Hááát az először is úgy volt, hogy a Süni itt volt lent Gensanban egy hetet még mielőtt mi a Makival elindultunk Magyarországról, és házat keresett nekünk. Erről ő tudna részletesen beszámolni, de a lényeg, hogy megfelelő házat találni itt, ahol mindenről más fogalmuk van az embereknek, nagyon körülményes feladat.
A "probléma" ott kezdődik, hogy itt mások a kényelmi szempontok, mint ami nekünk a fejünkben volt. Itt az a jó, ha egy ház sötét és hűvös (nyilván mert meleg van kint), és ha van kert, akkor az egy jó nagy betonplacc az autóknak. Egyszerűen nem értették, hogy kettőnknek minek egy többszobás ház, hiszen itt az ilyenekben sok-sok generáció él együtt. Amikor a Süni mondta nekik, hogy kertet szeretnénk, rámutattak a betonplaccra. Erre mondta, hogy valami zöldet. Erre elkerekedett a szemük, hogy az meg minek nekünk, talán valamit termelni szeretnénk itt a városban? :-)
A másik dolog, hogy azért nem minden környék biztonságos, és mivel azért szerettünk volna kijönni a házból autó nélkül is (Maki-sétáltatás!!), olyan hely kellett, ahol ezt lehet. Ilyen szempontból a legjobbak az ún. "subdivision"-ök, ami tulajdonképpen lakóparkot takar. Ezek a parkok általában vagy egyenházakból álló bekerített részek, amik szuperek de sokszor nincs önálló kert mert minden közös, vagy egy sima családi házas övezet bekerítve.
Na a mi házunk egy ilyen utóbbi típusúban van, és kb. 30 házat megnézett a Sün mire megtalálta, de meglett!!:-) MERT ÜGYES!!! :-)))
A környezet a lehetőségekhez képest tényleg a legszuperebb, közel vagyunk az összes bevásárlóközponthoz, a Süni munkahelyéhez, a városközponthoz, a tengerhez. Itt van nem messze a piac, a bankok, éttermek, és ha a lakóparkból kihajtunk a főútra, azon mindkét irányba egyszerűen ki is tudunk menni a városból (strandolni, kirándulni) :-)
Megmutatom képen is hogy hol vagyunk pontosan, sőt, ha rágugliztok, még a házat is lehet látni, világoskék tetejűt kell keresni.
 |
| Bula-nak hívják a kerületet ahol lakunk (26 kerület van a városban) |
 |
| Na itt vagyunk pontosan, a bekeretezett 3 utca maga a Gonzales, a kék nyíl hegye a házunk. Alulról lehet behajtani a főút felől. |
Tehát az egész lakópark 3 utcából áll, de itt eléggé rendben vannak a dolgok, normális házak vannak és lehet kutyázni, futni meg mindent. Van egy teniszpálya és egy kosárlabdapálya, ezek mellett pedig egy kisebb füves terület, itt szoktunk a Makival játszani.
Az utcák fallal vannak körbevéve, de ezek a házak mögött futnak úgyhogy nem látszanak, és egy oldalról lehet bejönni (a tengerparti főút felől), itt van egy kapu és egy kis bódé az őrnek.
Van egy kis sportos közösségi élet is, ami főleg reggel 6 és 8 között figyelhető meg, amikor is mindenki sétál, fut, teniszezik, kocsit mos és iskolába viszi a gyerekeket. (A helyi gyerekekről majd még mesélek: délutánonként mindenféle szemétdarabbal játszanak és csapatokban mennek rosszalkodni, tényleg égetnivalóak, a szemük sem áll jól és egyfolytában dumálnak meg kérdezősködnek, reggelenként viszont frissen vasalt iskolai egyenruhában, rendesen befenyítve, egy mukkanás nélkül lépdelnek az éppen aktuális szülő vagy dada mellett aki kíséri őket, mintha nem is ugyanazok lennének...) :-) Van egy kedvencünk, szerintem ő a legelvetemültebb, majd megpróbálom lefényképezni de szinte lehetetlen elcsípni.
Na de most már mesélek a házról is! A tények: tényleg hatalmas, lent van egy nagy nappali, ebédlő és konyha szinte egyben, ezen kívül 2 szoba 2 fürdőszobával, fent 3 szoba 3 fürdőszobával, egy nappali és egy fenti nyitott terasz. A kert nem nagy, egy szobányi zöldterület, de ez is hatalmas dolog hogy van, a fent említett preferenciakülönbségek miatt, ezen kívül egy nagy kocsibeálló és hátul is egy pici kert meg víztartály.
Meg kell hogy mondjam, hogy kezdem nagyon imádni a házat, főleg, hogy a kezdeti állapotok óta a helyzetet jelentősen javítottuk:-))
Nem volt szempont hogy ennyire nagy legyen a hely ahol élünk, de minden más annyira stimmelt, hogy azt beszéltük meg a Sünivel, hogy inkább néhány szobára rácsukjuk az ajtót amit nem használunk, de fűteni úgysem kell, és ha jöttök, legalább lesz hely bőven!!:-)))
 |
| Ilyen a házunk az utca felől |
Ahogy a képen is látszik, mellettünk (és mögöttünk is) üres telkek vannak, a mellettünk lévőt már elkezdtük kitisztítani kicsit mert szúnyogtermelő dzsungel volt, úgyhogy most sokkal jobb a helyzet, de most meg az évezredek óta odadobált mindenfélék látszanak... de meg fogjuk csinálni nagyon szépre, és azt tervezzük, hogy csináltatni fogunk oda néhány agility-akadályt a Makinak:-)
A kerítésre bambuszt tetettünk fel hogy ne lehessen annyira belátni, ezért a fenti képen valószínűleg ti sem láttok semmit, úgyhogy inkább megmutatom belülről:
 |
| Ez az első 1-2 hétben készült, éppen csinálgattuk a kertet |
 |
| Hátul körben virágokat ültettünk a szúrósok helyére, a korlátra meg pici bonsai-okat tettünk |
A Maki a kezdeti időkben nem nagyon értette ezt a ház-dolgot, nem tudta hogy most az egész a miénk, vagy csak az a szoba ahol alszunk, vagy most mi van, és hogy a kert is az övé?! Ezt nehezítette, hogy az első 2 hétben minden nap jöttek a helyi szakik csinálni valamit: kerítést, szögesdrótot, fürdőszobát, szivattyút, stb. A legjobban azt hiszem a vízszerelőt szerette, állandóan vele volt és nézte amit csinált (=őrizte), de a ház tulajdonosa (Peter) azért mégiscsak a kedvence, azóta is imádja ha jön hozzánk, ha éppen sétálunk és meglátja a teherautóját, hazarohan.
Nagy szerencsénk van Peterrel mert nagyon korrekten intéz nekünk mindent és bármi segítség kell, azonnal jön vagy küldi a megfelelő embert.
Mivel ezt a beszámolót utólag írom, így már össze tudom foglalni, hogy az első hetekben szinte minden nap takarítottunk, szereltünk, bútorokat és apróságokat néztünk, mert nagyon igyekeztünk hogy otthonossá tegyük a házat. Nyilván nem tudjuk belakni az egészet és bebútorozni teljesen sincs értelme, de ma, augusztus 1-jén kijelenthetem, hogy SZÉP. Rend van és tisztaság (ez ma már nem csak nekünk köszönhető), megvannak az alapfelszerelések a kényelemhez, tudunk főzni mert nagyjából felszereltük a konyhát, mindig van víz mert nem romlik el kétnaponta a szivattyú, és kezdjük kialakítani a rutinunkat (mit hol tudunk vásárolni, hol van fodrász, milyenek az éttermek, hol a mosoda, benzinkút, stb.).
Szóval kezdjük otthon érezni magunkat, és ez az érzés alakul és teljesedik ki napról-napra. Ma ebéd után elmegyünk még néhány növényt beszerezni, mert imádjuk őket és nagyon szépek, és nagyon feldobják a házat. Csak összehasonlításképpen mondom, hogy egy 2 méteres terbélyes pálma 200 pesóba kerül, ami 1000 Forint - tehát növény-ügyben van mozgástér:-))
Most megyek de nemsokára folytatom, már most annyi mesélnivalónk van!!:-)
Nagyon hiányoztok mind, Otthoniak!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése