthogy ezek után oda is megérkeztünk:-)