Kókusz minden mennyiségben

Még júliusi történés, de sikerült ellátogatnom a Sünivel egy kókuszfarmra, és szeretném nektek megmutatni, hogy hogy is mennek itt az ilyen dolgok.

Azt érdemes tudni, hogy a Fülöp-szigetek a világ második legnagyobb kókusz-termelő országa (eddig az első volt, de most Indonézia beelőzött). Csak magamból kiindulva, én a kókuszt eddig mint étkezési célokat betöltő finomságot ismertem (legelőször az első Bounty-reklám keltette fel a figyelmemet gyerekkoromban), de nem ez a nagy üzlet, ezért nem termelnének ennyit. A kókuszból nyert kókuszolaj a vegyipar és a kozmetikumok egyik nagyon fontos alapja, alkotóeleme, csak példaként írom, hogy a világ összes kozmetikumának kb. 50%-a kókuszolaj-alapú.

A Süninek röviden az a munkája, hogy összefogjon egy nemzetközi fejlesztő projektet, ami arról szól, hogy hogyan tudják a kókusztermelő farmerek javítani a megtermelt kókusz - majd kopra - majd kókuszolaj minőségét. 

Ez úgy megy, hogy vannak ültetvények (rengeteg, az egész sziget szinte!!), ezeken leszüretelik a kókuszdiókat, kettéhasítják őket, és kiszárítják őket (itt a hogyan-on van a hangsúly), majd kiszedik a belsejüket (ez a kiszárított olajos belső a "kopra"), és ebből préselik a kókuszolajat (a préselést már nem a farmerek csinálják, hanem ez nagy üzemekben folyik).

Szüret

A kókusz egyébként folyamatosan terem, ezért a szárítás és a kopra beszállítása is folyamatos. A gond az, hogy az emberek szegények, hamar akarnak pénzt a kopráért, ezért a szárítás szakaszában nagyon türelmetlenek, és vagy nincs rendesen kiszárítva a kopra amikor eladják , vagy extrém esetben begyújtják az egészet és barnán, összeégve adják tovább. Mindkét "módszer" rossz minőséget és mérgező anyagokat feltételez az anyagban, ami a vegyipari vállalatok és a kozmetikumok számára nyilván nem jó.

Tehát röviden az ittlétünk arról szól, hogy van egy program, ami szárítóberendezést ad a farmereknek + több hasznot kínál a jobb minőségért + lehetőségük van egészségbiztosítási rendszerbe is belépni a program által, és az ebben részt vevő partnereket, cégeket kell összefogni. Ezt csinálja a Süni - a helyi vezetőket koordinálja, akik a program egy-egy részét valósítják meg.

Hát ez egyszerűen hangzik, de az itteni emberek nem olyan hosszú távon gondolkodó típusok, és ezért nem egyértelmű nekik hogy ez miért jó és hogy később miért lesz jó, és minek is ha úgyis el tudják adni a barna összeégett koprát is?!

Na a lényeg hogy vége az ismeretterjesztő résznek, csak fel akartam vázolni hogy MI FÁN TEREM A KÓKUSZ, mert ezekről én például semmit nem tudtam azelőtt.

Én mindössze ennyit tudtam a kókuszról amikor idejöttem :-)

Néha - ahogy az elején kezdtem - el kell látogatni olyan farmokra, ahol már üzembe helyezték az új szárítóberendezést, ezeket a terepmunkákat a Süni nagyon szereti, és mi is a Makival mert ilyenkor lehet kicsit kirándulni:-)

Egy ilyen látogatásról szeretnék néhány képet mutatni nektek!

Hát ez a környezet, tiszta dzsungel, alul rohan a folyó, gyönyörű!

Kézzel nyitják fel a kókuszt egyenként, több ezer darabot egy szárítónyi adaghoz

Itt már be vannak pakolva a szárító tetejébe, alul egy kazánszerű dolgot gyújtanak be

A begyújtást figyelik, mindenki részt vesz

A Süni a kollégákkal, kókuszt majszolgatva

Azért ebéd is volt, itt ettünk először főtt banánt - isteni - és duriant (hát az egy külön történet) :-)

Volt kutyázás is... :-)

...Ezt a szép fekete-fehéret haza is hoztuk, szegény egyedül kóborolt a pálmák között :-)

Ez pedig a 'kabalaw', igen nagy becsben tartják (a Maki csak messziről merte nézni)

Egyszóval, a farmos kirándulás szuper dolog, pár kilométerre a várostól már teljesen vidéki a környezet, kint vagyunk a természetben, kedvesek a házigazdák, stb. 

Nagyon hívogatóak a hegyek, olyan érintetlen és nagyon zöld minden, hogy az embernek kedve lenne felkapni egy hátizsákot és csak barangolni egész nap... De azért inkább csak így csoportban tanácsos jönni, szigorúan terepjáróval, mert pl. idegenként egyedül eltévedni a kis hegyi utakon, helyi emberek nélkül, sehol sem jó ötlet, itt meg pláne nem.